2021.07.04. 12:11
Ez volt a dorogi Woodstock: tízezrek buliztak a történelmi rockfesztiválon
Negyven éve már, hogy a világhírűvé vált Dorogi Rockfesztivál keretében százezres tömeg lepte el a Schmidt-villa melletti parkot. Az akkoriban szárnyaikat bontogató, később befutott előadókról, a szervezés körülményeiről és a rendezvény utóéletéről Szádóczki Zoltánnal, az 1981-es fesztivál rendezőjével, szervezőjével beszélgettünk.
Az Edda Művek, a Hobo Blues Band és a P. Mobil is fellépett a dorogi Schmidt-villánál
Forrás: Beküldött
Fotó: Szádóczky Zoltán
A mai fiatalság talán el sem tudja képzelni, hogy négy évtizeddel ezelőtt éppen a dorogi Schmidt-villa területén alapozta meg későbbi karrierjét több, ma már híres banda, többek között az Edda Művek, vagy éppen a Hobo Blues Band, melyek manapság hazánk legnépszerűbb együttesei közé tartoznak. A honi előadókon kívül pedig csehszlovák, lengyel, jugoszláv zenészek, formációk is otthagyták a lábnyomaikat.
Persze ehhez az kellett, hogy az egykori bányász nagyközségben külföldi rendezvényeket meghazudtoló módon rendezzenek meg és bonyolítsanak le egy egynapos koncertsorozatot. Ez lett a Dorogi Rockfesztivál, melyet ma is szívesen emlegetnek a környéken és persze az országban.
– Már a rendezvény előtt rengeteg tapasztalatot szereztem – mondja Szádóczki Zoltán –, hiszen én voltam a Piramis menedzsere, szervezője. Például a katowicei sportcsarnokot is mi avattuk fel, az angol MAD nevű zenekar után lépett fel a Piramis. Kapcsolataim révén például Csehszlovákiába, Lengyelországba, az egykori NDK-ba rajtam keresztül jutottak ki magyar együttesek. Kizárólag nekem sikerült ezekből az országokból ottani együtteseket elhozni Magyarországra – idézte fel.
Mert nagyot álmodni
Szádóczki Zoltán főiskolásként került a Dorogi Művelődési Központba, ahol elhatározta, hogy olyan rockfesztivált szeretne rendezni, amelyen a legfontosabb magyarországi zenekarok jelentős része képviselteti magát.
– A szervezés egy évet vett igénybe. Bár a helyszín adott volt, de meg kellett győznöm a Kőbányai Gyógyszerárugyár (Kögyó) igazgatóját, Godó Lacit, valamint Kroszner Lászlót, a szénbányák akkori vezérigazgatóját, hogy támogassák a rendezvényt. A dorogi cégek, a bánya és a Kögyó is hatalmas segítséget nyújtottak – jegyezte meg.
A programterv összeállításakor arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy az amatőr, pályakezdő zenészek is lehetőséghez jussanak.
– Innen indult el Vörös Pistával a Prognózis, vagy éppen a Lord együttes, de itt volt az Első Emeletből ismert Kiss Berkes Gabi is, aki akkor a Lobogó zenekarban szerepelt – tette hozzá.
Végülis összeállt a rockfesztivál váza, így 1981. június 27-én a következő rockzenekarok léptek fel: (a teljesség igénye nélkül) Hobo Blues Band, Edda Művek, Skorpió, Karthago, Corpus, East, P Mobil, Color, Solaris, Csehszlovákiából a Fermata, Jugoszláviából a V.M.C. 4. jött el. A műsorvezető és egyben az est házigazdája B.Tóth László volt.
Szádóczki Zoltán elárulta: sokan nem akarták neki elhinni, hogy valóban eljöhet Dorogra százezer ember. Azt mondták neki, hogy nincs tisztában a számokkal, mire ő azt felelte: önök meg nincsenek tisztában azzal, hogy ezek a zenekarok egyenként hatalmas rajongói táborral bírnak. Aki jártas volt a zenei berkekben, tudta, hogy reális lehet a több tízezres tömeg.
Tömegek érkeztek
– A fesztiválra körülbelül tízezer plakát készült, melyet a Kögyó és a bánya által nyújtott járművekkel, Nisa mikrobuszokkal hordtunk szét az országban. Ez idő tájt Sziklai Sándor gépjárművezetőként dolgozott a Kögyóban, neki oroszlánrésze volt abban, hogy a plakátok időben a helyükre kerültek. Győr-Moson-Sopron megyétől kezdve teleragasztottunk mindent, még a Balaton partján is azt lehetett olvasni, hogy kik fognak fellépni Dorogon. Sőt, a Magyar Hirdetőnek több mint ötezer darabot adtunk le, így például a Nyugati pályaudvarnál található oszlopaikra is került az anyagból – mondta.
Esztergomban 2001-ben adták át az újjáépített Mária Valéria hidat, addig komp kötötte össze a várost a szemközti Párkánnyal. A koncert miatt külön hajókat kellett forgalomba állítani azért, hogy a felvidéki érdeklődők időben át tudjanak érni a helyszínre. Külön mentesítő vonatszerelvények indultak a Nyugati pályaudvarról, külön buszok az akkori Engels térről. Komáromnál – ami akkoriban a nemzetközi kamionforgalom lebonyolítója volt – pedig az öreg hídon nem tudtak közlekedni a kamionok, teherautók, mivel teljes szélességében hömpölygött át rajta a fesztiválozók hada.
