Az ember a Facebook-oldal mögött: Sárosi Attila mindenki kincsévé tette Esztergom múltját

Helytörténész képzés nem létezik, ami azért szerencsés, mert mindenki saját értékrendje, képzettsége, érdeklődési köre alapján tud elmélyülni, kutatni egy–egy témában. Így egy helytörténész a „hétköznapi hivatásától” függetlenül is bátran foglalkozhat az őt inspiráló témák kutatásaival. 

– Az emberben idővel kialakul egyfajta látens küldetéstudat, amihez nálam még hozzájött az egykori pedagógus–múlt katedra éhsége is. Gimnazista korom óta és a zene kapcsán elég sokat szerepelek színpadon, és később vezetőként sem jelentett problémát, ha ki kellett állnom, beszélnem kellett emberek előtt. Így a helytörténet verbális vagy online tolmácsolása nem idegen számomra – jelentette ki Sárosi Attila.

Az esztergomi helytörténész szerint nincs még egy olyan település az országban, mint Esztergom, ami ennyire kapcsolódna a magyar történelemhez. Gyakorlatilag az esztergomi történések szoros kapcsolatban állnak a magyarországi história minden rezgésével, viszonylag kevés elenyésző fehér folttal, így az esztergomi helytörténet mozaikjaiból jól kirakható a teljes magyar történelem.

– Esztergom történelmének, helytörténetének tekintetében mindig lehet utalni országos összefüggésekre, sőt esztergomiként nem árt tudatosítani, hogy ezen felül Esztergom miben unikális még – tette hozzá.

Sárosi Attila bő tizenöt éve, két helytörténeti játékot készített egy helyi online hírportálra. Az egyik a városban fellelhető régi kőkeresztekről szóló „kereszt–rejtvény” volt. Ezt követte a „fejtörő”, amelyben a helyi köztéri szobrok fejéről készült fotók alapján kellett megtalálni a városban az alkotásokat, illetve ismertetni kellett az alkotások történetét.

– Aztán 2007 körül kezdtem elmélyülni a helyi judaisztika, zsidóság történetében. Azért választottam ezt témaként, mert úgy gondoltam, hogy a történetük, az események, a miértek, a hogyanok itt Esztergomban valami miatt háttérbe szorulnak. Fontosnak tartom, hogy a helyiek megismerjék egy, ma már a városban „hivatalosan nem létező” vallási közösség múltját is, hiszen a deportálásokig itt élő 500 ember, sőt előtte a „fénykorban” a közel ezer fős zsidóság nem tűnhetett el csak úgy nyomtalanul – magyarázta.

Úgy tartja, hogy az esztergomi helytörténet-kutatás szépsége pont abban rejlik, hogy mindig felbukkan egy mellékszál, egy hivatkozás, egy új összefüggés, melyet érdemes kibontani. Ilyenkor a plusz információkat elmenti a naptárába és később, az adott évforduló kapcsán igyekszik kibontani, publikálni azokat. 

Elárulta, hogy 2008-ban egy csoporttal nekiláttak az akkor „dzsungeli állapotokat mutató” egykori esztergomi zsidó temető rendezésének, de csak a terület egyötödére volt kapacitásuk.

– Vittünk metszőollókat, mert minden sírt benőttek a növények, indák. Munka közben le kellett cserélni a fűkaszán is a damilt a csillagra, végül annyi zöld hulladék keletkezett, hogy a temető csak egy ötödét tudtuk megtisztítani. 

Szerencsére, jó néhány évvel később – Romanek Etelka polgármestersége idején – egy pályázat keretében egész temetőt kitakarították, ami azóta is rendezett. Ő volt egyébként az első városvezető, aki az esztergomi zsidósághoz fűződő helytörténeti sétámon részt vett – árulta el.

Sárosi Attila elmesélte, hogy hazánk legrégebbi, kézzel fogható zsidó tárgyi emléke Esztergomban került elő, ami egy harmadik századból származó sírkő, rajta egy menórával. A tárgyat sokáig a Prímási palota kertjében őrizték. Ez is igazolja, hogy már a római korban is éltek itt zsidók, sőt Esztergomban már 1050–ből vannak írásos emlék a zsinagóga és zsidó közösség létezéséről.

– A középkori Esztergom másfél–két méterrel a jelenlegi utcaszint alatt van. Dr. Horváth István múzeumigazgatóval, régésszel egyeztetve megtudtam, hogy az Árpád–kori zsinagóga a Mikszáth Kálmán és Kossuth Lajos utca környékén lehetett és ott volt a zsidó negyed is – mondta.

A helytörténész 2007 környékén létrehozott egy Esztergom Anno weboldalt, melynek célja az volt, hogy bemutassa gyűjteménye „fizikai darabjait”, régi képeslapokat, fényképeket, metszeteket és egyéb Esztergomhoz köthető emlékeket. Ezt követte 2010–ben az Esztergom Anno közösségi, Facebook oldal, amihez azóta Instagram profil is kapcsolódik.

– Esztergomban nem én vagyok az egyetlen, aki régi esztergomi képeket mutat be, én talán abban vagyok más, hogy egyrészt ezt napi szinten és jellemzően évfordulókhoz kapcsoltan teszem, másrészt történeteket, helytörténeti érdekességeket, kutatásokat is párosítok hozzájuk hosszabb–rövidebb szöveges kiegészítés formájában. Így nem csupán a vizuális élményt, a múltra való rácsodálkozás kellemes érzését nyújtom, hanem azt edukációs céllal némi intellektuális élménnyel is párosítom – jelentette ki.

