Az SS, a nyilasok és a szovjetek elől is elrejtette a Szent Koronát

A megemlékezésen a Paizs család tagjaival együtt több százan vettek részt. Ünnepi beszédében Simon László polgármester egyebek mellett azt emelte ki, hogy ilyen különös eseményre már régen nem volt példa a településen.

– Paizs János egyszerű ember volt, nem hős, „csak” katona, aki esküjéhez híven ebben az elit alakulatban, a koronaőrségben tette a dolgát – hangsúlyozta a szónok – Viszont a feladat, amit teljesített, az nem más, mint a magyar államiság folytonossága szimbólumának védelme, megóvása. Hazánknak nincs még egy ilyen fontos jelképe. A korona „adta” a királyokat és tartotta fenn a királyságot.

Paizs János az utolsó királyi koronaőrség tagja volt

A korona első őrzője a XIV. századi székesfehérvári őrkanonok volt. Innen datálódik a korona hivatalos védelme is. 1944-ben az utolsó, tényleges koronaőrségnek huszonnégy tagja volt. Soraikban az 1906-ban született és 1962-ben szülőfalujában elhunyt Paizs Jánossal.

Az eseményen azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy sikerült Paizs Jánosnak és bajtársainak elrejteniük a koronát az SS, majd a nyilasok, végül a szovjetek elől. ’945-ig Velemben rejtették el a szent ereklyét, ezután Ausztria érintésével, kalandos úton került a koronaőrséggel együtt az amerikaiakhoz. Végül, 1978-ban, csaknem negyven esztendeje „visszatért” a szent korona kis hazánkba.

Onnan is kiásták...

Már 1944. októberében Lakatos Géza miniszterelnök, és Radvánszky Albert báró valamint Perényi Zsigmond báró koronaőrök között Horthy Miklós utasítására tárgyalások folytak a korona elhelyezése ügyében. Három felmerülő lehetőség közül – részint a sürgősségre való tekintettel – október 10-én a korona várban történő elásását választották. A miniszterelnök jelenlétében, felesküdtek a titokra, majd a koronát éjszaka ásták el.

1944. október 15-én a kormányzó kiugrási kísérletét követően, a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom hatalomátvétele után, Szálasi Ferenc kívánságára és intézkedésére a koronát a várba kellett vinni, ezért titokban ki kellett ásni. Szálasi a várban felesküdött a koronára, majd az rövid időre visszakerült az óvóhelyre, ahonnan a többi koronázási jelvényekkel együtt – a palást kivételével – szinte váratlanul Veszprémbe szállíttatott, ahol a Nemzeti Bank óvóhelyén helyezték el.

Ezt követően tárgyalások indultak – részint a koronázási palást Pannonhalmán történő elhelyezése ügyében, illetve hogy az ereklyéket ugyancsak Pannonhalmán, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá helyezzék el. A koronaőrök lépéseket tettek , hogy minél gyorsabban cselekedhessenek, konkrét ígéretekkel megtámasztva beadvánnyal fordultak a miniszterelnökhöz.

Decemberben megtudták, hogy a miniszterelnök utasítására a koronát azonnal Kőszegre szállítják. A koronaőrök elhatárolták magukat az intézkedéstől. Egy visszaemlékezés szerint „…azt a feltevést ébresztette fel bennünk, hogy a Szent Koronának Kifejezett akaratunkkal szemben, tudtunkon kívül hirtelen Kőszegre szállítása az országhatár felé tett első lépésnek tekinthető.” Mérlegelték a törvény 3. § adta lehetőséget is, ami szerint az Országgyűléshez fordulhatnak amennyiben „súlyos aggály” merül fel, ami szerint az intézkedést „lelkiismeretükkel össze nem férőnek vagy koronaőri esküjükbe ütközőnek tartanák”. Megítélésük szerint azonban a soproni országgyűlést nem tekinthették törvényesnek, illetve attól tartottak, inkább felhívják a figyelmet a Szent Koronára, minthogy védelmét szolgálnák.

Nem volt más választás

Andor Tímea A magyar koronaőrség története című könyvben arról ír, hogy közeledő front miatt rá kellett jönni: az országban nincs biztonságban a Szent Korona. Ezért elhatározták, hogy nyugat felé fogják menekíteni. Pajtás Ernő ezredes, mint a koronaőrök parancsnoka, kiválasztotta Borbély János alhadnagyot, Paizs János főtörzsőrmestert, Horváth Kálmán főtörzsőrmestert, Csontos István főtörzsőrmestert, Kocsis József törzsőrmestert és Bunda József törzsőrmestert a feladat végrehajtására.

Kőszegről aztán Velembe szállították, végül 1945 márciusában az ausztriai Mariazellbe, majd onnan Mattsee-be vitték, és ott megint elásták. Kőszegre december 4-én érkezett, ahol egy ottani zárdában őrizték; Velembe december 17-én szállították át, ahol egy hegyoldalba beépített légvédelmi óvóhelyre vitték, ezt követően újra Kőszegre került vissza (március 18.) az ottani óvóhelyre. 1945. március 27-én hagyta el a Szent Korona Magyarország határát. 

Elrejtették menet közben

A front közeledése miatt a nagy ládából a Szent Koronát, a jogart és az országalmát, amelyek eredeti bőrtokjukban nyugodtak. Egy kettévágott katonai benzines hordóba tették, mély gödröt ástak és betemettk a hordót, egy elhagyatott területen. Zellhofban, a missziósházban a priornál jelentkeztek a koronaőrök. A prior értesítette az amerikai parancsnokságot jelenlétükről. Délután jeepen ment ki hozzájuk G. Granville amerikai hadnagy… A teherautóval együtt mentenk Augsburgba a 7. amerikai hadsereg kihallgatási központjába. A koronaőrök az amerikai hadsereg fogságába kerültek.

A ládát, elismervény ellenében adták át. Amikor a ládát kinyitották, kiderült, hogy szinte üres, csak a kardot találták benne. Pajtás Ernő parancsnokot felelősségre vonták, aki elmondta, ismert a korona helye, meg is mutatta, hol ásták el. Az ereklyéket kiásták, „…épen, baj nélkül, csak a bőrtokok mentek tönkre.” „Az ékszerek sajnos iszaposak voltak, beiszaposodtak.” (Borbély alhadnagy és Paizs főtörzsőrmester beszámolója szerint.)

A korona és az ereklyék Augsburgból a frankfurti bank trezorjába kerültek, innen az Amerikai Egyesült Államokba vitték. Itthon az 1946-os I. törvénycikk szerint Magyarország, mint királyság megszűnt, új államformája a köztársaság lett. 1953-tól 1978-ig a koronát az USA Kentucky államában, Fort Knox katonai támaszponton tárolták.

Példát mutat a mának is

Kocson elhangzott, hogy Paizs János példát mutathat a mai ifjúságnak kötelességtudatból és elhivatottságból egyaránt, és vasárnap óta elegendő, ha csak egy pillantást vetünk a faluház előtti márványtáblára.

Az emléktábla felavatása előtt istentiszteletet tartottak a kocsi református templomban. Ezt követően a MH. Veszprémben állomásozó Légierő Zenekara, a MH. vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység Honvéd Koronaőrsége, a Magyar Koronaőrök Egyesülete, a történelmi vitézi rend megyei székkapitánysága és a nagyigmándi hagyományőrző lovas huszárok kísérték el a szent korona másolatát a faluháznál felállított emléktábláig. A másolat stílszerűen a kocsi kocsin tette meg az utat az ünnepség helyszínéig.