Az esztergomi házaspár együttese Európa néptánc térképére emelte Esztergomot

A két évvel ezelőtti, a Szentgyörgymezői Olvasókörben tartott városi díjátadó ünnepségen felszólaló városi és szakmai vezetők foglalták össze a folklór közösség történetét. Az együttes fennállásának 20. évfordulóján ezeknek az elbeszéléseknek a szemelvényezésével mutatjuk be az olvasóknak az eltelt két évtizedet.

Az együttest mások mellett tizenketten, köztük a Szénássy házaspár, Katalin és Attila alapította 2001. január 16-án. Az idézett Babits-díjátadón ugyanakkor az is elhangzott, hogy a formációban ekkorra már csak ők maradtak az alapítók közül. A Szénássy házaspár korábban az ÁFÉSZ néptáncközösségének voltak művészeti vezetői, a lehető legjobb választásnak tűnt, hogy ők legyenek a formáció koreográfusai. Az alakulás helye a későbbi próbáknak, táncházaknak, fellépéseknek otthont adó Szentgyörgymezői Olvasókör volt. A Váralja Néptáncegyüttes neve is így talált rájuk, hiszen az olvasókör épülete az esztergomi Várhegy közelében található. A művészeti vezetést vivő házaspár már 2001-ben hosszú néptáncos múlttal rendelkezett, a Tímár Sándor vezette Bartók Együttes tagjai voltak éveken át.

Az esztergomi néptáncosok története szorosan összefonódott a városéval, hiszen a Mária Valéria híd 2001-es átadási ünnepségén első szereplésüket vállalták. A folytatás pedig egy rendkívül intenzív, több mint 150 fellépést jelentő időszak, melyben Esztergom, Párkány, Budapest, Pilismarót, Tát, Nagyigmánd, Visegrád, Kemence, Dág, Epöl, Zsámbék, a vajdasági Temerin, a németországi Bamberg, a franciaországi Cambrai, a lengyelországi Gniezno, a finn­országi Espo, a csehországi Milotice, és Felvidék, illetve Szlovákia több telepü­­­­­­­lésén tapsoltak az együttesnek. Műsorukban zömében erdélyi, kalotaszegi, mezőségi, széki, gyimesi, haidau, valamint méhkeréki, szatmári, kalocsai, sárközi, tardonai, somogyi táncok szerepelnek.

Az együttesben eddig mintegy 120 tag fordult meg és töltött itt több-kevesebb időt. Külön érdekesség, hogy a magyar néptánckultúra eme lelkes és virágzó műhelyében nemcsak magyarországi magyar, de francia, japán, felvidéki magyar, erdélyi és délvidéki magyar is tag volt és tehetséggel szerepelt, ahogy mindannyian. Az együttes állandó koreográfusa Szénássy Attila, akinek vezetésével – a járvány előtti időszakig – hetente tartottak próbát a táncosok. A csapat különös figyelmet fordít a fellépőruhákra, melyek autentikus modellek alapján készültek, és tánctudásuk, fellépéseik magas színvonalához méltó, szép elemei.

Néptáncolnak a kicsik is

A Váralja Néptáncegyüttes megalakulása után indult a gyermeknéptánc-oktatás is náluk az olvasókörben. A Szénássyné Katalin vezette foglalkozásokon az évek során mintegy 400 kis­gyermek ismerkedett meg a magyar néptánccal. Az idők folyamán belőlük alakult meg a Kerekecske ifjúsági együttes, mely mára több mint hatvan fellépésen van túl. A gyerekek felnőve átkerültek a Váralja Néptáncegyüttesbe. Az utánpótlás biztosított, a legkisebbek a Borbolya nevű csoportban táncolnak, ők is aktív fellépők, már több mint tízszer látta őket a közönség.