Skócia birodalmában barangoltunk: arra jártunk, amerre a Roxfort Expressz is pöfög

Skóciába utazásunk nehézségek nélkül telt, nem késett se a vonat, se a repülő, pedig mindenre fel voltunk készülve. Mivel a glasgow-i szállást csak délután foglalhattuk el, ellátogattunk a közlekedési múzeumba, ahol a régi járművek mellett retro játékokat is kiállítottak. A szállásra érkezésünk után szinte csak lepakolni maradt időnk, és mehettünk is a Skócia–Portugália meccsre, ahol az utóbbi válogatottnak volt nagyobb esélye a győzelemre. A skót gyerekek is CR7 feliratú arcfestéssel érkeztek, de Ronaldo ezúttal nem talált be, ahogy egyik csapattársa sem a skót kapuba. Igaz a skótoknak sem sikerült gólt szerezni, de ők a 0-0-s végeredménnyel is kimondottan elégedettnek tűntek.

Másnap kora reggel, még szakadó esőben indultunk buszos túrára, felfedezni a Skót-felföldet. Bár aggódtunk, hogy a csapadék tönkreteszi a napot, de igaznak bizonyult a mondás: ha a felföldön nem tetszik az időjárás, sétálj valamelyik irányba húsz percet, és teljesen más idő fogad. A buszút is gyönyörű tájakat tartogatott, csak az okozott gondot, hogy épp melyik irányba tátsuk a szánkat. Míg jobbra csodás tavat láttunk, addig balra bővizű hegyi patakok csobogtak. Akármerre jártunk, a hegyek oldalában jól tartott birkák legeltek, de szarvasveszélyre is gyakorta figyelmeztettek a táblák.

Fort William városán áthaladva megpillantottuk a Glenfinnan-viadukt irányába haladó jakobita gőzmozdonyt, amely a Harry Potter-filmek Roxfort Expresszeként vált ismertté. Szerencsére meg is előztük a járatot, így láthattuk a viadukton is átpöfögni a sok érdeklődővel együtt, akiknek tiszteletére a vonat fütyülni is kezdett. Itt található egyébként a Loch Shiel, amely szintén a Harry Potterből-filmekből lehet ismerős sokaknak, itt forgatták ugyanis a Fekete-tavas jeleneteket.

Visszafelé menet megálltunk Fort Williamben is, ahol rövid szabadprogramot kaptunk. Ezt kihasználva megkóstoltunk a scottish rolls nevű pékárut, ami tulajdonképpen egy zsömle. Ezen a helyen pedig gyümölcsszósszal és friss, választható hússal töltötték meg, de Glasgowban láttunk kolbászos verziót is. Ez a fogás elég finom volt, de a később kóstolt húsos pite és a hurkára hasonlító haggis a következő látogatásunkig nem annyira fog hiányozni. A túrán visszafelé több csodás helyen megálltunk pár percre fotózkodni, illetve Loch Lomondnál is pihentünk egy keveset, a partján elterülő városkában pedig többeknek még eltévedni is sikerült.

Edinburgh városát sem hagyhattuk ki a programok közül, ahol alighogy kiértünk a vasútállomásról, már hallottuk is a skót dudák siránkozását. A népzenészeknek azonban igencsak fel kellett kötni a szoknyájukat, mert a sétálóutca fő látványossága két bagoly volt, akiket jó pénzért kézbe venni és simogatni is lehetett. Az sem volt baj, ha valakinél nem volt készpénz, a baglyok ugyanis kártyát is elfogadtak. Az utca végén magasodott az edinburgh-i vár, amely önmagában is lenyűgöző építmény. Mindezt azonban megkoronázza az is, hogy itt láthatóak a skót koronaékszerek, illetve itt született Stuart Mária fia, I. Jakab angol király.

Edinburgh kedvelt látványossága Greyfriars Bobby szobra, aki egy aprócska kutya volt. A szobor orra persze már kopott, hiszen szerencse reményében mindenki jól megdörzsöli. A legismertebb történet szerint Bobby egy John Gray nevű éjjeliőr kedvence volt. Bobby azonban kétéves korában elvesztette gazdáját. A hűséges állat a legenda szerint tizennégy éven át, egészen a haláláig őrködött gazdája sírjánál.

Skócia híres marhái a simogatásnak is örülnek

Glasgow egy igazi világváros, amelynek szép épületei és pezsgő éjszakai élete van. Ha akarjuk, megkóstolhatjuk a skót ételeket, de gyakorlatilag bármelyik ország különlegességeit megtaláljuk pár perc távolságra, akárhonnan is induljunk. Az egyik legmókásabb szobor Wellington hercegé, aki egy bóját visel a fején, amelyet a helyiek tettek rá. A város vezetése egy ideig próbálta eltávolítani, de a bója mindig visszakerült, így végül feladták a dolgot. Rövid vonatútra a városközponttól található a Pollok Country Park, ahol akár meg is simogathatjuk a békés skót-felföldi marhákat, de érdemes időben menni, mert egy idő után besokallnak a látogatóktól és a távoznak a kerítéstől. A parkban van a Pollok House nevű épület, amelybe bármelyik Jane Austen rajongó azonnal beköltözne. Ha valakinek nehezére esne a séta, vagy csak simán lusta, az ingyenes elektromos busszal is beutazhatja a parkot. A kényelmet mégis jobb más alkalmakra tartogatni, hiszen a park varázsa inkább két lábon közlekedve az igazi.