Az ország egyik kedvenc színészét notórius képzelgőnek tartotta a tanyasi iskola tanítója

Szarvas József Jászai Mari-díjas színész Könnyű neked, Szarvas Józsi... című kötetét tartotta a kezében Jász Attila február11-én. A mű nem csak a művész életéről szól; hiteles vallomás örökségről, földről, családról. Az életben hátrányos helyzetből induló, óriási tenni akarással és bizonyítási vággyal élő, igaz ember sikeressé válásának hiteles leirata a „Szarvas Józsié”.

Nagy vehemenciával vágott bele a történetébe az UFo vendége, aki kellemes humorral fűszerezte meg nehéz gyerekkoráról szóló igaz történetét. Az emberség, a család és a hagyományok, valamint a föld szeretete valósággal sugárzott mondataiból. Gyermekként nem érezte a nehézségeket. A mindentől mentes indulás, ahol a tanyasi élet, édesapja kemény jelleme és érdes tenyere kísérte napjait, akkor, ott nem tűnt nehéznek. Tízévesen másik tanyára költöztek, ahol a képesítés nélküli, két foggal szotyizó tanító megkérdezte, mi szeretne lenni. A kisfiú rávágta: táncdalénekes vagy népművelő. „A gyerek notórius képzelgő” – került a beírás az ellenőrzőjébe.

Énekből kettest is kapott, majd tíz év múlva felvették operaénekesnek. Vágóhídon dolgozott hentesként, közben beiratkozott gimnáziumba, ahol, amikor megtudta a magyartanár, hogy színész szeretne lenni, csak egyest vagy ötöst adott csak neki. Hat évig volt másodéves.

– Ami nem pusztít el, az megerősít – szögezte le. Az érettségit is három nappal a színművészeti főiskola sikeres felvételije után tette le. Ezekkel a mondatokkal vették fel: „menjen tovább, ezt a többieknek is látni kell, aztán majd lesz valami.”

Lett. Nem is akármi. A disznóól mellől érkezett tanyasi fiúcska mindenhol bizonyított. Olyannyira, hogy bár gyermeke is született a főiskola évei alatt, sikeresen vizsgázott, sőt, a búcsúbeszédet is neki kellett mondania. Hetekig készült rá. Írta tele és tépte össze a lapokat. Amikor kiállt a pódiumra, bekiabált két és fél éves kisfia: „apád”. A csemetét maga mellé hívta, ölbe vette és már tudta, mit kell mondania.

– A hitelesség a legfontosabb a színészi munkában – tette hozzá.

A filmes indulásról a Kemma.hu-nak elmondta: Szabó István Oscar-díjas rendező volt a tanára, akivel számtalan próbafelvételt készítettek szavalás közben.

– Kancsal vagyok, de nem tudtam, hogy ennyire – mondta kacagva a színész, és hozzátette: ekkor határozta el, hogy nem áll kamera elé. Ám sorra szólították meg a rendezők. Szarvas József nem mondott nemet, még akkor sem, amikor úsznia kellett úgy, hogy félt a víztől, vagy teherautó-sofőrt alakított – jogosítvány nélkül.

Az őrségi Viszákon húsz évvel ezelőtt vett egy kis házat, a pici faluban azóta próbálja újrafogalmazni, teremteni a régi hagyományokat. Kultúrában, gyümölcster­mesztésben, a mindennapi hagyományokban. Visszahúzta a föld szeretete, a népi kultúra, és azon dolgozik, hogy a paraszt szó visszanyerje igazi jelentését, valódi fényét.

Szarvas József életútja

Debrecenben született 1958. június 5-én. Segédszínész volt 1977 és 1983 között szülővárosában. 1983 és 1987 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult Horvai István osztályában. 1987-től tíz éven át a Vígszínház tagja volt, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze lett. 2001 és 2002 között szabadfoglalkozású művész volt, 2002-től a Nemzeti Színház tagja. 2000-től él az őrségi Viszákon. Több mint tíz éve hívta életre a Kaszás Attila Pajtaszínház és Galériát birtokán, és a Tündérkertet, ahol őshonos gyümölcsfákat ültetnek. Minden évben annyit, ahány gyermek született az előző évben a faluban.

A Könnyű neked, Szarvas Józsi… című kötete két évvel ezelőtt az Ünnepi Könyvhét egyik újdonsága volt, ráadásul megjelenése egybeesett a művész 60. születésnapjával. Rövid „novellákban” felvillanó visszatekintéseit, amelyeket Bérczes Lászlóval közösen írtak-szerkesztettek kötetbe, a családi fényképek mellett a színházi és filmes pálya kiemelkedő pontjait megidéző fotók teszik teljessé.