rejtély, hogy került oda

2020.01.17. 18:35

Kincs került elő egy kartondobozból

Néhány éve véletlenül találták meg az Iparművészeti Múzeum egyik raktárában a XVII. századi Róma jelentős művésze, Antonio Tempesta egyik elfeledett alkotását. A drágakő lapra festett, restaurált képeket a Ráth György-villában nyílt kamaratárlaton ismerheti meg a közönség.

Budapest, 2020. január 16. Kuna Ágnes, az alkotás felújításában részt vevõ festõ-restaurátor mutatja be Antonio Tempesta 17. századi római mûvész vékony drágakõ (lápisz lazuli) két oldalára festett, ószövetségi jelenetet ábrázoló mûvét az Iparmûvészeti Múzeum kiállítóterében, a Ráth György-villában 2020. január 16-án. A színes kõlapon a Paradicsomkert Éva teremtésével és az Átkelés a Vörös-tengeren címû festmények láthatóak. Az alkotást a Ráth György-villa új idõszaki kiállításán tekinthetik meg az érdeklõdõk. MTI/Bruzák Noémi

Forrás: MTI

Fotó: Bruzák Noémi

A felújítás alatt álló Iparművészeti Múzeum gyűjteményének költöztetésekor, 2016 januárjában előkerült egy szekrény tetején felejtett kartondoboz, melyben egy súlyosan rongálódott festmény volt: a huszonhat darabra tört kőlap mindkét oldalán egy-egy ószövetségi jelenet bontakozott ki, és az igénytelen kiegészítések ellenére is egyértelmű volt, hogy igazi kincsre bukkantak a szakemberek. Azonban a leltárban nem volt nyoma ennek a különleges képnek – írja a Magyar Nemzet.

Innen indul a Ráth György-villában március 29-ig látogatható kamarakiállítás története, a parányi tárlaton ugyanis különleges kísérőtárgyak mellett ez az elfeledett kincs a főszereplő – a restaurált képet mától láthatja a nagyközönség.

Antonio Tempesta (1555 körül – 1630) olajfestménye alig egy milliméter vastagságú lapis lazuli lapra készült, egyik oldalán A paradicsomkert Éva teremtésével című jelenet látható, a másikon pedig az Átkelés a Vörös-tengeren – az alapként szolgáló kék drágakő színe és mintázata is a festmény kompozíciójához tartozik, például a felhő, amelyen az Úr alászáll, a festetlen kőzet árnyalataiból rajzolódik ki.

A műalkotást három egymás mellé helyezett kőlapból állították össze, ezeket egy gyöngyház berakásokkal díszített ébenfa és ében árnyalatúra színezett diófa keret fogja össze.

A nyomozás és a restaurálás rokon szakmák – legalábbis hasonló elszántság, felkészültség, figyelem és kitartás szükséges mindkettőhöz. Ezt jól példázza Antonio Tempesta most előkerült festményének újjászületése is.

A festményeket a Szépművészeti Múzeum szakembere, Kuna Ágnes restaurálta, a keretet pedig az Iparművészeti Múzeum munkatársai, Szabóné Szilágyi Mária és Orosz Péter.

Az alig egy milliméter vastag, néhol a fényt is áteresztő kőlap anyagvizsgálata igazolta, hogy a festmény alapjául szolgáló felület lapis lazuli, amely Afganisztán területéről származik – a XVII. században ugyanis e ritka kőzetnek ez volt az egyetlen ismert lelőhelye. A röntgenradiográfiás és fototechnikai vizsgálatok által feltérképezték a töredékes kép gipszkiegészítéseit, a régebbi retusokat és átfestéseket. Az igénytelen javítások során például a paradicsomi jelenet egyik tigrisét eltakarták, a farkát pedig kígyóként jelenítették meg. A drágakő lap hiányzó darabjai a festmény egyötödét tették ki, olyan fontos részletek is eltűntek, mint az Átkelés a Vörös-tengeren főalakjának, Mózesnek az arca.

Közvetlen képi forrás nem segítette a rekonstrukciót, ezért Mózes portréja most egy másik Tempesta-művet idéz: a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében szerepel egy ovális mészkőbreccsa lapra készült Antonio Tempesta-festmény, mely szintén a zsidók vörös-tengeri átkelésének jelenetét ábrázolja, és az ott látható Mózes vonásai köszönnek vissza a most restaurált képen is.

A kék drágakő hiányzó darabjainak kiegészítése is különleges körültekintést igényelt, a restaurátor ásványbörzéket járva talált rá olyan lapis lazulira, melynek mintázata jól illik a több száz éves festmény sajátosságaihoz.

Az Iparművészeti Múzeum Baráti Köre támogatásának köszönhetően megvalósuló restaurálással egy időben

a szakemberek megpróbálták kideríteni, hogy a XVI–XVII. századi olasz festő különleges műve hogyan került az Iparművészeti Múzeumba és miért nem szerepel a leltárban.

Nemcsak a mű festőjét sikerült azonosítaniuk, hanem nagy valószínűséggel a megrendelőjét is: VIII. Orbán pápa unokaöccsének, Róma prefektusának és egyik leggazdagabb nemesurának, Taddeo Barberininek fennmaradt számadáskönyve szerint 1624 októberében száz aranyat fizettek ki Antonio Tempestának egy lapis lazuli képért, amelynek egyik oldalán a világ teremtése, a másikon a „fáraó elmerülése” látható. Az olasz mester jelenleg ismert művei közül ez a leírás csak az Iparművészeti Múzeumban megtalált kincsre illik.

A festmény 1944-ben a Nemzeti Múzeumból került az Iparművészeti Múzeumba a két intézmény anyagának részleges cseréje során.

A kép az 1830-as évek óta volt a Nemzeti Múzeum tulajdona, miután megvásárolták a jeles műgyűjtő, Jankovich Miklós (1772–1846) hatalmas és sok területet felölelő gyűjteményét.

Ekkor több leltárkönyv készült, azonban a festményeket, valamint a kőből, fából és elefántcsontból készült faragványokat tartalmazó első könyv első tétele, mely hibásan achátként tünteti fel a kőlap anyagát, eddig azonosítatlan volt: „Fekvő formátumú, áttetsző kép, achátra festve, itáliai munka a XVI. századból, egyik oldalán a paradicsomkert, másik oldalán a fáraó átkelése a Vörös-tengeren.” Arról nincs biztos adat, hogy honnan jutott Jankovich a képhez.

Tempesta festménye 1962-ben került ki az Iparművészeti Múzeum leltárából – ekkor zajlott az a nagy revízió, amely az 1956-os forradalom során a múzeum gyűjteményét ért veszteségeket vette számba. Azonban a kép sérülései korábban is keletkezhettek.

Gálos Miklós, a kiállítás kurátora Jankovich Miklós emléke előtt tiszteleg azzal, hogy Tempesta művének kísérőjeként néhány kivételes ötvöskincset is bemutat Jankovich hatalmas gyűjteményéből. A kiállított tárgyakban az a közös, hogy mindegyiket a természet adta anyag – a teremtő műve – felhasználásával hozta létre a művész alkotói leleménye: ahogy Tempesta belekomponálta festményébe a kőzet mintázatait és színeit, úgy avatták műalkotássá az ötvösművészek is a sajátos kompozíciókban és díszes foglalatban látható tengericsiga-házat, strucctojást vagy kókuszdióhéjat.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!