Jó szerencsét, Tatabánya, Dorog, Oroszlány! - bányászvárosaink hullámvasutazása

A múlt században a hetvenes évek végéig folyamatos volt az akkor három bányászváros, Tatabánya, Dorog és Oroszlány fejlődése. A bányabezárások miatt a nyolcvanas években összesen több, mint húszezer ember veszítette el a munkáját a városokban és legalább ennyi a környező településeken, falvakban. 

Megúsztuk? Bencsik János, a Tatai-medence országgyűlési képviselője ezzel a címmel tartott előadást a rendezvényen. A politikus elmondta, hogy a nyolcvanas évek végén több, mint tízezer munkahely szűnt meg, de már néhány év múlva összeállt egy jó csapat a városfejlesztésre. Odafigyeltek a több lábon állásra, éppen ezért az autóipari beszállítók és az elektronika mellett kiemelt szerepet kapott az orvostechnikai eszközök gyártása, ebben a szektorban több mint háromezerötszáz ember dolgozik. Készülnek új vízvezetékek, elkerülő utak, több intézmény megújul(t), bővül az infrastruktúra. Így tehát a kérdésre ez a válasz: megúsztuk! 

Egy bányászváros Európában – Európa a bányászvárosban. Ezzel a címmel foglalta össze gondolatait dr. Tittmann János, Dorog polgármestere. Nem pótolható értékek tárháza volt a község, majd a város színházzal, kórházzal, uszodával. Náluk szintén nagy volt a baj három-négy évtizeddel ezelőtt a bányabezárások miatt, de sikerült a talpra állás. Egyrészt több cég települt le itt, másrészt az örökség vezérelte városépítést választották. Ennek igencsak érzékletes példája a Reimann Bányászattörténeti Miniverzum, ahol izgalmas időutazáson lehet részt venni, a cél a környék bányászatának történelme. Az utóbbi évek uniós fejlesztéseinek több más, kézzel fogható, jól látható eredménye van. 

Várják a mérnökjelölteket - Gondolta volna a Kedves Olvasó, hogy hazánkban jelenleg több mint 650 működő bányát tartanak nyilván, amelyek évente 80 millió tonna hasznosítható anyagot termelnek? A cikkíró nem. Szombaton tudtam meg, a Május 1. parkban, ahol bemutatkozott a Miskolci Földtudományi Egyetem Műszaki Földtudományi Kara és az Anyagtudományi Kar. Az érdeklődők megismerkedhettek az oktatási és a kutatási palettával, beszélgethettek a tanárokkal és a hallgatókkal a képzések sokszínűségéről. Megtudhatták, mit tehetnek a mérnökök 2022-ben és később a fenntarthatóság növeléséért, a környezet megóvásáért. És hogy milyen szakok indulnak a dinamikusan fejlődő egyetemen? A teljesség igénye nélkül az alapszakok: víz- és nyersanyagkutató, olaj- és gázmérnök, nyersanyag-előkészítéssel foglalkozó mérnök. A természeti erőforrásokkal, biztonsággal, hulladékgazdálkodással foglalkoznak a környezetmérnökök. Hét félév után lehet választani a mesterszakok közül, például a hidrogeológust, a földtudományit, vagy a geográfust. Törekednek a már végzett mérnökök tudásának gyarapítására is, jelenleg kilenc szakirányú továbbképzési lehetőséget kínálnak. 

A virágzó Oroszlány hanyatlása a rendszerváltás utáni évtizedben indult, bár bizakodásra adott okot, hogy a majki XX-as akna és a Márkushegyi Bányaüzem, valamint az erőmű még további tíz, illetve huszonnégy évig működik, mondta Lazók Zoltán polgármester. A következő tíz esztendőt így jellemezte: a város újjászületése. Számos cég telepedett le, köztük több az autóiparhoz kötődött. Az új aranykor 2011 és 2019 között volt: bérlakás- és panelprogram indult, valamint az Óváros rehabilitációja.

Folyamatosak voltak a sport, a kulturális és az alapfokú oktatási intézmények fejlesztései, sportcsarnok épült, megújultak az utak, a járdák, a közterek, kiemelt támogatást kaptak a civil szervezetek. Hozzátette, napjainkban az adóbevételek csökkenése, valamint az orosz–ukrán háború okozta bizonytalanság miatt újabb szerkezetváltás szükséges. 

Hasonló hullámvasutazásról hallhattak a résztvevők Veres Páltól, Miskolc polgármesterétől és Polics Józseftől, aki Komló polgármestere. Szintén igaz, amit a tatabányai találkozó alatt többször is hallhattunk, a Bányászhimnusz utolsó három mondatára gondolok: Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!