A Pilisben találta meg békéjét Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekesnője

Pásztor Annát a Kultúra.hu kérdezte kedvenc magyarországi helyéről. Anna pedig úgy beszélt a Pilisről, ahogyan csak szerelmes ember beszél: érzelmekkel, szenvedéllyel és csodálattal. Az interjúból közlünk részleteket.

Kultúra.hu: – Mondd, mi a kedvenc helyed Magyarországon?

Pásztor Anna: – Hazahúz a szívem, a Pilis a kedvencem. Elképesztő aurája van. Olyan varázslatos helyek terülnek el egymáshoz közel, mint például Dobogókő és Pilisszántó a Boldogasszony-kápolnával és a Csillagösvénnyel. Ha helybéliekkel vagy ezoterikus, tudományos, természetvédelmi szakemberekkel beszélgetek, mindenki arra mutat rá, amit én is látok: a Pilisben rejlő energia, életerő, valamint az ott élő növény- és állatvilág megmagyarázhatatlanul és megfoghatatlanul gyönyörűséges. A történelemben visszatekintve azt látom, hogy a Pilis mindig fontos helyszín volt. Itt vadásztak az Árpád-házi királyaink, és itt voltak a szerzeteseink kolostorai. Elképesztő csodák történtek ezen a területen, és a jövő is csodákat tartogat. Ide jövendölik Csaba királyfi visszajövetelét.

– Mik a legmeghatározóbb, ide kötődő gyerekkori emlékeid?

– Kiskoromban Pilisszántón laktunk, és a testvéremmel gyakran jártunk a helyi kőbányákhoz, ahol elképesztően gyönyörű, csillogó mészkőkristályokat találtunk. Hazahurcoltuk a köveket, amik ezt követően egész életemben velem voltak. Ezek a kövek vezettek vissza a Pilisbe: a közelmúltban visszaköltöztem. Kemény munka árán ugyan, de sikerült. Tizenegy éven át utazva bejártam a világot, egyedül Afrikában nem voltam, és nagyon sok helyen éltem, többek közt Brazíliában, Amerikában, Olaszországban, Spanyolországban és Angliában is. Vannak „Stonehenge-ek”, misztikus helyek és megmagyarázhatatlan dolgok a világban, de talán csak a Pilisben láthatunk ilyeneket ennyire töményen, tisztán, puritánul, nyersen, természetközelin és lazán. Lélektápláló misztikum van jelen a Pilisben. Ez a hely megbűvölt engem. Ez az oka annak, hogy a Hello Ugar nevű zenei fesztiválunkat átköltöztetjük ide az ugyancsak különleges Ópusztaszerről.

– Helyiként milyen kevésbé ismert látványosságra hívnád fel a figyelmet?

– Van egy titkos bánya, amiről nagyon kevesen tudnak. A Csillagösvényhez közeli nagy pilisszántói bányát sokan ismerik – oda a pilisszántói buszvégállomástól mindössze öt perc sétával el lehet jutni. Viszont, ha onnan továbbindul az ember, talál egy gyalogosösvényt, amelyen sétálva elérhet egy picike, hófehér, rejtett bányához, ami úgy néz ki, mintha valami madagaszkári sóbánya lenne. Úgy bukkan elő hirtelen az út mellett, mint egy kápolna. Mint egy szentély. Gyönyörű. Vakítóan fehér az egész, és apró, pici fenyők nőnek ki a fehér kövek közül. Ott a fák általi védettségben ülni és tíz-húsz percet békében eltölteni gyógyító a lélek számára.

– Milyen élmény, hogy újra a Pilisben van az otthonod?

– Luxusnak élem meg. Amikor hazaérek, leállítom a kocsit és kiszállok az autóból, tömény ezoterikus zenét hallok: a természet zenéjét. Elképesztő mennyiségű kabóca, különféle bogár és madár zizeg a szélben, és ha éjszaka felnézek az égre, egy légszennyezéstől mentesen ragyogó planetárium tárul elém. Az itt eltöltött napok null-huszonnégyes meditációk. Ráadásul a hegytetőn élünk egy tetőtéri lakásban – tehát elképesztő magasan –, és van egy lapostetőm, ahol állva is úgy érzem magam, mintha repülnék. Éjszaka ki szoktam sétálni a hálószobámból erre a napközben átmelegedő lapostetőre, lefekszem, és úgy érzem, mintha betakarnának a felettem elterülő kékesfehér felhők. Nézem a kitágult égbolt csillagait, simogat az üde nyári szél, és mivel számomra ez az igazi érték, úgy érzem, hogy a világ leggazdagabb embere vagyok. Közben hallom, hogy megérkezik a szarvas a szomszéd telekre, és csámcsogva megrágcsálja a fák oldalát. Elképesztő élmény.