Bemutatták Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának román fordítását

„Ez a legnagyobb ajándék, amit a magyarság adhatott a románoknak” – jellemezték Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának román fordítását a kiadvány kolozsvári bemutatóján. A román kiadás kezdeményezői, szorgalmazói a megjelenés körüli nehézségekről is szót ejtettek.

Hiába nélkülöz mindenfajta sovinizmust, nacionalizmust, a magyar gróf, Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának román fordítása nem jelenhetett meg a nagy egyesülés centenáriumának évében

– hangzott el a mű román fordításának a bemutatóján.

A Román Kulturális Intézet által kiadott mű a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium, a bukaresti Balassi Magyar Kulturális Intézet és az Erdélyi Gondolat Egyesület támogatásával jelent meg, bemutatóját májusban tartották a bukaresti könyvvásáron. A szimbolikus helyen – az író egykori otthonában – a kolozsvári Bánffy-palotában tartott erdélyi bemutatón népes közönség volt kíváncsi rá, és a hol magyarul, hol románul elhangzó méltatásokra.

A Monarchia szétesésének krónikája Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntőjében rámutatott: egymás megismeréséhez a kultúrán keresztül vezet az út, ez az előítéletek csökkentésére is jó módszer.

Marta Petreu filozófus, kritikus, költő, az előszó írója valóságos remekműnek, a legjobb minőségű prózának titulálta Bánffy művét, mely egyben egy történelmi korszak hanyatlásának, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésének a krónikája.

Úgy vélte, a román fordítás azért is értékes, mivel román szerzők nem írtak az erdélyi elitről, hiszen nem nyerhettek betekintést annak életébe.

Bánffy művének cselekményét felidézve rámutatott, ebben két sík – politikai és személyes – váltja egymást, és számos mitológiai elemet is felfedezni benne. Főhősnőjének, Adrienne-nek – mint mitológiai mintájának, Diána istennőnek – túlzott kötelességtudata miatt nem teljesülhet be a Bánffy alteregójával, Abády Bálinttal való szerelme.

Ő egyébként az egyetlen pozitív szereplő a regényben, hisz

míg kedvesét isteníti, kora nemességét nem kíméli a jó karikaturistaként is számon tartott író, sőt vádolja a nemességet a Monarchia hanyatlása miatt. Több száz szereplője között furcsa, különc egyéniségek is vannak, ők is alátámasztják a politikum bűnösségét.

Marta Petreu rámutatott, Bánffy könyve románul is olvasmányos, rabul ejti olvasóit. Külön érdeme, hogy semmilyen sovinizmus nem érhető tetten benne, hiszen a gróf objektíven figyelte korát, annak minden társadalmi osztályát, és gondolkodott róla.

Úgy beszél a mócvidéki románokról, ahogy egyetlen román szerző sem – mutatott rá Kósa András László, a bukaresti Balassi Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Kifejtette, ezért is furcsa, hogy az Erdély-trilógia román fordítása terveikkel ellentétben nem jelenhetett meg a centenárium évében.

Lucian Năstasă-Kovács, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatója, a könyv bevezető tanulmányának szerzője és a jegyzetek összeállítója szerint ezt néha maga a kiadó és a szerkesztő is akadályozta. Emlékeztetett,

mikor Bánffy Miklós – a Bethlen-kormány volt külügyminisztere – 1926-ban visszatelepedett az időközben Románia részévé vált Erdélybe, nem politizálhatott, így már-már rákényszerült arra, hogy az irodalommal, művészettel foglalkozzék.

S mikor rájött, hogy a kortárs erdélyi magyar írók szintén nem ismerik az erdélyi arisztokrácia életét, kötelességének érezte, hogy maga írjon róla.

„Bánffy műve az Osztrák–Magyar Monarchia hanyatlásának tökéletes freskója” – jelentette ki Năstasă-Kovács, aki szerint a grófot az ember érdekelte, így valamennyi társadalmi kategóriáról hű jellemrajzot mutat.

Hangsúlyozta,

a mű román fordítását a kritika is jól fogadta, alig pár hónappal a megjelenése óta már nagy visszhangja van, hiszen olyan könyv, mely jelentősen hozzájárul majd a különböző erdélyi nemzetiségek, vallási felekezetek megismeréséhez.

A jelenlévők külön méltatták a terjedelmes mű fordítóját, a távollévő Marius Tabacut, aki nemcsak lefordította Bánffy trilógiáját, hanem „átültette” azt román nyelvi közegbe.

Marius Tabacu az MTI-nek korábban maga is elmondta: kihívást jelentett számára a fordítás, hiszen a gróf kiválóan ismerte a természetet, „minden fűszálnak tudta a nevét, így nehéz volt megtalálni valamennyi növény román megfelelőjét”. Ilyenkor a már korábban megjelent német és francia fordítás is segítséget jelentett, az Erdély-trilógia ugyanis már számos nyelven megjelent.

A kolozsvári műfordító reményét fejezte ki, hogy a román közönség jól fogadja a művet. Azért fontos, hogy a román olvasókhoz is eljut ez a mű, mert megtudhatják, miként gondolkodott egy magyar arisztokrata a románságról, a regénynek ugyanis nagyon sok román szereplője van.

A gróf a román parasztokkal, a mócokkal nagyon jó viszonyban volt, szépen írt róluk” – mondta Marius Tabacu, aki szerint Bánffy regényében nincs semmi olyan, amitől a románság sértve érezheti magát.

Emlékeztetett, hogy a grófok általában a román köztudatban elnyomókként jelennek meg, de Bánffy nem az a fajta volt, aki ostorral verte a román parasztokat, hanem ellenkezőleg, segíteni akart rajtuk.