Halálgyakorlatok a tatabányai könyvtárban: Fekete Vince mesélt új könyvéről

Halálgyakorlatok című kötetét mutatta be a József Attila Megyei és Városi Könyvtárban Fekete Vince. Az UFO – Nyitott rezervátumban Csendes Toll, azaz Jász Attila, József Attila-díjas költő faggatta vendégét., Fekete Vincét.

Sugár Gabi

Csendes Toll, azaz Jász Attila és Fekete Vince

Fotó: S.G.

Az Új Forrás irodalmi folyóirat legújabb kötetének ismertetésével indult ezúttal is a találkozó. Csendes Toll, azaz Jász Attila a februári számról beszélt, amelyet keleti blokkok színesítik. A Székelyföld című folyóiratról is mondott néhány szót Fekete Vince, a lap szerkesztője, majd Csendes Toll kérdésein keresztül rajzolódott ki a vendég életútja.

Elhangzott: gyökeresen megváltoztatta az életüket 1989, ekkor irodalmi körök jöttek létre, és áramolni kezdtek az anyaországból is a kortárs írók kötetei. Később, 1993-tól a Helikon, 1996-tól az Előretolt Helyőrség, 1999-től pedig a Székelyföld című folyóiratok szerkesztője lett. A beszélgetés során Fekete Vince említette Kányádi Sándort, akivel találkozott, majd később egy válogatott verseskötetét is szerkeszthette a Székely könyvtár sorozatban.

Ma már kétlaki a költő
Kézdivásárhelyen született és Kézdiszentkereszten él Fekete Vince. Ma már kétlaki, Budapesten is sokat van. Tavasztól őszig, mikor sok a kerti munka, inkább otthon tartózkodik.
Már akkor szerette a könyveket, mikor még olvasni sem tudott. A Biblia mellett Petőfi, Arany és egy világlexikon, valamint egy paripás mesekönyv volt sokáig a kedvence. Édesanyja olvasott fel neki. Első verseit a Toldi, majd egy népi kalendárium ihletett. El is küldte egy szerkesztőségnek, és máig benne él az egész nyarat átívelő várakozás. Leste a postást, hátha az ő versével nyomtatásban is találkozhat. Nem így történt. A középiskolában sportolt is. Focizott. Egy tanára mentorálta ekkor, a fiatalon elhunyt költő, Boér Géza, aki az első kötetének megjelenése előtt nem sokkal halt meg. Nagy hatással volt rá többek között Szilágyi Domokos és a Forrás-nemzedékek költői.

Fekete Vince a Szárnyvonal és a Vargaváros után egy teljesen új témához nyúlt. A szerelem és a kötődés témáját felváltotta a leépülés, a halál a Halálgyakorlatokban. Ebben a kötetben több gyásztörténet van, amelyek a demencia más-más fázisairól mesélnek. Rokonainak, ismerőseinek szeretett volna emléket állítani, beszélni helyettük arról, hogy mit élhettek át akkor, amikor farkasszemet néznek a halállal, az élet végső kudarcával. Súlyos könnyűséggel ír a pusztulásról, az elfogyás halálgyakorlatairól. Hogyan, miként épül le az emberi szervezet, és kerül saját teste néma rabságába, a reménytelenségbe. A versek egyetlen nagy egésznek a részei, így az összes cím zárójelben van.

A szerző kiemelte: rendkívüli alapossággal válogatta össze a verseket, és helyezte el őket a kötetben. S hogy mégis legyen valami remény, ezért a végére tette az újrakezdést, a születést.
– A halálgyakorlatok reménytelenségét szerettem volna feloldani a kötet végén. Ezt az elején levő verset a kötet végén egy kilencsoros szakasszal toldottam meg, egyébként a költemény első fele itt is ugyanaz, de ez a kilenc sor a halálból átbillenti, hogy van mégis remény.