Itt a súlyos ítélet: élete végéig börtönben lesz a tatabányai alsógatyás gyilkos

Bár az egyik tanú nem jelent meg, a bíró ítéletet mondott a hajléktalan megölésével vádolt tatabányai fiú, P. N. ügyében. A tárgyaláson felolvastak korábbi tanúvallomásokat, majd a perbeszédek következtek. 

Borbély Veronika főügyészségi ügyész elmondta, hogy mind a tárgyi bizonyítékok, mind a vallomások azt bizonyítják, hogy a vádlott követte el a szörnyű gyilkosságot. 

Kiemelte, hogy a kamerafelvételek bizonyítják, hogy P. N. járt az áldozatnál nagyjából a gyilkosság idején. Illetve letartoztatása után több cellatársának is eldicsekedett  tettével.

Volt, akiknek elmesélte, hogy megverte a férfit, azonban még élt amikor eljöttek tőle. Másnap visszamentek hozzá a leánytestvérével, és akkor fedezték fel, hogy meghalt. Megijedtek, ezért elmentek és magukkal vitték az elhunyt táskáját és telefonját. Másnak P. N. pedig még imitálta is, hogyan ütötte meg a férfit. 

Sőt, még sógora és leánytestvére is ellene vallott a nyomozás során. Igaz, végül a tárgyaláson nem kívántak vallomást tenni, a korábban elmondottakat azonban felhasználhatóak az ügy során. 

Az ügyész kiemelte, hogy bár a holttesthez kiérkező orvos nem talált idegenkezűségre utaló nyomott, a boncolás során fény derült a gyilkosságra: a tettes testszerte ököllel verte, többek között a fejét is az áldozatának. Rugdosta, mellkasát megtaposta, hosszasan elhúzódva bántalmazta, több nagyobb sérülést okozva neki. Az orvosszakértő megállapította, hogy a férfi nem halt bele rögtön a bántalmazásba, nagyjából egy órán át szenvedett, mire végül megfulladt.

Mivel az esetet először nem gyilkosságként kezelték, a gyanúsítotthoz is lassan jutottak el. Végül az elhunyt telefonjába betett új SIM-kártya vezette a rendőröket a férfi nyomára. P. N. az ellopott telefont ugyanis eladta az egyik szomszédjának. De az áldozat alsónadrágját és rövidnadrágját is megtalálták nála, amin később kimutatták az elhunyt és a gyanúsított DNS-ét is. 

A vádlott be is vallotta, hogy valóban elvitt egy táskát ruhákkal, valamint egy telefont a cimborájától. Azonban szerinte nem bántalmazta, csak közösen italoztak. 

A védő szerint a vád csak közvetett bizonyítékokból áll. A cellatársak nem szavahihetők, hiszen egyéb ügyben nyomozás folyik ellenük, vallomásukért pedig enyhítést remélhetnek. A boncoláson rögzített sérülések pedig keletkezhettek a szállítástól, vagy akár a test feltárásától is. Hiszen azokat a helyszínen nem jegyezték fel. Véleménye szerint így csak a lopás ténye bizonyított, a gyilkosságé nem. 

P. N. az utolsó felszólalásaként felháborítónak találta az ellene felhozott vádat. Tagadta, hogy megölte cimboráját. 

Érvelésük azonban nem győzte meg a bírót, aki a váddal értett egyet: különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben bűnősnek találta és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Legkorábban 25 év múlva szabadulhat. Az ítélet nem jogerős.