Fergeteges volt a hangulat az Agregator erdélyi fellépésén

Két város, de egy lélek - így is hivatkozhatnánk Tatabánya és Székelyudvarhely kapcsolatára, hiszen a két, egymástól több mint 700 kilométerre fekvő helység 2000 óta ápol testvérvárosi viszonyt. Az ilyen együttműködési megállapodások célja, hogy a két településen, Erdélyben és az anyaországban élő magyarság közti kötelékét erősítse, biztosítsa a kapcsolattartást, önkormányzataik, civil szervezeteik közti tapasztalatcserét, valamint elősegítse a kommunikációt, és ápolja a kulturális életet. Ezt hivatott tovább erősíteni a tatabányai Agregator rockbanda is, akik nemrégiben éppen itt vendégeskedtek egy nem is akármilyen esemény alkalmából. 

Az együttes énekese és frontembere, Mikus Tamás mesélt nekünk arról, hogy őket érte a megtiszteltetés, hogy az első magyar heavy metal banda, a Pokolgép eredeti tagjaiból összeállt Totális Metál mellett koncertezhettek, akik 40 év után most először léptek fel Erdélyben.

− Miért éppen az Agregatorra esett a szervezők választása? 
− Idén volt 20 éve, hogy először koncerteztünk Erdélyben, a 2002 és 2010 között futó Székelyföldi Rockmaraton egyik fellépőjeként. Itt többek között a Moby Dickkel, vagy az akkori Pokolgéppel játszottunk egymás után, ennek köszönhetően pedig sikerült megismertetni magunkat a közönséggel. Később ennek az ismeretségnek köszönhetően több turnét is megcsináltunk Kolozsvár-Székelyudvarhely-Sepsiszentgyörgy-Marosvásárhely vonalon Kővári Attila szervezésében. Történetesen ezt a mostani Totális Metál koncertet is ő keltette életre, és megtisztelően ránk gondolt, mint egyik meghívott vendégfellépő. Mi pedig természetesen elfogadtuk a felkérést, már csak amiatt is, mert régen jártunk Erdélyben.

− Gondolom ez főleg a covidnak köszönhető. 
− Igen, pontosan. Mi úgy fordultunk rá 2020-ra, hogy áprilisban megyünk a Kalapács együttes előzenekaraként Erdélybe koncertezni. De közben márciusban bejött ugye a covid, minden le lett zárva, és 2 évig megállt a zenei élet is. Nem volt lehetőség még országon belül sem fellépni, nem hogy határon túl.

− Milyen élmény volt visszatérni, jó hangulatban telt az esemény? 
− Nagyszerű élmény volt ez a két nap, és kijelenthető, hogy a lehető legnagyobb sikerrel zárult a buli. Az első napi koncert abszolút teltház előtt zajlott, míg a másodikon 700-an vettek részt a 800 férőhelyes helyszínen, szóval ez is közel volt a helyszín maximális létszámához. És hát a reakciókat és a közönséget megfigyelve mindenki remekül szórakozott. Fergeteges hangulat volt, együtt élt-lélegzett az egész közeg, a tapsoltatásra is mindenki jól reagált, szóval remek élmény volt.

− Miben más egy erdélyi fellépés, mint egy hazai? Látni egyáltalán különbséget? 
− Igen, látok különbséget. Olyan szempontból legalábbis mindenképp, hogy ha megnézzük például Budapestet, vagy akár Tatabányát, akkor látjuk, hogy hetente, kéthetente vannak fellépések, akár több is. Így pedig hamar kialakul egy érzet az emberekben, hogy egy pezsgő, pörgő, rendszeres kulturális élet van. Ezzel szemben Erdélyben ez sokkal ritkább. Ott, ha havonta, kéthavonta egy magyarországi csapat ad koncertet. Így minden ilyen esemény egy nagy, fontos, közösségépítő pillanatnak számít. Ilyenkor egész Erdélyből összegyűlnek a rockszeretőek, összehoz mindenkit a zene és az anyaország iránti rajongás, és eufórikus állapotban bulizik mindenki. Vagyis sokkal több az érzés, az érzelem benne a közönség részéről, és ezáltal a mi részünkről is. Ez most sem volt másként.