Lukács Sándor kitárulkozott a szőnyi közönség előtt

Lukács Sándor elmondta, már egészen korán, négy-öt éves korában olvasott neki édesapja a magyar irodalom gyöngyszemeiből: a János vitézt, a Toldit, a Rózsa és Ibolyát. Ezekre az élményekre tartalmas, szép pillanatokként emlékszik vissza. A középiskolában kiváló magyartanárai voltak, akik a tananyagon felül is tanítottak érdekességeket. Gimnazista korában már írogatott, ahogy az osztályából még sokan mások. Még azok is, akik később reál pályára mentek, orvosoknak, mérnököknek, biológusoknak. Ők később kinőtték a verselést, Lukács Sándornak azonban fontos maradt, hogy élményeit verses formában rögzítse. 

Úgy fogalmazott, a magyar irodalom főként a lélekszámhoz viszonyítva nagyon sok kiemelkedő lírikussal rendelkezik. Mint mondta, ha példának okáért József Attila világnyelven írt volna, akkor az egész világon ismernék, ahogy sok más költőnket is. 

Önálló estjére kilenc, már megjelent kötetéből hozott verseket, a versek között pedig a közönséggel is beszélgetett. Hangsúlyozta, önéletrajzi est is egyben ez a produkció, mert az élete fontos eseményei megjelennek alkotásaiban. Egyfajta kitárulkozás is, hiszen a civil életéből is sokat megtudhat a közönség. Hozzátette, ezek az estek a kedvencei, mert civilben, egyedül van, minden rajta múlik, illetve a közönségén. 

Lukács Sándornak tavaly jelent meg legutóbbi verseskötete Kikötő címmel, de azt is elárulta, már megvan a következő kiadványa anyaga is. A megjelenés ideje még kérdéses, vagy az Ünnepi Könyvhéten, vagy a Karácsonyi Könyvvásáron vehetik majd kézbe az olvasók.