2018.05.04. 20:00
Benkő Péter: „Nekem Esztergom a szívem csücske”
A Bokodi Általános Iskola Móra Mozi rendezvényén Benkő Péter színésszel találkozhatott a közönség. A művész egy kis műsorral készült és könyvét is bemutatta az érdeklődőknek. A közönségtalálkozó előtt megyénkhez fűződő kapcsolatáról kérdeztük.
Budapest, 2015. április 30. Benkõ Péter színész a Hogy volt!? címû tv-mûsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 3-as stúdiójában. A mûsorban a mûvész munkásságát idézték meg. MTVA Fotó: Zih Zsolt
– Milyen emlékek fűzik Komárom-Esztergom megyéhez?
– Először édesapám, Benkő Gyula Érdemes, és Kiváló művész révén jártam a megyében. Rendszeresen vadászott és többször is elkísértem az alsóvadácsi vadászházba. Egy családias, baráti közösség járt oda, a vendéglátónk Báthory Ditti pedig egy igazi tyúkanyóként gondoskodott rólunk. A mai napig szívesen visszajárok a hölgyhöz, aki azóta már Süttőre költözött. Később a lovak szeretete hozott újra a megyébe. A 80-as években egy barátom, Szabó Ferenc, egykori Európa-bajnok ezüstérmes cselgáncsozó Únyban vett házat. Közösen megalapítottuk az első magyar ugróderbyt. Únyban készítettünk egy lovas ugrató pályát, és ott rendeztünk versenyeket.
– Jelenleg milyen kapcsolata van a megyével?
– Nekem Esztergom a szívem csücske. Egy olyan szakrális hely, ahova gyakran eljárok feltöltődni. A jelenlegi életem legmeghatározóbb kapcsolata Komárom-Esztergommal az, hogy 2003 óta élek én is a megyében. Annavölgyben, a falu végén az erdőrészben van egy helyes farmom ahol feleségemmel élünk nagyon boldogan. Meg merem kockáztatni, hogy életem legboldogabb időszaka ez az elmúlt 15 év. Van két lovam, négy macskám, két kutyám, ez maga a csoda, egy kis paradicsom. Ez egy nagyon kicsi farm, az istálló a hálószobám mellett van, de egy rendkívül meghitt hely. Magam alakítom, építgetem. Innen járok a fellépésekre is. Feleségem pedig komoly társam a lovazásban is.
– Ha már szóba került, most hol láthatjuk a színpadon?
– Jelenleg Jávor Pált alakítom a Szerb Színház társulatában. Rusz Milán írta a színdarabot, amiben Jávor Pali utolsó mulatását visszük színpadra. A Városmajori Kórház udvarában, egy kórterem ablaka alatt muzsikus cigányok zenéjükkel gyógyítgatják beteg társukat. Váratlanul megjelenik Jávor Pál, a színészlegenda, aki szintén a kórház ápoltja. Mulatni szeretne, még egyszer. Közben elmeséli mi történt vele eddigi élete során. A darab különlegessége, hogy szóról szóra történelmi dokumentumokon alapszik. Egy olyan mondat sem hangzik el benne, ami fantázia szüleménye.
– Melyik volt az a szerep, ami a legközelebb áll a szívéhez?
– Az említett Rusz Milán darab Jávor Pál életéről az egyik legkedvesebb szerepem. A másik ilyen szerep a még színművészeti főiskolásként, 20 évesen játszott Babocsai László karaktere volt. Fekete István Koppányi aga testamentuma című regényét filmesítettük meg. Rendkívül nagy sikere volt a filmnek, és még a mai napig is látható a tévében. A filmben olyan színészlegendákkal játszhattam együtt, mint édesapám, Benkő Gyula, Bessenyei Ferenc, Bodrogi Gyula, Pécsi Ildikó, Tolnay Klári. Fantasztikus élmény volt látni a játékukat és tanulni tőlük.
– Van olyan jövőbeni terve amit még szeretne megvalósítani?
– Van egy terv, amit remélem, hogy egyszer az életem része lesz. Édesapám ebben az évben lenne száz éves. Jávor-darabhoz hasonlóan Rusz Milán írna édesapámról egy darabot, aminek szeretném eljátszani a főszerepét.
– Az ön számára mi a legnagyobb elismerés amit egy szerepért kaphat?
– Több fajta siker van. Az egyik legnagyobb élményem az volt, hogy egy nagy bevásárlóközpontban tavaly karácsonykor egy eladó megállított, hogy mennyire boldog, hogy találkoztunk, majd elment. Nem sokkal később visszajött egy papírral a kezében. Megőriztem, úgyhogy most is itt van mellettem, pontosan meg tudom mondani mi van rajta. A hátoldalán egy pamut ágynemű garnitúra képe van, a másik oldalára pedig ráírta, hogy „Kedves Péter! Nagyon köszönöm azokat a szép órákat, amiket játéka révén kaptam. Tisztelettel Czeglédi Nándor”. Érezni lehetett a belőle áradó tiszteletnek, a meghatottságnak és a szeretetnek egy olyan keverékét, amire egész életemben emlékezni fogok. Ez minden díjjal felér.