„Hajléktalanok állítanak meg, hogy tudják, nem a fiam gyilkolt”  – Megszólalt az anya

A két hajléktalan meggyilkolásával vádolt tatabányai kamasz tárgyalásának második napján, pénteken szólalt meg a Törvényszéken a fiú anyja, aki a fiával való kapcsolatáról, arról az áprilisi napról, éjszakáról és a gyilkosság utáni napról is beszélt a bírónak. Az első tárgyalási napon elhangzottakat korábbi cikkünkben találja. A Kemma.hu élőben közvetített a tárgyalásról, beszámolónkat ide kattintva olvashatja el. 

A nő többek között arról beszélt, hogy fia elég makacs gyerek, és

„akkor lehetett észrevenni, hogy baj van a magatartásával, amikor egyik iskolából a másikba rugdosták.”

Emellett arról is beszélt, hogy fia visszahúzódó volt, akire ha rászóltak, inkább arrébb ment. Mindig őt bántották, és inkább hagyta magát, tette hozzá, majd elsírta magát. A tragikus áprilisi éjszaka napjára először úgy emlékezett, hogy fia iskolában volt napközben, aztán leengedte az utcára egy időre, majd nagy nehezen azt is hagyta neki, hogy hazakísérje egy haverját, akit ő is ismert. Később tisztázódott, hogy ez nem iskolai nap volt, és fia Komáromban volt napközben.

Az anya szerint fél 11-11 körül legkésőbb otthon kellett volna lennie a fiának, ha már nyolc körül nem ért haza, de hajnali negyed ötkor, amikor felébredt az asszony, rájött, hogy fia még mindig nincs otthon. Akkor rá is fordította a zárat az ajtóra, hogy hallja, ha hazaér Apolló. A fiú végül már világosban ért haza, ugyanabban a ruhában, amiben elment.

A bíró az asszony korábbi vallomásából is felolvasott egy részletet, ami szerint fia a gyilkosság másnapján a kezébe nyomott egy telefont azzal, hogy ha kell a pénz, adja el a készüléket. Valószínűleg ez a telefon volt az, amit az egyik hajléktalantól elvettek.

Az ügyésznő megkérte a nőt, hogy jellemezze a kapcsolatukat a fiával. A nő viharosnak írta le, és hogy igyekezett rávenni Apollót, hogy a társadalomnak megfelelő viselkedési formát vegyen fel. Például tanuljon. Ügyészi kérdésre hozzátette: szerinte Apollónak nem kellett félnie tőle.

Azt is megkérdezte tőle az ügyésznő, hogy nem érzi-e úgy, hogy túl nagy terhet rakott fia vállára azzal, hogy minden délután az öccsére kellett vigyáznia. A nő úgy reagált, hogy az a napi két és fél óra szerinte nem volt nagy teher. Azzal kapcsolatban, hogy Apolló állami gondozásba akarta vetetni magát, önkritikusan fogalmazott: nem tudja, miért akarhatta ezt, talán nagyon korlátok közé próbálta szorítani.

Az asszony nyomatékosította: soha nem tett különbséget a gyerekei között, csupán a kicsire többet kellett figyelni, hiszen még kicsi. Azt is elmondta, hogy Apolló egyszer még takarót is vitt egy hajléktalannak, többet ismert is, de konfliktusról nem tudott, neki ilyenről nem szóltak. Mint mondta, hajléktalanok hozzá is odamentek a gyilkosságok óta és azt mondták neki, hogy erre Apolló biztosan nem volt képes. A bíró visszakérdezett, ha ennyire tudták a hajléktalanok, hogy nem Apolló volt a tettes, akkor esetleg nem mondták-e meg neki, hogy ki volt az elkövető valójában? A nő azt mondta, hogy nem mondtak neki neveket, de hogy tegnap is hallotta az egyik otthontalantól, hogy tudják, hogy nem a fia volt a gyilkos.

Ezzel kapcsolatban az anya még annyit mondott el, hogy egy fiatal két adatlap linkjét küldte át neki a Facebookon a gyilkosság után azzal, hogy Apolló ezzel a két agresszív, furcsa fiatallal barátkozik. Az egyikük állítólag megtámadott valakit egy cigiért, a másik pedig meg akarta késelni a szomszédját. Neveket most nem tudott felidézni, hogy kikhez tartoztak az adatlapok. Az viszont elhangzott, hogy fiától korábban kapott egy levelet, amiben ő azt írta, hogy ő ilyen szörnyűségre nem lenne képes.

Végezetül az anyától azt kérdezte a bíró, hogy ha most is úgy gondolja, hogy nem Apolló volt az elkövető, akkor hogy kerültek hozzá a lopott cuccok (a cipő, a mobil... – a szerk). Erre az asszony így felelt:

„Én nem mondom, hogy nem volt köze a dologhoz, de hogy ő nem ölt embert, az egészen biztos.”

A tárgyalás végén a bíró egyébként engedélyezte a kapcsolattartást anyának és fiának, így néhány szót tudtak váltani egymással a tárgyalóteremben. Arra ugyanakkor a szabályok miatt figyelniük kellett, hogy nem érhettek egymáshoz, mert a fizikai kontaktus nem megengedett. Apollón látszott, hogy örül annak: válthat néhány szót az anyjával.