Az első igazi „celeb” lányát egy 18 éves lány semmizte ki

Ha azt halljuk: Aranyember, A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok, Laborfalvi Róza vagy „a nagy mesemondó,” mindannyiunknak ugyanaz a név jut eszébe: Jókai Mór. A legtöbben jól ismerjük a komáromi író regényeit, életének egyes részeit, ami azért is fontos, mert azok közé tartozott, aki még megélhette, hogy sikereit ünneplik kortársai. A legtöbb hozzá hasonló híresség munkásságát ugyanis számos alkalommal már csak haláluk után ismerték el. Ha úgy tetszik, ő volt „a XIX. század egyik leghíresebb celebje” – ahogy manapság mondják…

Viszont, mint minden ünnepelt csillagnál, nála is voltak olyan árnyoldalak, melyekkel a legközelebbi családtagok és barátok sem tudtak mit kezdeni. Olyan dolgok ezek, melyekről olykor-olykor csak suttogtak itt-ott, így sokáig homály fedte azt az élettörténetet, mely akkor indult útjára, amikor a Jókai család örökbe fogadott egy kislányt, akit úgy hívtak: Benke Rózsa. Az ő történetét elevenítette fel a Fiumei úti sírkert és az Újságmúzeum a közelmúltban. 

Hogy miért játszott ő fontos szerepet Jókai életében? Tegyünk egy időutazás közösen, és nézzük meg, ki is volt valójában az az örökbe fogadott kislány, aki meghatározó szerepet töltött be Jókai Mór életében és akinek emléke mégis lassan-lassan teljesen a feledés homályába merül.

Benke Rózsa 1861-ben született, édesapját nem ismerte, édesanyja pedig nagyon korán hunyt el. Hogy miért pont a Jókai család karolta fel? Ennek oka nagyon egyszerű: a kislány nagymamája az a híres színésznő volt, akit Laborfalvi Rózának hívtak. Ő Jókai felesége volt. A kis Róza nagyon sokáig abban a hitben volt, hogy vér szerinti szülei házában él, míg aztán kilenc éves korában megtudta, hogy örökbe fogadták. A gyermek ugyanakkor nem tört meg, hiszen Jókai Mórért minden porcikájban rajongott, mi több, sokkal jobb viszonyt ápolt az íróval, mint vér szerinti nagyanyjával, Laborfalvi Rózával. Jókai ugyanakkor saját lányaként szerette és támogatta a kis Rózát.

A nevelőapa, Jókai törődése megnyilvánult többek közt abban is, hogy − mivel a kislány nagy érdeklődést mutatott a különféle művészetek iránt − az író, 1879-ben Huszár Adolfot kérte meg, hogy tanítsa nevelt lányának a szobrászat alapjait, később pedig, amikor Róza a festészet felé kacsintgatott, Munkácsy Mihály mellett tanulhatott Párizsban.  Ennek köszönhetően senkinek nem okozott nagy meglepetést, amikor Jókai műveiben Róza illusztrációi jelentek meg. Róza számára müncheni tanulmányutat is szervezett, ahol meg is látogatta az akkor már diáklánnyá cseperedett, fogadott gyermeket.

Ilyenkor ünnepelték a lány születésnapját

Kapcsolatuk mélységére utalt az a tény is, miszerint minden évben február 19-én kettesben ünnepelték meg az író születésnapját, habár valójában egy nappal korábban született, balatonfüredi villájának dolgozószobájának falait pedig ugyancsak Róza festményei díszítették. Érdekesség: Róza február 19-én született, talán ezért is ünnepeltek egy napon.

1885-ben sötét felhők kezdtek gyülekezni, hiszen az ünnepelt és híres színésznő, Laborfalvi Róza örökre lecsukta szemeit, unokája, az ekkor 24 éves Jókai Róza pedig nevelőapja kérésére hazaköltözött Münchenből.

A gyászban is még együtt osztoztak

A temetésen egymásba karolva fogadták a részvétnyilvánítások végtelen sorát, miután Róza elhelyezte a sírhalom tetejére azt a koszút, melyen a következő feliratot olvashatták: „A legjobb anyának.” 1888-ban aztán Róza férjhez ment a tehetséges, ifjú festőhöz, Feszty Árpádhoz. A Fiuméban tartott esküvőn Jókai Mór is jelen volt, ahonnan a friss házasok Velencébe utaztak nászútra.

