„Ha erkölcsileg megszagó’sz, rágyüssz, hogy igazgyöngy vagyok”

A Mocsai Pajtaszínház társulata újabb darabot vitt színre az Azaumi perpatvar után az idén áprilisban. Az idén a magyar költészet napjához, illetve a helyi ünnepséghez kapcsolódva mutatták be új darabjukat, az Ibolyát, amely az énekelt verseket követően nagy sikert aratott a művelődési házban.

Az alaptörténet a színház világába kalauzol el minket, bemutatva az idegbeteg, szerepért bármire képes „színésznőcskék” felajánlkozásait, és a fordulatot, amelyet egy szerepcsere okoz. Molnár Ferenc vígjátékát Szűcs József rendezte, de a társulat mellett természetesen ott volt Gábor Klára is, aki igazi primadonnaként meg is jelent a színen, nem kis derültséget okozva a nézők soraiban.

A darabban széplányokra kacsintgató házas komponista (Gábor Csaba) meg akarja mutatni, hogy lehet szépen, kedvesen is bánni a színházhoz jelentkező lányokkal, míg a direktor (Egyed Gábor), aki azért bunkó, hogy ne kezdjenek ki vele a nőcskék, felveszi a mindenes Skultéti „szerepét”. Ettől persze nem lesz kedvesebb, a csere pedig további bonyodalmakat szül, főleg, amikor megjelenik a színen a hétpróbás virágszálak közötti ártatlan Ibolya (Varga Orsolya). A zeneszerző (akit a lány direktornak néz) persze elgyengül, és már-már belefeledkezne a jelentkező bájaiba, miközben a direktor (akit a lány a hatalom nélküli, egyszerű, szegény kis Skultétinek néz), egyre többször zavarja meg az idillt. Ami igazából nem is idill, hiszen zeneszerzőnket idősebb neje várja haza, a lány meg úgy érzi, csapdába esett, hiszen, ahogy magáról is mondja:

„Illatos, mezei ibolyának látszom, de ha erkölcsileg megszagó’sz, rágyüssz, hogy igazgyöngy vagyok”