„Szeretném, ha a kitelepítés bárhol beszédtéma lenne”

Különleges atmoszféra lengte be a kecskédi művelődési ház színháztermét, amikor is Kirschner Viola, a német nemzetiségi önkormányzat elnöke kiállt a közönség elé és pár szóban felvezette Hartmann Miklós könyvbemutató estjét. Az Örömóda a környei, kecskédi és tatabányai vonatkozásokat tartalmazó könyv – ahogyan Viola fogalmazott – műfajilag meghatározhatatlan.

Ez a csaknem ötven évet átölelő regény lehet történelmi kötet, de nevezhető kalandregénynek is, néhol tartalmaz szociográfiai elemeket és többször megelevenedik benne egy szerelmi szál is. A fiktív szereplők sorsának fő szálait valós történetek adják, melyeket a leszármazottak családi legendáriumai őriztek mostanáig. A szerző, aki az első percekben csendben figyelte a teremben felsorakozottak arcát és hallgatta a méltatást, további érdekességeket is elárult könyvéről és arról a témáról, ami itt, Kecskéden sokakat érint. Ez pedig nem más, mint a kitelepítés.

– Jó érzések hoztak ide, pedig ez egy kemény téma – kezdte beszédét Hartmann Miklós, aki könyvének harmadik fejezetében a II. világháború utáni időszakról és annak társadalomra gyakorolt hatásairól írt. A szerző elsőként megköszönte mindazoknak, akik segítettek a könyv elkészültében és számos érdekes információt osztottak meg vele. – Fontos számomra, hogy a mai generáció megtudja az igazságot. Hogy a fiatalok a regény által megtanuljanak valami pluszt erről a korszakról, amit lehet, amit az iskolapadban sosem tudna meg – fogalmazott, majd hozzátette azt is, hogy regény eddig még nem született ezekről az évekről. – Szeretném, ha bárhol beszédtémaként merülne fel ez a korszak, bátran kérdeznének azoktól, akik átélték, vagy szemtanúi voltak a kitelepítésnek.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy hiánypótló alkotás született Hartmann Miklós tollából. Egyrészt a kecskédi és környékbeli hivatkozások miatt, másrészt története miatt. – Nem ez a hétköznapi emberek beszédtémája – mondta. Főleg ott nem – utalt Zalaegerszegre, a lakhelyére –, ahol nem német ajkúak élnek. De itt, Kecskéden igen. A szerző bevallotta, neki is vannak helyi gyökerei. Sőt, édesapja az elsők között volt, akiket anno betelepítettek.

Folytatta: az Örömóda a szabadság hiányáról szól. A cím a német zeneszerző, Beethoven IX. szimfóniájának negyedik (záró)tételéből ismert és Hartmann Miklós méltó címre talált benne könyvéhez. – Az utolsó fejezetben kitértem rá, hogy mennyire szükség van egy nyitott, szabad Európára – hangzott az összefoglalás. Találkozhatunk még határátkeléssel, lelki terrorral, valamint a bányaszerencsétlenséggel. Megelevenedik a sorok között a polgáriasodás, megannyi sváb szokás.

Hartmann Miklós már másodjára jár a településen egy éven belül. A szerző első könyve, a Széna illata egy család – Hornék – történetén keresztül mutatja be a sváb betelepítést. A jelen kötet azon alkotás előzménykötetének tekinthető.