Szépséget és élni akarást tükröznek a mozgáskorlátozottak alkotásai

A mozgáskorlátozottak megyei szervezete, a tatai Sorstársak klubja, valamint a helyi karitász egyesület szervezésében mozgásukban, mindennapi tevékenységükben hátráltatott alkotók műveiből nyílt kiállítás a Magyary Zoltán Művelődési Házban. Az intézmény aulájában felállított széksorok gyorsan megteltek. Az izgatott várakozás szinte tapintható volt.

A falakat szebbnél szebb gobelinek, csontberakásos fafaragások díszítették. Az üveggel fedett vitrinekben mesteri horgolások sorakoztak egymás mellett. De láthatóak voltak remek csipkemunkák, gyöngyfűzések és üvegre festett képek is. A tavaly elhunyt Szabó Szonja „szájjal festő” ifjú hölgyre saját készítésű képeslapjai emlékeztettek, amelyek mellett, alatt szépen mutattak a virágkompozíciók. A legrégebbi kiállítási anyag a hatvanas évekből volt való. Ez is mintegy jelezve, hogy a nem teljesen épek is élhetnek teljes életet és „életet is teremthetnek” munkáikkal.

A tárlat megnyitóját a Vaszary János Általános Iskola növendékeinek zenés betétje tette még ünnepibbé. Szabóné Lakatos Judit hatodik osztályos két diákja fuvolán adta elő nagy sikerrel a „Bartók kalamajkát”. Ezt követően a Tatai Versbarát Kör tagjának előadásában egy szívhez szóló Remény Sándor versnek tapsolhatott a szépszámú érdeklődő. Cseke Csilla harangjátéka, majd egy újabb szavalat emelte az esemény fényét.

Ezt követően a Sorstársak klub elnöke, Fink István üdvözölte a megjelent alkotókat és a nagyérdeműt. Kiemelte: hosszú idő óta, lassan már 25 esztendeje, hogy évente egy-egy alkalommal a „sorstársak” művészi hajlamokkal megáldott tagjai bemutatják műveiket. Ez azt erősíti, mennyire aktív emberekből is tevődik össze ez a klub. Miközben ezek a bemutatott szépségek mindenkit jó érzéssel töltenek el.

Michl József polgármester köszönetét fejezte ki a helyi csoportnak a mutatós tárlatért. Az őszi hangulatra utalva úgy fogalmazott, hogy elérkezett a betakarítás ideje. Azaz, amilyen mutatós dolgok eddig születnek, azokat érdemes közkinccsé tenni. Megmutatni mindazt a gyönyörűséget, amelyet gondos, aprólékos munkával értek el a kiállítók.

A városvezető színes, témákban és technikákban változatos, gazdag bemutatót ajánlhatott mindenki figyelmébe.

– A mozgáskorlátozottak közössége sajnálkozás és sajnáltatás helyett alkot – hangsúlyozta Michl József. – Úgy gondolom, amennyit a teremtő tett ehhez a világhoz, amennyit mi kaptunk tőle, legalább annyival nekünk is illik hozzájárulnunk ahhoz, hogy minden jó és teljes legyen. Hasznos, okos dolgokat kell tennünk, értelmesen kihasználva a ránk szabott időt. Mai világunkból leginkább a szépség, a teljesség érzése hiányzik. Miközben önök szépet csinálnak, hozzájárulnak a szépséghez, a természet ajándékához.

Tizennégy alkotó munkája látható

A Magyary Zoltán Művelődési Házban a tatai Sorstársak klub tizennégy alkotója mutatkozott, illetve mutatkozik be azon a kiállításon, amelyet az önkormányzat, a Városkapu Zrt., a tatai karitász egyesület és a mozgáskorlátozottak megyei szervezete egyaránt felkarolt. Két alkotó már nincs az élők sorában, Szabó Szonja és Pulpiter Norbert, helyettük műveik beszélnek. A további kiállítók: Csecse Sándorné, Berendi Istvánné, Gelbmann Ferencné, Juhász Miklósné, Kiss Károly, Kovács Éva, Kovács János Jenőné, Kabik Attiláné, Mike Gyuláné, Szabó Tiborné, Vass Henrik és Zsoldos Lászlóné.

A polgármester megjegyezte azt is, hogy a szépséghez érdemes ragaszkodni. Még pedig olyan módon, ahogy a „sorstársak” teszik. Nem önzőn, a tudásukat nem eltitkolva, sublótfiókba dugva, hanem mindenki számára elérhetővé, megtanulhatóvá téve. Ennek az elképzelésnek a helyességét igazolja, támasztja alá a mozgásukban korlátozott művészek tatai tárlata is.

Végezetül a megnyitó Zsoldos Lászlóné szavalatával, Szép Ernő versével zárult, mintegy jelezvén, hogy a kiállítás megnyílt. A művelődési házban karácsonyig tekinthetők meg az alkotások.

(A cikk a 24 Óra november 10-i számában jelent meg.)