Nem szakad el a jogtól Tata távozó jegyzője

A város szülöttje, Magyary Zoltán egyetemi tanár, iskolateremtő tudós, köztisztviselő, a közigazgatás tudományának nemzetközi hírű művelője mondta, hogy „a közigazgatás az emberért van”. Ezt a gondolatot, saját bevallása szerint máig az ars poeticájának tekinti dr. Kórósi Emőke is. Vele beszélgettünk egyebek mellett a tanulmányairól, a családi indíttatásról, az eddigi pályafutásáról.

– Ugyan Tatán születtem, de egészen az egyetemista éveimig Kocson nevelkedtem – mondta. – Édesapám itt volt iskolaigazgató. Innen jelentkeztem a budapesti jogi egyetemre, ahol 1985-ben szereztem – cum laude – diplomát. A pályaválasztáskor két lehetőség lebegett a szemem előtt, vagy bölcsésznek tanulok, vagy jogásznak. Ez elsősorban a humán érdeklődésemből adódott. A humán tárgyak iránti vonzódás szülői örökségnek is nevezhető, hiszen édesapám történelmet tanított. Emellett két nővérem közül Edit gyógypedagógus, míg Márta történelemtanár lett.

Emőke első munkahelye a Debreceni Városi Bíróságon volt, ahol fogalmazóként kezdte a szakmát. Az egyetemi évek alatt ismerkedett össze későbbi párjával, aki debreceni. A cívis városban a munkahely mellett a lakhatásra, a letelepedésre is jók voltak a kilátásaik. – Később másképp alakultak a feltételek, így egy éven belül visszaköltöztünk Tatára, ahol 1986 óta is lakom – tette hozzá.

– Ha annak idején a lakhatásunk megoldódott volna a hajdúsági székhelyen, talán azóta is ott élnék. Itt Tatán, a városi tanács titkárságán kaptam először állást. A testületi anyagok előkészítése, a hivatali törvényességi ellenőrzés tartozott a feladataim közé. Manapság százszámra változhatnak egy éven belül is a jogszabályok, a törvények. Akkoriban a jogszabályi környezet ilyen szintű változása nem volt jellemző, legfeljebb évente néhányszor fordult elő – jegyezte meg dr. Kórósi Emőke.

A tatai jegyző 1988 és 1993 között, az akkoriban alakuló adóhatóságnál helyezkedett el, ám időközben – 1990-ben – megszületett kislánya, Kamilla. Aki, minő „meglepetés”, a jogi- és a bölcsészkaron is diplomát szerzett. Mostanság Brüsszelben gyakornokoskodik, az Európai Bizottság egyik intézményénél. – A rendszerváltást követően, 1993. december 20-án kerültem a polgármesteri hivatalba, mint közigazgatási és hatósági irodavezető – emelte ki beszélgetőpartnerünk.

– Két évvel később aljegyző lettem, kapcsolt munkakörben, az irodavezetői beosztásom mellett. Aztán 2011-től már a jegyzői feladatokat láttam el. Az aljegyzőiségből adódóan, a jegyzői munka korántsem volt ismeretlen számomra – idézte fel. Mint mondta, újdonságnak igazából az számított, hogy a munkáltatói jogok gyakorlása is „hozzá” került.

- Emellett persze az önkormányzatok működésének változásai is folyamatosan új kihívásokat jelentettek, hiszen a hivatalba lépésemmel egy időben vezették be – fokozatosan – az új önkormányzati törvényt. A hivatalban töltött évek szakmailag szépek és tartalmasak voltak – folytatta, hozzátéve, hogy áttélték a közigazgatás reformját, miközben átalakult a területi közigazgatás és az önkormányzati igazgatás, valamint az önkormányzati feladatellátás is.

- Sőt, a jegyző szerepköre is megváltozott. Úgy gondolom, egy ilyen izgalmas időszakban sikerrel támogattuk a döntéshozók munkáját. Huszonhét, az önkormányzati igazgatásban eltöltött év után azonban szeretném az elkövetkező években egy új szakmai területen bizonyítani a rátermettségemet. Persze a jogtól nem szakadok el – árulta el dr. Kórósi Emőke.