A hazatérést követően, a szoros kapcsolat továbbra is megmaradt a „nagy mesemondóval,” ennek okán költözött Róza és férje, Árpád, a Bajza utca és a Kmetty utca sarkán épített pompás villába, ahol aztán Feszty műtermét is kialakították.  Ebben a házban érte el a betegség Jókai Mórt, amikor is 1893-ban ágynak esett és ahol Róza heteken át ápolta őt.

1894-ben megszületett Róza kislánya, Mariska, majd egy évvel később, a betegségéből fellépült Jókai Mór 70. születésnapját ünnepelték, ahol maga Mikszáth Kálmán is jelen volt a vendégseregben. A „nagy palóc” ránézett a kis Mariskára és csak ennyit mondott: „éppen a fiamnak volna jó!”

Az új házasság
A Róza életét megpecsételő végzetes fordulat 1897-ben jött el végül, amikor is Jókai megismerkedett az akkor 18 éves Nagy Bellával. Nagy Bella egy napon becsöngetett a Bajza utcai villába és Jókai segítségét kérte, hogy színészi karrierje beindulhasson.  Az idős írófejedelem segített is, ugyanakkor pillanatok alatt belehabarodott Bellába, és Róza legnagyobb megdöbbenésére rövid időn belül megkérte szegény sorból érkező, Jókai Mórnál 55 évvel fiatalabb lány kezét, majd nem sokkal később az esküvőt is megtartották.

Rózát nagyon megviselte, hogy hogy egy szegény szegedi szatócs lánya, ilyen könnyedén ujjai köré csavarta a nevelőapját, ráadásul nem csak Bellát, hanem három testvérét is Jókai lakásába költöztette.

Huzavona az örökség körül

1904-ben aztán 79 éves korában elhunyt Jókai Mór, akinek betegágyánál ott volt a nevelt lánya is, ám a végrendeletében mégis mindent Nagy Bellára hagyott, azzal az indoklással, hogy már életében eleget támogatta a nevelt lányát.  A hír teljesen letaglózta Rózát, s bár jogi segítséget kérve megtámadta a végrendeletet, visszautasították keresetét. A személyes tragédiát tetézte, hogy 1914-ben férje, Feszty Árpád is, meghalt, aki ráadásul a rengeteg adósságon kívül semmit nem hagyott hátra hiszen megrendelést alig kapott.

Róza nyomorúságos körülmények között, maradt magára lányával, Máriával, aki ekkor hivatalosan is már a Masa nevet viselte. Oly' mértékben elszegényedtek, hogy 1920-ban anya és lánya megpróbálta értékesíteni Jókai náluk maradt kéziratait, többek közt A Kőszívű ember fiait, Nagy Bella ugyanis a Jókai-kötetek bevételéből még azt a tíz százalékot sem adta oda Rózáéknak, amelyre a bíróság kötelezte.

Bár az Alkotóművészek Egyesülete 1931-ben Jókai Rózát választotta elnöknek, amit komoly megtiszteltetésnek számított, a festészetből nehezen élt meg, és továbbra is nagyon sokszor kellett nélkülöznie.

1936-ban egy este, az akkor 74 éves Jókai Róza fürdőszobájába ment, hogy melegedjen kicsit, ám a kályhából kipattanó parázs meggyújtotta a ruháját és olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett. hogy néhány nappal később belehalt a sebesüléseibe. Lánya, Masa az édesanyja tragikus halálát követően teljesen összeomlott, a temetésen sem tudott ott lenni. 

Százak búcsúztatták az írófejedelem nevelt lányát
A szertartáson több százan jelentek meg, hogy végső tisztességet adva elkísérjék Jókai Rózát utolsó földi útján a Fiumei úti sírkertben.
A helyi újságok így idézték fel emlékét: „…művészi lelkét mindig másnak akarta segítségül hívni”. Ezzel is utalva arra, hogy Jókai kérésére sokáig felhagyott a festészettel, melyet akkor kezdett újra, mikor férje, Feszty Árpád nem kapott megrendeléseket.  Nagy Bella 1947-ben, 67 éves korában hunyt el és mindvégig élvezte a Jókai műveinek jogdíjából befolyt jelentős összeget.

Feszty Masa, Róza lánya, örökölve édesanyja talentumait, festőművész lett, és 1979-ben bekövetkezett halálig alkotott.  84 évesen aludt el örökre, szülőanyja halálát végül sosem tudta megemészteni. Jókai Rózát, a megpróbáltatásokat csendben tűrő nőt, hűséges hitvestársat, édesanyát lassan ellepte a feledés homálya. Hogy valaha felszáll -e ez a köd és emléke oda kerül-e végül majd a megfelelő helyre a művészet és kultúra panteonjában, az csakis az utókoron múlik.