Az oldal alapítója ismert alaposságáról és rengeteg karaktert üt le a számítógépén, mire kibontja a történetet. Ugyanakkor a közösségi média sajátosságait is kiismerte. Néha az egy képből és néhány mondatból álló bejegyzésével több embert ér el, mint egy hosszabb poszttal, mert az emberek ma már – jellemzően – néhány másodperces, perces figyelemre vannak csak berendezkedve. 

– A közelmúltban is kaptam egy kritikát, hogy az adott poszt hosszú, azt senki sem fogja elolvasni. Én viszont továbbra is tartom magam a saját értékrendemhez, a kialakított követőtáborhoz és gyakorlathoz és csak azért nem fogok tőmondatokban kommunikálni, mert azzal esetleg több „lájkot” kapok – jegyezte meg.

Sárosi Attila a pluszinformációkat és az összefüggéseket is fontosnak tartja: például tavaly ősszel az újjáépült Mária Valéria híd átadásának 21. évfordulójához kapcsolódó helytörténeti sétáján a magyarországi vasút–közlekedés fejlődésére is kitért, hiszen egykor voltak tervek arról, hogy vonatok is közlekedjenek a Mária Valéria hídon. Ez pedig szoros összefüggésben áll a Duna két partján futó vasúthálózattal és azok elkészültével. A mellékszálakat tehát a tematikus helytörténeti sétákban is fontosnak tartja.

– A statisztikákból kiderül, hogy a több mint 10.300 követővel rendelkező Esztergom Anno Facebook oldal olvasóinak többsége (csaknem fele) ötven év feletti, így a kommunikáció stílusa, nyelvezete is e célcsoport „fogyasztási szokásainak” felel meg. Minél idősebbek az emberek, annál inkább értékorientáltak, megváltozik az életszemléletük, ezért ehhez hangolt információkkal, stílussal, nyelvezettel publikálok – mondta.

Sárosi Attila szerint az eddig eltelt évek alatt is a hitelesség, kontinuitás és a kiszámíthatóság jellemezte az oldalát, a legfanatikusabb követők pedig azt is tudják, hogy egy adott napon mikor jelennek meg az új bejegyzések. Egy hónappal dolgozik előre, a posztokat időzítve publikálja. Kitért arra is, hogy Esztergom tekintetében nagy a merítési lehetőség, van még miről kutatni. Ellenben nem mindegy, hogy csak levéltári forrásokból vagy személyes interjúk alapján dolgozik.

– Az esztergomi zsidóság témájának kapcsán még tudtam beszélni olyan élő esztergomi szemtanúval, aki gyermekként élte meg egykori játszótársai, ismerősei, családi barátai deportálását, így az ablakból, a függöny takarásában nézte végig, hogy a Lőrinc utcán 1944 tavaszán összeterelték az elhurcoltakat. A szemtanú legtöbb egykori barátja, ismerőse sosem tért vissza. 

A XXI. század abban is különleges lesz, hogy pár éven belül már nem lesznek túlélők, egykori katonák, szemtanúk, akik mesélhetnének az adott időszakról, ezért kell most erre a kutatásra több időt fordítani. Lassan a második világháború témaköre is abba a kategóriába fog tartozni, melyet már csak leírások alapján dolgozhatunk fel – vélekedett.

– Az életünk első része a diploma megszerzéséről, a családalapításról, lényegében a sikerről szól, később pedig „révbe érve” már az foglalkoztat bennünket, hogy hasznos és értékes dolgokra fordítsuk figyelmünket, időnket. 

Az említett díjak megleptek és persze jóleső, pozitív visszajelzést adnak a helytörténeti tevékenységemmel kapcsolatban, de nem díjorientált motiváció hajt – mondta, majd mosolyogva hozzátette, hogy egyébként van egy esztergomi Pro Urbe–díja is, melyet az interneten vásárolt még bő tíz éve és azt „Budapesten vehette át”, természetesen az Esztergom Anno gyűjtemény kézzel fogható darabja.

A helytörténész egyébként lelkesen gyűjti a helyi relikviákat: irodája falán a sok esztergomi kép és metszet mellett annak a zöld gyíknak újraöntött másolata is látható, mely a Simor János utcában egykor működő, hasonló nevű ivó homlokzatát díszítette.

Sárosi Attila a jövő kapcsán elárulta, hogy az esztergomi hidakkal kapcsolatban van egy közös projektje a Helischer József Városi Könyvtárral. Gondolt már arra is, hogy egy könyvet készítene a sok–sok feltárt témákból, így Esztergom különböző korszakainak kevésbé ismert részeit tárná fel. Szeretné megvalósítani a helytörténeti társasjátékával kapcsolatos elképzelését és egyszer majd el szeretné indítani az Esztergom Anno YouTube csatornáját is.

Legutóbb márciusban, a 185 éves árvízi táblák mentén vezetett helytörténeti sétát, legközelebb április 16–án, a holokauszt magyar áldozatainak emléknapján, az „esztergomi zsidóság története” címmel lesz hasonló program. Májusban a Honismereti Szövetség Országos kiadványszerkesztői konferenciáján, Tatabányán tart előadást.