Olvasóink szerint erre az U17-es teljesítményre bárki képes lenne

E heti szavazásunkban azt kérdeztük az olvasóktól, vajon mit gondolnak az U17-es csapat gyászos vb-szerepléséről.

Kezdjük azzal a válaszlehetőséggel, amely a legkevesebb szavazatot kapta, alig több mint 10%-ot: Ilyen védelemmel már rég csődbe ment volna a Durex is.

A válogatott összesen kilenc gólt kapott a tornán, de ez a válaszlehetőség főként az utolsó meccsre utal, amikor is olyan három gólt sikerült összehoznunk, hogy az ellenfélnek konkrétan még a támadást sem kellett a befejezésig kialakítania. A szövetségi kapitány, Preisinger Sándor szavai tökéletesen tükrözték a helyzetet: „Gyakorlatilag három gólt rúgattunk az ellenféllel.” A kapitány szerint „háromszor passzoltuk oda a labdát a riválisnak, amely azelőtt csak elvétve vezetett valamire való támadást”, Ecuador pedig köszönte szépen, kicsomagolta a három ajándékot, visszacsomagolva beküldte a magyar kapuba, aztán szépen továbbjutott a csoportból.

A legbosszantóbb az, hogy ugyanez a védelem kirobbanóan játszott a májusi Eb-n, ahonnét csoportgyőztesként jutott tovább, majd végül az 5. helyen zárva kvalifikálni tudta magát a csapat a vb-re. Azon a tornán öt meccs alatt szedtünk össze öt gólt, és csak azért nem jutottunk elődöntőbe, mert a spanyolok ellen büntetőkkel búcsúztunk. Ezek alapján úgy tűnik, az Európán kívüli mentalitással és dinamikával már képtelenek vagyunk megbirkózni.

A második legkevesebb szavazat a Voltak biztató jelek, menni kell tovább az úton válaszlehetőségre érkezett. A voksok aránya nem sokkal haladta meg a durexes variációt, pedig merőben eltér attól. A három csoportmeccs alatt – egészen elképesztő, de – mindhárom alkalommal nyert helyzetből buktuk a találkozókat (az Ausztrália ellen 2-0-ról 2-2-re végződött meccs is bőven bukásnak tekinthető), ami minden bizonnyal koncentrációhiányra utal. A folyamatosan kihagyó figyelem pedig a fizikai felkészültségre vezethető vissza, ugyanis minél jobban fárad a játékos, annál kevésbé tud összpontosítani. Ez picit rejtély, mert még azt se lehet mondani, hogy szétfutottak minket az ellenfelek, sőt, nem is látszott meg kiugróan ez a fizikai különbség, szóval a fejekben kell keresni a hibát. De azért a rúgott gólok, az előny megszerzése, az Eb-n nyújtott teljesítmény mindenképpen bizakodásra adhat okot, csak hát, ha eggyel több dugót kapunk, mint amennyit rúgunk, pont ott leszünk, ahol most vagyunk.

" />

Ezzel elérkeztünk az ezüstérmet begyűjtő lehetőséghez, miszerint Egyértelmű, hogy a fizikai felkészítéssel baj van, amit már az előzőekben körbe is jártunk. A válaszadók több mint 20%-a látja úgy, hogy igenis esélytelenek vagyunk a tengereken túli irammal felvenni a harcot, a gepárdok versenyében nekünk csak a gazellaszerep jut, és csak szerencsével határos módon menekülhetünk meg a vérengzés elől. Ez most nem jött össze. Csúnyán elvéreztünk, pedig nem ilyen reményekkel és várakozásokkal utaztunk el Brazíliába.

És jöjjön a rideg valóság. Az emberek jelentős része úgy érzi, hogyha Rábök az utcán 11 gyerekre, azok pontosan arra lesznek képesek, mint a válogatott tagjai. Az összegyűjtött 1 pont valóban nagyon csekélyke, és nagy küzdéssel ez bizony nem is lenne olyan lehetetlen. Bár könnyen lehet, hogy hirtelen felindultságában Preisinger is valami hasonlót ordíthatott a fiai arcába, mint e sorok írójának egykori ifista mestere félidőben: „Most nézzétek meg ezt. Ennek a gyereknek be van kötve a feje, mert este szétfejelte a lámpaoszlopot, a másik az orrával túrja fel a pályát, mert nem bír lábra állni, a harmadik meg olyan kiflit rúg, hogy meglátja a pék és benyújtja a felmondását. Most innét én elgurulok, szerzek egy Barkast, összeszedek a téren 10 hülye gyereket, idehozom őket helyettetek, és 20 perc alatt pont dupla olyan jók lesznek, mint ti 70 alatt, ti kis gyökerek!”

Mi is nagyon csúnyán leégtünk akkor, mint most a válogatott, de utána mégis zsinórban húztuk a meccseket...

" />