Színpadra kiéhezve, sikerdarabokkal vágott neki a Jászai az idei évadnak

– Utólag visszatekintve hogyan élte meg a színház vezetőjeként a pandémia időszakát?

– Kicsit tovább őszültem. A járványhelyzet felülírt mindent, amit eddig tudtunk a színházi működésről. Ez viszont folyamatos változtatásokra kényszerített bennünket. Elképesztő módon lecsökkentek a bevételeink, nem tudtunk előadásokat tartani, csak próbáltunk. Emellett persze maszkot varrtunk, rendbe tettük a Liget parkot, munkatársaink különböző helyeken segítettek a járvány alatt, kijavítottunk, szépítettünk sok mindent a színházban és online előadásokkal tartottuk nézőinkkel a kapcsolatot. A legfájóbb talán a járványhelyzetben mégis az, hogy két éve még a legsikeresebb évadot éltük, minden bérletnek volt gazdája és várólista volt az előadásainkra. Most, hogy újra lehet színházba járni, pótoljuk az elmaradt előadásokat.

– Hogy áll ez a pótlás?

– Jól indultunk, kiéhezve a színpadra és látszik, hogy a közönségünknek is nagyon hiányzott már a színház. Volt színész, aki régebben mindig azt mondta, hogy ő főleg próbálni szeret. Most szembesült vele, hogy az előadások varázsa nélkül mit sem ér az egész. Ugyanakkor a pandémia még ma is tart. Még mindig sokan óvatosak, de bízhatnak bennünk, mert pótoljuk az elmaradt három bemutatót és három új bemutatóval is készülünk, így az évadban a megszokott hat bemutatóval várjuk a nagyérdeműt. A bérletezés folyamatos, bízunk a járványhelyzet pozitív alakulásában.

– Mi jelenleg a legnagyobb öröme és a legnagyobb bánata?

– A legnagyobb öröm, hogy egyben maradt a társulat, s hogy a bizalmi tőkénk megvan a közönségünknél. Aztán még az is, hogy visszatértek a gyermekelőadások, amelyek nagyon fontosak a számunkra. A Lázár Ervin-programban is részt veszünk a Valahol Európában című előadással. A legnagyobb bánat, hogy a jogviszonyváltás miatt megszűnt a műhelyünk, így a dísz­letgyártást a piacról kell megoldanunk. Ez nagyon költséges, és a lehetőségeinket is beszűkíti.

– Anyagilag hogyan vészelte át ezeket a vészterhes időket a teátrum?

– A teljes társulat átvészelte ezt az időszakot. Igénybe tudtuk venni a kormányzati támogatást, az önkormányzat is segített és a sikeres pályázatok is kellettek ahhoz, hogy a gondos tervezéssel kiegészítve azt mondhassam, rendben vagyunk. De így is meghúztuk a nadrágszíjat.

– Az első tavalyról mostanra csúszott bemutató a Teljesen idegenek című előadás volt. Hogy fogadta a publikum?

– Nagy siker az előadás. Érezzük a nézők szeretetét. Ideális ez a színdarab kezdésnek, hiszen van benne dráma, humor és elgondolkodtató. Sokan ismerik az olasz filmet vagy a magyar változatát, amit BUÉK címmel vetítettek a mozik. Mi az eredeti, olasz darabot vittük színre. Érdekesség, hogy ez az előadás is azok közé tartozik, amely tavaly novemberben készen volt, de a járványhelyzet miatt nem tudtuk bemutatni. Ugyanakkor eredetileg kamara-előadás lett volna, ám áthoztuk a nagyszínpadra. Ez jó döntésnek bizonyult, mert remekül működik a nagyszínpadon, a díszlet talán még jobban is érvényesül.

– A második bemutató Székely Csaba 10 című drámája. Mire számíthat a néző?

– Nehéz bármit is mondani a főpróba hetében, de a munka nagyon jó, ebből következően izgalmas előadás várható. A darab a tízparancsolat bűneit veszi sorra és egy dramaturgiai bravúrnak köszönhetően a tíz szereplő élete is összefűződik. (interjúnk a premier előtt készült, a darabot október 2-án mutatták be – a szerk.)

– Mi vár még a közönségre ebben az évadban?

– Tasnádi István zenés uszítása, a Közellenség igazán különleges darab, mert a klasszikus, igazságát kereső Kohlhaas Mihály történetet a lovak szemszögéből meséli el. A revizor szintén elkészült már, s azt hiszem, Gogol egyik legtöbbet játszott darabját senkinek nem kell bemutatni. Ahogy az Illatszertárt sem, amelyből film is készült és a múlt század harmincas éveinek boldog békeidőit idézi meg egy romantikus, édeskeserű komédia keretében. A két Korea egyesítésétől nem kell a címe miatt megijedni, hiszen valójában a férfiről és a nőről szól különböző variációkban, egymástól független jelenetekben.

– Nemrég választották újra a színházigazgatói posztra. Milyen reményekkel néz a jövőbe?

– Most a legfontosabb célom az, hogy újra elérjük azt, amit egyszer már sikerült a pandémia előtt. Hogy újra várólisták legyenek a jegyekre és a bérletekre. Mi ezért mindent megteszünk és remélem, hogy a külső körülmények is segítenek nekünk ebben. Azt garantálhatom, hogy mi azzal a művészi igénnyel dolgozunk tovább, amit megszoktak és már el is várnak tőlünk a nézőink.

Névjegy

Crespo Rodrigo 1973. november 17–én született Budapesten. Apai ágon bolíviai származású magyar színész, szinkronszínész, színigazgató.

Tanulmányai: Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium (1992), Színház- és Filmművészeti Főiskola (1996).

Elismerései: Közönségdíj (Jászai Mari Színház, 2013), Jászai Mari-díj (2017), Tatabánya Kultúrájáért Díj (2017), Vándor Pufi-díj (Madách Színház), Kisfaludy-díj (Győri Nemzeti Színház).

A tatabányai képviselő-testület először 2010-ben választotta meg a Jászai igazgatójának.