Szívmelengető svábbálnak adott otthont Tarján

Már a sportcsarnokba belépve magával ragadta a báli forgatag a vendéget. Ebben nagy szerepe volt a vendégfogadó falatoknak, no meg a pálinkának: az Irsairól megtudtuk, hogy hat évig nemesedett egy tarjáni pincében, és hogy biztos nem fog összeveeszni az asztalokon felszolgált borral sem, ugyanis az is Irsai volt. Mielőtt még a kicsinosított csarnokba lépett volna az ember, rozmarinot tűztek rá, odabent pedig terített asztalok, régi és új barátok, ismerősök fogadták egymást nagy örömmel. Immár huszonnegyedik alkalommal.

Marx Ernő polgármester köszöntötte a mintegy félezer, hazai és külföldi vendéget, fellépőt, akik február első hétvégéjén ismét Tarjánt választották, és akikkel egy nyelvet beszélnek, kulturális valamint történelmi értelemben egyaránt. Nem pusztán a svábbálnak adott otthont ezen a hétvégén a község: vasárnap kórustalálkozót is szerveznek. A bálon kulturális műsort adtak a helyi német nemzetiségi iskola diákjai, a helyi dalkör tagjai, valamint a Tarianer Tanzgruppe.

A bálon a településvezető külön köszöntötte Kókai Rita gyermelyi és Molnár Attila komáromi polgármestert, valamint a népes Duna-partidelegációt, dr. Lőke Jánost, a Szent Borbála Kórház főigazgatóját, dr. Kancz Csaba kormánymegbízottat, Farkas Gábor dandártábornokot, megyénk rendőr-főkapitányát, Tarján legifjabb díszpolgárát, a cselgáncsozó Csernoviczki Évát és szüleit, Dr. Fodor Jánost, a kormányhivatal főigazgatóját, Lőrincz Gábort, a tatai dandár parancsnokát, Árendásné Huj Katalint, a helyi nemzetiségi önkormányzat elnökét, Fülöp Istvánt, Tarján nyugállományú polgármesterét, Szabó Zoltán plébánost és Jakab István lelkipásztort, valamint a nemzetiségi és önkormányzati szervezetek, egyesületek, közösségek, intézmények képviselőit.

Megható pillanatok

A legmeghatóbb az a pillanat volt, amikor a több évtized után most decemberben bezárt, de a báli vendéglátást még vállaló Sziget vendéglő tulajdonosát Segesdi Lászlót, majd feleségét köszöntötte a polgármester, kiemelve, hogy milyen sokat köszönhet a párnak és a vendéglőnek Tarján. Az elérzékenyült Laci bácsi csak annyit tudott mondani, miután az ajándékcsomagot átvette Marx Ernőtől, hogy nagyon szépen köszön mindent. Párjával együtt már csak akkor volt nagyobb a meghatottságuk, amikor a rozmaring árverésen a 75 ezer forintért elkelt óriási bokrétát nekik ajánlották fel, így kívánva nekik egészséget, szerencsét, és a régiós svábbálok örökös vendégévé avatva őket.

Csernoviczki Éva elárulta: tarjáni lányként ő is a sváb hagyományokba „nőtt bele”, és ha teheti, mindig szívesen vesz részt rajtuk. Ez persze a versenyektől is függ, most például már a düsseldorfi Grand Slamra készül. Évit külön is köszöntötte a polgármester, annak apropóján, hogy a minap bronzérmet nyert az olimpiai kvalifikációs világkupa-sorozat tel-avivi Grand Prix-versenyén a minap. A sportoló ennek kapcsán elmondta: megható érzés, amikor „hazai pályán” dicsérik eredményeit.

A barátság is ide köti őket

Dr. Forrai Zsolttal, Tatabánya volt rendőrkapitányával is összefutottunk a báli forgatagban. Az ezredes harmadik hónapja Győr-Moson-Sopron megye rendészeti rendőrfőkapitány-helyettese. Mint mondta, a bálra azért jött vissza, mert baráti kapcsolatait nem hagyta a háta mögött azzal, hogy a munkája máshova szólította.

Az elsőbálozó Málli Klaudia és Werli Judit nem is volt igazi elsőbálozó a szónak annak az értelmében, hogy először jöttek volna a nagy múltú rendezvényre: kisdiákként ők is felléptek itt, de 17 évesen most először érkeztek mulatni ide. A két barátnő Tatabányán tanul, egyikük a Bárdos, másikuk az Árpád gimnáziumban, így sajnos a táncra már nincs idejük, de most is fontosnak tartják, hogy őrizzék a hagyományokat. Nem véletlen, hogy mindketten dirndliben érkeztek.

– Nagyon jól néz ki – válaszoltak egyszerre, amikor azt kérdeztük, miért a hagyományos viseletet választották, majd hozzátették: remélik, hogy minél többen táncolhatnak majd. Nem is vártak sokáig, beszélgetésünk után néhány perccel már sokadmagukkal a tánctéren pörögtek-forogtak a Tarianer Spitzbuam zenéjére.

Háromtól kilencvenegy éves korig

Tarján a megye legnagyobb svábok lakta települése, és talán nem túlzás azt is kijelenteni, hogy kevés helyen őrzik úgy a sváb hagyományokat, mint itt. Ahogy a régiós svábbálon is elhangzott, itt bizony már óvodás korban elkezdik megismertetni, megszerettetni őseik kulturális kincseit a gyerekekkel, hogy majd felnőve ők is továbbadhassák azt. A kicsik előtt példaképként ott vannak a Tarianer Tanzgruppe fiataljai éppúgy, mint a helyi dalkör idősebbjei, s köztük a szombati fellépők legidősebbje: a 91 éves Werli Kati néni.

Őt külön is köszöntötték a bálon, s mint megtudtuk, van is miért: mintegy 150 dalt tud fejből. A táncosok és helyi általános iskolások közös produkciója után ugyanolyan megérdemelten szólt a vastaps, mint a dalkörnek, ráadásul nem pusztán a fellépőknek és magának a műsornak, hanem annak is, amit mindez jelképezett: az összetart(oz)ás ünnepe, a múltból táplálkozó jövő szimbóluma is volt a kulturális műsor, amelyre szívvel-lélekkel készült Tarján apraja-nagyja.