Még ma is képes mosolyt fakasztani Halász Judit

– Ha meghallják a nevét, az első, ami mindenki eszébe jut, a gyerekdalok. Felnőtteknek szólókat is szívesen énekelne?

– Ezek a dalok nem csak gyerekeknek szólnak. Versek, amiket a gyerekek is megértenek. Ha pedig nem, akkor a szülő elmagyarázhatja nekik, mert ma már családoknak szóló koncerteket adok. Szövegeim egy részét Bródy János írja, akit nevezhetünk félig-meddig költőnek, nem csak zeneszerzőnek és zenésznek. De kortárs magyar költők verseiből is válogatok.

– A színházban is rengeteget játszott, játszik. Most az Audiencia című darabban láthatjuk. Mit kell tudni erről, milyen érzés II. Erzsébet bőrébe bújni?

– Ez egy hallatlanul jól megírt darab! Peter Morgan a szerzője, akinek nevéhez A királynő című film forgatókönyve is fűződik. Jól ismerheti a Buckingham-palotát, és a benne élő személyeket, köztük a királynőt is, mert az udvar biztosan tiltakozott volna, ha nem azt írja le, ami az igazság. Minden szerep nehéz, így ez is. Egy kortárs, regnáló királynőt eljátszani, talán ez a legnehezebb. De a legnagyobb problémát az okozta, hogy másfajta személyiségnek tartom magam, mint ő, külsőleg mindenképpen. Amíg meg tudtam azzal birkózni, hogy ne azzal foglalkozzak, hogyan fogok kinézni, hanem a szereppel magával, addig eltelt egy rövid idő. Ezen kívül rengeteg szöveget meg kellett tanulni. De szellemes, jó darab, örömteli egy színész számára.

– Nemrég egy Radnóti Miklós verseiből összeállított önálló esttel is fellépett. Ez inkább felnőtteknek szóló téma. Hogy fogadta a közönség?

– Még huszonéves koromban szerkesztettem, akkoriban nagy divatja volt az önálló esteknek. Először József Attila verseket is tartalmazott, végül ezeket kivettem belőle, úgy gondoltam, hogy ez megérne egy önálló estet. Ez végül nem történt meg. Maga az összeállítás tulajdonképpen egy impresszió egy fiatal emberre, aki először találkozik egy költő teljes művével. Ahogy teltek az évek, egyre ritkábban léptem fel ezzel, aztán hosszú-hosszú idő után felhívtak Szegedről, egészen meglepődtem, egyáltalán honnan tudják, hogy nekem van egy Radnóti estem. Egy szegedi klubban léptem fel a versekkel, most nyáron pedig a Pécsi Országos Színművészeti Találkozó díszvendége voltam.

– Miért pont Radnóti ragadta meg?

– Elolvastam az összes versét, önéletrajzát, az Ikrek havát különösen szerettem. Akkor döntöttem úgy, megpróbálom őket egy csokorba fűzni, elég lesz, ha egymás után teszem a verseket időrendben. Ezek megmutattak egy kort, egy költő életútját a születéstől a halálig. Szívszorító történet. Szörnyű a kezdet, és szörnyű a vég, de ami közte van, az hallatlan tehetségre utal. Talán a legfontosabb versei azok, melyeket a bori noteszben találtak. De a többi költeménye is fantasztikus, melyek barátságról, barátokról, szerelemről szólnak. Ebből állítottam össze egy ötven perces előadást. Különösen szeretem a Párizs című versét, ez a város az irodalom által vált fontossá számomra. Annyi mindent olvastam róla, hogy fontosnak tartottam magam is megismerni. Franciául is tanultam a középiskolában, aztán a főiskolán is.

– Az egész ország nagymamájaként szokták emlegetni, de három „valódi” unokája is van. Milyen a kapcsolata velük?

– Egyre nehezebb, mert most már kiskamaszok, és mindenre az a válaszuk, hogy igen, meg nem. Néha nézem az öt-hat-hét éves kori fényképeiket és vágyom rá, hogy újra olyanok legyenek, amilyenek persze már nem lesznek. De majd lesznek másmilyenek, ha túlesnek ezen a – számomra legalábbis – nehéz időszakon. Régebben egyszer egy évben eljöttek a nagymama koncertjére, de nem akartam terhelni őket ezzel. A Vígszínházasra, mivel az a második otthonom.

– Készül most új lemezzel? Milyen tervei vannak?

– Most egy könyvön dolgozom. Olyan dalok lesznek benne, melyeket soha nem énekeltem a koncerteken. Ezekhez klipeket is készítünk majd. A nyári pécsi fesztiválon ott volt a Kossuth Kiadó igazgatója és szerkesztői is. Ők megkértek arra, hogy a Színházak és az Olvasás éjszakáján is előadjam a Radnóti estemet. Gondolkozom rajta, hogy egy kicsit kibővítem, hogy máshol is bármikor előadható legyen.

Névjegy – Halász Judit

Született: 1942. október 7.

Színházi szerepek: Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem (Katalin), Garcia Lorca: A csodálatos vargáné (Vargáné), Presser Gábor: Túl a Maszat-hegyen (Szösz néne), Peter Morgan: Audiencia (II. Erzsébet).

Filmek: Szerelmesfilm, A Pendragon legenda, Mirr-Murr, a kandúr, Bóbita (Iskolatelevízió), Vizipók-csodapók, Kíváncsi Fáncsi.

Legnépszerűbb dalok: Boldog születésnapot!, Csiribiri, Ákom-bákom, Bóbita, Micimackó.

Díjak: Jászai Mari-díj (1971), Érdemes művész (1983), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), Kossuth-díj (2001), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában, a Mosolyrend lovagja.

– A sportnak mindig is fontos szerepe volt az életében. Még mindig szívesen sportol?

– Amikor „hozzájutok” valamihez akkor csinálom, persze. Az is nagy sport nekem, amit itt a színpadom művelek. Szaladgálok fel s alá, és ugrálok. Nyáron úszom, télen síelek. Preventív gyógytornára is járok, hogy véletlenül se fájduljon meg itt, meg ott. De hál istennek nem fáj semmi!

– Sokat mosolyog a Mosolyrend lovagja?

– A mosolyrendet annak adják, aki a gyerekek arcára a legtöbb mosolyt tudja fakasztani. Remélem, hogy tudtam és még ma is tudok talán. Erre nagyon büszke vagyok, mert ezt egyrészt tényleg a gyerekek ítélték nekem, másrészt pedig nem befolyásolta sem politikai, sem pedig szakmai érdek.