Hogyan ünnepelték 1923-ban a Petőfi-centenáriumot megyénkben? (fotók)

Petőfi Sándor születésének századik évfordulójára a megyei és városi vezető testületek (az Esztergom vármegyei törvényhatósági bizottság, valamint Esztergom rendezett tanácsú Város képviselő-testülete) nem hoztak protokolláris, „emlékmegörökítő” határozatokat. Kládek László írásában kifejtette: 1923. január 21-én 11 órakor tartotta meg „a magyar társadalom a budapesti Országháza kupolacsarnokában országos ünnepségét, amelyen hódol Petőfi emlékének a nagy költő születése századik évfordulója alkalmából”. Itt Esztergom vármegyét dr. Czobor Imre főispán és dr. Frey Vilmos vármegyei főjegyző képviselte. 

Az Esztergom Vármegyei Törvényhatósági Bizottság 1923. évi közgyűlési jegyzőkönyvében két, Petőfi Sándorral kapcsolatos bejegyzés olvasható. Az egyik határozat a Nemzeti Szövetség által kiadott „Petőfy [így leírva: a szerk.] Almanach” beszerzéséről intézkedett. A másik határozat csak közvetve kapcsolódik a költőhöz, ugyanis arról rendelkezik, hogy Szávay Gyula és Géczy István Petőfi című „ünnepi színjátékát” meg kell vásárolni a vármegyei könyvtár részére. Komárom vármegye tanfelügyelője is felszólította a községi elöljáróságokat, hogy vegyék meg a könyvet az elemi iskolák és az ifjúsági egyesületek részére.

Az említett színdarab esztergomi, 1923. júliusi bemutatóján „tátongó széksorok és mérsékelt számú közönség fogadta a mű egyik szerzőjét, Géczy Istvánt, a Petőfi Társaság neves tagját. Ez első benyomásnak megdöbbentő volt, de következett utána nagyobb, visszatetsző meglepetés — az előadás … szépen indult, hogy aztán döcögős, érdektelen és léleknélküli legyen.” 

• Ács nagyközség képviselő-testületének egyik 1923-as, ízes hivatali nyelven megfogalmazott határozatának is a Petőfi-centenárium a tárgya. A Komárom Vármegyei Királyi Tanfelügyelő egyik rendelete „Petőfy [így írva, a szerk.] Sándor100 éves születésnapjáról” intézkedett, és javasolta „Petőfy ünnepély” tartását. A határozat szerint a testület „teljesen át van hatva a nemes gondolattól”, de mivel a farsangi rendezvényekre már lefoglalták a helyiségeket, „ennélfogva ezidőszerint az ünnepély megtartását későbbi időre halasztja el, momentán azonban … ezennel megszavaz 5000 Koronát, amelynek kiutalására és illetékes helyére leendő juttatására a községi bírót utasítja.”

A Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1922. november 16-án elrendelte, hogy „Petőfi Sándor születésének százéves fordulója alkalmából minden iskola Petőfi emlékének hódoljon.” A második félév második vasárnapján „külön ifjúsági ünnepély tartandó”, melynek keretében a költő (esetleg megzenésített) verseit, elbeszélő költeményei alapján összeállított „élőképeket” kellett előadni. Az iskolák adományokat is gyűjthettek, melyet Petőfi műveinek, vagy róla szóló könyvek beszerzésére lehet fordítani. 

