2018.11.23. 13:33
Maximális büntetést kér a főügyészség a kettős hajléktalangyilkos M. Apollóra
A tatabányai fiú maga is bevallotta, hogy brutális kegyetlenséggel végzett két tatabányai hajléktalannal, de az elsőfokú ítélet ellen fellebbezett.
Forrás: 24 Óra
Fotó: Szűr Annamária/24 Óra
A Győri Fellebbviteli Főügyészség, mint másodfokú ügyészség a tatabányai kettős hajléktalan gyilkosság ügyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a fiatalkorú vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés súlyosítását indítványozza.
A Tatabányai Törvényszék a szeptember 7-én meghozott ítéletében M. Apollót különös kegyetlenséggel, több ember és védekezésre képtelen személyek sérelmére elkövetett emberölés bűntette és 2 rendbeli kifosztás bűntette miatt halmazati büntetésül 13 év 6 hónap fiatalkorúak börtönbüntetésére és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A jelenleg 17 éves tatabányai fiatal a vád (és saját bevallása szerint) két hajléktalant gyilkolt meg brutális kegyetlenséggel 2017 áprilisában Tatabányán, bár a legutóbbi tárgyaláson megváltoztatta vallomását és azt állította, hogy egy börtönviselt, idősebb férfi kényszerítette, fenyegette meg életveszélyesen, hogy támadja meg a Győri úti buszmegállóban alvó hajléktalant, és ő ezt félelmében megtette. Ezek után a Reguly Antal téren is összetalálkozott a fenyegetővel, akivel kirabolták a másik hajléktalant, de ő (M. Apolló) csak kétszer rúgta meg, a többi sérülést a másik férfi okozta. A terv a fiú szerint az volt, hogy a megszerzett holmikat eladják másnap a bolhapiacon.
Egy éjszaka két hajléktalant támadott meg
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az egyik meggyilkolt hajléktalan holttestét a Győri úti buszmegállóban, másikat a Reguly Antal téren találták meg. Apollót még aznap elkapták, és azóta előzetes letartóztatásban van.
A Győri Fellebbviteli Ügyészség is felidézte, hogy a nem jogerős ítélet szerint a fiatalkorú vádlott éjszaka hazafelé menet korábbi konfliktusa miatt felébresztette a buszmegállóban betakarózva alvó egyik hajléktalant, akit némi szóváltás után többször ököllel, nagy erővel fején megütött, majd nagy erővel fején, testén rugdalt, aztán megtaposott, végül a helyszínen életét vesztő sértettől elvette a táskáját és mobiltelefonját.
A fiatalkorú vádlott ugyanaznap éjjel egy másik hajléktalant, szintén némi szóváltás után közel azonos módon bántalmazott, megölt, s akitől aztán elvette a cipőit.
Az elsőfokú ügyész az ítélet ellen súlyosításért, a lehető leghosszabb tartamú szabadságvesztés – ami a fiatalkorú vádlott esetében tizenöt év – kiszabása érdekében fellebbezett, amit a másodfokú ügyészség fenntartott. A másodfokú ügyészség szerint az elsőfokú bíróság ítélete törvényes és megalapozott, azonban a többszörösen minősülő élet elleni bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlya, az ölési cselekmények brutalitása, a cselekmények után tanúsított teljes közöny példaértékű, kivételes, a legszigorúbb büntetés kiszabását indokolja.
Meggondolta magát, aztán visszakozott
Bár egyszer változtatott a vallomásán, végül kvázi visszakozott a szeptemberi tárgyaláson a fiú, aki már ott fellebbezett enyhítésért, míg az ügyésznő 3 nap gondolkodási időt kért. Az ügyészség aztán bejelentette, hogy ők is fellebbeznek az ítélet ellen, és súlyosbítást kérnek.
Az ügyésznő már az elsőfokú tárgyalást lezáró perbeszédben is a maximálisan kiszabható 15 évet kérte Apollóra. Azért nem kaphatna ennél nagyobb büntetést egyébként a fiú, mert még nem volt 16 éves az emberölések idején. Ahhoz képeste egyébként, hogy az adott helyzetben leghosszabb idei tartó büntetést kérte az ügyésznő, a tényállásba beemelt több enyhítő körülményt: Apolló családi hátterét, a szociális körülményeket, a pozitív családi minta teljes hiányát, de azt is hozzátette, hogy sajnos sok fiatal nevelkedik hasonló körülmények között, mégsem válnak emberölés elkövetőivé. Súlyosbító körülményként kiemelte ugyanakkor az támadások brutalitását, és hogy többszörösen minősült emberöléseket követett el a fiú (védekezésre képtelen személy ellen, különös kegyetlenséggel).
Az ügyésznő erős mondata volt a tárgyaláson Apolló kapcsán, hogy
„Sem neki, sem az anyjának nem volt kitől megtanulni tulajdonképpen szeretni… édesanyja nem tudta kezelni, megoldani a fiú problémáit, ridegséggel felelt csak azokra”