Csuja Imre unokáiról, szerepeiről és borászkodásról mesélt

– Hányadszorra szerepelt az Ahogy esik, úgy puffanban?

– Azt mondták, ötödszörre vagyok itt, de én nem tudtam, hogy ennyiszer jöttem már. Olasz István kollégámmal, a mai este szervezőjével játszottam már az észak-komáromi Jókai Színházban réges-régen, a Macskabajban. Ebből az ismeretségből jött az ötlet, vegyek részt ebben a műsorban. Szívesen jöttem. Zsűriztem már felvidéki gyerekeket is itt, jó volt látni, milyen értelmesek, és hogyan állnak hozzá egy-egy vershez.

– Ebben a műsorban az improvizációé a főszerep. Milyen kihívásokat tartogat ez egy színész számára?

– Nem lehet rá felkészülni, ilyenkor mindig izgulok. A többi színpadi fellépésem előtt is, de az egy egészséges drukk, a játék izgalma. Öklendezésig azért már nincs lámpalázam. Ennek a műsornak az a titka, hogy az ember legyen nyitott és kíváncsi.

– Sokszor említi, hogy a nagymamája készítette fel a színészi pályára, aki írni, olvasni, verset mondani tanította. Nagypapaként az unokáinak is mond verset?

– Az Anyám tyúkját például megtanítottam nekik. Ha az iskolában van verses feladat, abban is szívesen segítek.

– A televízióban egész más szerepekben láthatjuk, mint a színházban. Melyik áll önhöz közelebb?

– Ami igazán közel áll hozzám, az a színészet. Vannak számomra kedvesebb szerepeim, de sugárban hányva nem lehet felmenni a színpadra. A kötelező feladatokon kívül a saját magam kreatív ötleteit is igyekszem belevinni a játékomba, így szerettetek meg minden szerepet magammal.

– A népszerű televíziós sorozatban, A mi kis falunkban polgármestert játszik. El tudná képzelni, hogy egyszer jelölteti magát?

– Nem, a politika nem nekem való. A kertben szeretek tevékenykedni és borászkodni. Ezek kikapcsolnak és bekapcsolnak. Szabaddá teszik az agyam és nem kell a hétköznapokkal foglalkoznom, miközben ilyenkor jutnak eszembe a legjobb gondolatok.

Színpadi kedvencei között vannak Shakespeare művei

Csuja Imre Hajdúnánáson született 1960-ban. Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. 1984-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Pécsi Nemzeti Színházhoz került. 1987-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, 1989-ben az egri Gárdonyi Géza Színház tagja lett. 1990-től az Arany János Színházban töltött négy évet, majd szabadfoglalkozású művészként lépett színpadra. 10 év szabad­úszást követően 2004-ben leszerződött az Örkény István Színházhoz. Színpadi kedvencei a görög klasszikusok és Shakespeare művei. Sokat foglalkoztatott szinkronszínész, több mint 800 filmnek kölcsönözte a hangját. 2009-ben összeállította önálló estjét, amelyen Ady műveit adta elő.