• A bábolnapusztai (ma Bábolna) magyar királyi állami ménesintézeti elemi iskola „gondosan előkészített” ünnepsége az igazgató „alkalmi beszédéből”, valamint „jól szavaló tanulók” adtak elő verseket, és „a tanítók énekkara adott elő néhány Petőfi-dalt igen ügyesen”.
• Esztergom „szabad királyi város” elemi iskolái 1923. március 4-én tartották központi ünnepségüket, ahol a „Magyar hiszekegy” után több Petőfi-verset szavaltak és énekeltek. Két „élőképet” is előadtak (János vitéz, illetve „Talpra magyar”). Különleges műsorszám volt H. J. „Petőfi a moziban” című párbeszéde, amit a IV. osztályos Bárdos Aladár és Raymann József adott elő. 
• A füzitőpusztai (ma Almásfüzitő) iskola tanítónője szomorúan jelentette, hogy bár az ünnepélyen „a növendékek Petőfi verseiből szavaltak, … a szülők nem jelentek meg, dacára, hogy hivatalosak voltak.”
• Az akkor Kisbérhez tartozó Vasdinnyepusztai iskolájának igazgató-tanítója megejtő őszinteséggel közölte, hogy „beszélgettünk, olvasgattunk Petőfiről, és az ő versei közül egynémelyiket megpróbáltuk elszavalni”.
• A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatabányai iskolaigazgatóságának beszámolója szerint a Népházban tartották a tizenegy műsorszámból álló ünnepséget, „amelynek kiemelkedő pontja a »Fehéregyházi éjszaka« című színmű volt.” Tatabánya község jegyzője is megemlítette az ünnepségekről szóló jelentésében, hogy „január hó 20-án a tatabányai iskolák által rendezett, s a Népházban megtartott Petőfi-ünnepély nagyon szép volt, igen jól sikerült.
• A tatai izraelita népiskola jelentése szerint „iskolánk fő kötelességének tartotta, hogy a gondjaira bízott gyermekekben nemzetünk nagyjai iránti tiszteletet felköltse... Az elmúlt tanév erre bő alkalmat nyújtott, lévén az Petőfi Sándor, Madách Imre, gr. Andrássy Gyula születésének, valamint nemzeti imádságunk, a »Hymnus« megalkotásának 100. évfordulója.”
• A Piszkén (ma Lábatlan város) tartott ünnepségen gyűjtést nem szerveztek, míg Füzitőpusztán a közönség hiánya miatt „önkéntes adományok egyáltalán nem folytak be.” Hasonló volt a helyzet Vasdinnyepusztán, ahol „jövedelem nem volt az ünnepségekből.” 
• Bábolnapusztán „önkéntes adománygyűjtés nem volt tekintettel arra, hogy helységünk tanítói mind fixfizetésű állami alkalmazottak, hanem a ménesbirtok jószágigazgatósága és a Jószív egyesület osztott ki a tanítók között … Petőfi költeményeinek díszkiadását.”

Természetesen nemcsak az iskolákban tartottak Petőfi Sándorra emlékező ünnepségeket, hanem különféle – mai szóval civil – egyesületek, körök és társulatok is, amelyekről a hírlapok is beszámoltak.

• Az esztergomi Széchenyi Kaszinó 1922 szilveszter estéjén tartotta a centenáriumi megemlékezését, ahol Petőfi-költeményeket, illetve az azokra írt dalokat adtak elő.
• Az esztergomi turisták szilveszterestjüket a Magyar Király Szálloda nagytermében tartották, ahol a dalárdájuk „művésziesen előadott énekeivel tarkítva váltakoztak a szórakoztató tréfás és Petőfi kultuszt ünneplő komoly számok. Homor Imre [tanítóképző intézeti tanár] felolvasást tartott Petőfi Sándor legnagyobb magyar költőről, bemutatva őt, mint turistát.”

• Az esztergomi „izraelita dal- és zeneegylet” 1923 februárjában a Fürdő Szálló „zsúfolásig megtelt nagytermében szép ünnepéllyel áldozott Petőfi emlékének, ahol „a csöpp Kövesi Magduska az »Anyám tyúkja« c. vers bájos előadásával szerzett sok tapsot. A zenekar ezután Ferenczy Kálmán vezetésével Brahms »Magyar Táncok« című zeneművét adta elő jó betanultsággal. Az est fénypontja Galambos József felolvasása volt Petőfiről, amelyet ének- és szavalati számok élénkítettek, még pedig Petőfi legjellemzőbb költeményeiből összeválogatva.” Az Esztergom és Vidéke szerint „a kis 3 éves Kövesi Magda kedves »Anyám tyúkja« szavalata … lefőzte a többi vers-előadót.”

Bajóton a Vak Bottyán Ifjúsági Egyesület helyi március 15-megünneplésével kapcsolta össze a Petőfi évfordulót. 

• Dorogon a „társulati elemi- és iparostanonc iskola tanulóifjúsága Petőfi Sándor dicső emlékének hódolva, a nagy közönség részére január hó 27-én irodalmi ünnepélyt tartott, melyen az egész bányatisztikar, a szülők és a tanügybarátai közül igen sokan megjelentek.” 
• A Csehszlovákiához tartozó Köbölkúton is megemlékeztek a költő születésének évfordulójáról. 

• Az Esztergom és Vidéke 1923. január végén kezdte hirdetni „az évad legnagyobb eseményét”, a Petőfi-filmet, melyet az esztergomi „Korona-mozgószínház” játszott február folyamán. A filmet – amely a „Petőfi, a nagy költő élete, szerelmei és dicsőséges halála” címmel is futott, 1922-ben készült, és műfaja „életkép” volt –, Deésy Alfréd rendezte, forgatókönyvét Sas Ede és Hevesi Sándor írta. Petőfit Uray Tivadar, Szendrey Júliát Bajor Gizi alakította.