2022.10.16. 10:25
Életműkiállításba foglalta össze hatvan esztendő munkásságát az esztergomi festő
Különböző korszakaiból, többféle műfajból származó ötven alkotásával érkezett a Szentgyörgymezői Olvasókörbe Bangó Miklós festő. Az esztergomi művész életműkiállítását ünneplő közönség teljesen megtöltötte a kiállítóhelyet, az esemény középpontjában álló 77 éves festőről és tanárról szóltak a méltató szavak.
Bangó Miklós, festészete hatvan éves termése legjobbjaival várta a közönséget október 7-én
Forrás: 24 Óra
Fotó: Pöltl Oxi Zoltán
Egy életműkiállítás mindig széles kört foglal össze időben, melyben akár többféle alkotói korszak is található. Így volt ez október 7-én is, amikor Bangó Miklós esztergomi festő tárlata megnyílt a Szentgyörgymezői Olvasókörben, ahol hatvan évnyi festői pályafutás mellett végigvitt harmincévnyi rajztanári korszakról is szólt a rendezvény. Az intézmény két helyiséget biztosított a tárlatnak, így az egyikben főként a nonfiguratív, a másikban portrék és tájképek kerültek fel a falakra.
A meghirdetett időpont előtt már jócskán tele volt a kiállítóhely, látható volt, hogy Bangó Miklós, akár festői, akár tanári profilja okán is sokakban plántál rokonszenvet, tiszteletet. Mint kiderült, a festmények, pasztellek, vegyes technikával készült kompozíciók és kollázsok, montázsok sorában a legkorábbi darab 1964-ben készült. A megnyitó előtti percekben még lehetett faggatni az alkotót, hogy miért a nehezebben értelmezhető képeiből hozott el az életműkiállításra többet.
Kettős pályafutás
Az 1945-ben született Bangó Miklós már 15 évesen alkotókörbe járt, majd a középiskola után a fővárosban képzőművész mestereknél tanult rajzot, festészetet. Egerben 1978-ban szerzett tanári diplomát. Egy év múlva elvégezte a Képzőművészeti továbbképző tanfolyamát is. 1981-től Esztergomban általános iskolában tanított, mellette készítette alkotásait. Tehetségkutatást végzett a fiatalok körében, kiállításokat, galériákat szervezett, művészeti csoportok aktív tagjává vált. 2006-os nyugdíjba vonulása után sem lankadt, festett, kiállításokat nyári alkotótáborokat szervezett Esztergomban, Mártélyon. Képeit szűkebb hazáján túl már megcsodálhatták több magyar városban, a Felvidéken és Németországban is. Tanári munkáját és festői teljesítményét több díjjal is elismerték, így mások mellett a Magyar Köztársaság Országgyűlésének emlékplakettjével is.
Bangó Miklós ekkor arról beszélt, hogy élete során sokszor voltak akvarell kiállításai, ahol a tájábrázolás volt a téma, de ezúttal Kazimir Szeverinovics Malevics gondolata alapján – „A valóság és a festmény az két különböző dolog” – állította össze a tárlatot, hogy láthatóvá váljon a közönség számára, hogy ő miként képezi le műveiben a valóságot gondolatai, érzései hozzáadásával. A sokak által realista, impresszionista és expresszionista festőnek mondott Bangó Miklós úgy véli, egyik kategóriával sem lehet kifejezni alkotói munkásságát.
Ő azt vallja, hogy mindig a képei beszélnek helyette, akár a stílusok kapcsán is. A kiállításmegnyitón Bánhidy László, nyugdíjas tanár, a régi kolléga méltatta a festő Életmű című tárlatát. Mint egy ponton fogalmazott Bangó Miklós nemcsak megtanította a rajzot a gyerekeknek, hanem meg is szerettette velük azt, sőt őt magát is szerették. Az alkotó művészeti munkásságáról szólva a méltató kifejtette az alkotó technikai változatosságot mutató művei jellegzetes színvilágot, egységes szellemiséget mutatnak.
Szó esett arról is, hogy a festői munkásság mellett művészetszervező is volt, amikor galéria működésében segített és a helyi művészeti közéletben való részvételét jelzi, hogy ma is aktív tagja az Esztergomi Művészek Céhének is.