– Bobby, a BBC kelet-európai tudósítója is érdeklődött egy riportban tőlem, mennyi fiatalra számítunk, és ők honnan jönnek. Mondtam neki, hogy az ország különböző részeiből, illetve a környező országokból, szocialista államokból is, főleg Csehszlovákiából, a Felvidékről várok több tízezer fiatalt. Hiszen ők is olyan magyarok, mint mi vagyunk, a Duna nem választhat el nemzetet. Akkora botrány lett a kijelentésemből, hogy Tóth Dezső akkori kulturális miniszter behivatott és számonkérte: Szádóczki elvtárs, milyen nagy csinnadratta készül Dorogon? Én válaszként közöltem vele, hogy nem vagyunk elvtársak, mivel nem vallunk egy elvet. Ebből szintén botrány lett, de végül megnyugodott, mivel közölték vele, hogy a hatalomban lévő akkori vezetők rábólintottak a rendezvényre – mondta.
Üresek lettek a polcok
A Dorogi Rockfesztivált napra pontosan 1981. június 27-én, szombaton rendezték meg. Pénteken iszonyú zivatar haladt át a településen, az eső elől sokan az alagútban és a vasútállomáson lévő személy- és tehervagonokban húzták meg magukat.
– Szerettem volna, ha sátrazási lehetőséget is nyújthatunk az érdeklődőknek, így akár engedélyezett keretek között szállhattak volna meg, csakhogy az esztergomi rendőrség akkori vezetői megtagadták ezt. Így azok, akik itt-ott találtak menedéket, másnap, azaz szombat reggel mindent elvittek a boltokból. Az összes tejterméket, kenyeret, mindent felvásároltak. Talán ezt is megelőzhettük volna – idézte fel.
A hatóságok készültek a rendezvényre, a rendőrök mellett a forradalmi ezred és a nyomozók is jelen voltak. A dorogi erőmű udvarán be voltak tárazva a vízágyúk, de nem kellett bevonni őket, mivel nem történt rendbontás. Ez köszönhető annak is, hogy a Schmidt-villánál csak sört fogyaszthattak a jelenlévők, röviditalt nem lehetett kapni, másrészt a rajongók nem verekedni, hanem azért jöttek, hogy jól érezzék magukat.
Brutális dorogi élmény
Az 1981-es dorogi fesztivál szervezője elmondta, hogy a rendezvény idején volt olyan ház az Eperjesi úton, ami felújítás alatt állt és az állványon is ültek az emberek. Sőt volt olyan, ahol megbontották a tetőt és onnan élvezték a koncerteket. A szervezőcsapat a vihar elvonulása után, szombaton hajnali fél ötkor kezdte el az előkészületet, reggel 9-ig az erősítők és minden eszköz a helyére került.
A fellépők többsége egy órán át játszott, a felszerelést pedig az Omega együttes biztosította számukra, vagyis mindenki ugyanazokat a hangszereket vehette a kezébe. Így lehetőség nyílt arra, hogy az előadók egy gyors hangolás és néhány percnyi szünet után váltsák egymást, ami valljuk be, manapság igencsak elképzelhetetlen. A koncertek reggel kezdődtek: először az amatőrök, majd az ismertebb nevek, végül kora este a külföldiek is lehetőséghez jutottak.
– A jugoszláv V.M.C. 4 iszonyúan kemény zenét játszott, emlékezetes pillanat volt, amikor elénekeltek egy magyar népdalt. A magyarok közül a P. Mobil is igazán kitett magáért. A show-t a Hobo Blues Band zárta, a koncert végén Földes László arra kérte a fesztiválozókat, hogy olyan rendben és fegyelmezetten, békében, szeretetben vonuljanak el, mint ahogyan jöttek. Ezután a rendőrökhöz fordult és azt mondta nekik, hogy legyenek toleránsak a rajongókkal, mert mindenkit hazavárnak – fogalmazott.
Szádóczki Zoltán szervezői karrierje a Dorogi Rockfesztivál hatására indult be igazán, később ösztöndíjjal Európa-szerte is bizonyított, Splitben például Roy Gallagherrel és Tina Turnerrel voltak egy színpadon. Miután otthagyta a művelődési házat, nem volt más, aki nyomába tudott volna lépni, így nem lett hagyomány a Schmidt-villa melletti zenei forgatagból.
Az 1981-es fesztivál szervezője a dorogi rendezvényt követő héten már a Color együttessel csehszlovákiai koncertkörútra ment, majd három héttel később a Piramissal Jugoszláviába utaztak. Élete legkeményebb turnéja éppen ahhoz a V.M.C. 4-hez kötődik, mely a Schmidt-villa mellett is eszméletlen hangulatot generált: a jugoszláv bandával bejárták a Balkánt Újvidéktől egészen Fiuméig, több nagyvárosban is megfordultak.
Bár később a videódiszkó világába is belekóstolt, majd saját vállalkozást is alapított, teljesen mégsem szakadt el a rock világától. A közelmúltban a P. Mobillal Szlovákiában koncerteztek, a jövőben pedig szlovák barátaival közösen sportcsarnokokban, szabadtéri színpadokon retró partikat szerveznek.
Teherautókkal hozták a sört
Szádóczki Zoltán egy igazi, kellemes hangvételű sztorit is elárult nekünk, ami jól szimbolizálja, hogy a szervezés során meg kell oldani a problémákat és hogy ez a szakma nem kevés nehéz percet is tartogat magában. Visszaemlékezése szerint nagy sikert aratott a Kögyós lányok által készített több ezer zsíros kenyér, és természetesen nem maradt el a hirdetésben szereplő Kőbányai sör sem. A Kőbányai Sörgyár esztergomi kirendeltsége a több tízezer üveg sört nem tudta kiszállítani, mivel nem volt kapacitása. Éppen ezért a Kögyótól és a bányától kértek teherautókat, azok szállították közvetlenül a Kőbányai Sörgyárból a sört a főhadiszállásra, vagyis a Schmidt-villába.