A kulturális világörökség részévé válhat a nemezelés

Egy ősi mesterség, a nemezelés különféle felhasználási módjait mutatja be a Napkelettől Napnyugatig című kiállítás a Pesti Vigadóban. A nemezművészet újjászületésének negyvenedik évfordulójára rendezett, július 21-ig látható tárlaton a nemzetközi szakma munkáit tekinthetjük meg – olvasható a Magyar Hírlap programajánló cikkében.

A nemezkészítés már az ősmagyarok körében is elterjedt technika volt, s manapság külföldön és idehaza egyaránt számos neves nemezművész alkot. Elég, ha csak a Napkelettől Napnyugatig című, a Pesti Vigadóban megtekinthető tárlat tervezőire, rendezőire gondolunk:

Magyarországon a nemez minél szélesebb körben való megismertetése Nagy Mari és Vidák István textilművészek nevéhez kötődik, akik 1984-ben szervezték meg az első magyar nemezkészítő tanfolyamot, s még ebben az évben megrendezték az I. Nemzetközi Nemezművészeti Világtalálkozót és Tudományos Tanácskozást Kecskeméten.

A kiállítás első termében csupán néhány alkotás kapott helyet a falakon. Itt láthatjuk a svéd Gunilla Paetau Sjöberg nemezművész, tanár négy óriási, sárgás-zöldes színű fűszálakat mintázó Nő a fű című munkáját, majd a Zöld remény – anya és gyermeke című alkotás hatalmas zöld, erezett faleveleire figyelünk fel.

Azután egy videófelvételen Vidák Annát, Nagy Mari és Vidák István lányát, a szintén nemezkészítő iparművészt halljuk mesélni a nemez iránti szenvedélyéről.

A második szekció középpontjában negyven fehér nemezzászlóból álló installáció fogad, amely erős szimbóluma az egész tárlatnak és mesterségnek.

Tíz országból tizenhét külföldi és több mint harminc, a Kárpát-medencében élő magyar alkotó munkái ezek. Az egyik kiállító, Inge Evers szerint a negyven évről szól a negyven zászló, amit a kiállítás résztvevői készítettek a „nemezeljük eggyé a világot” gondolat jegyében.

A leglátványosabb alkotások közé tartoznak a napkorongot a különböző évszakokban bemutató népművészeti nemezmunkák. Vidák Anna a Tavaszi napot, Nagy Mari a Nyári napot, ifjabb Vidák István az Őszi napot, míg Vidák István a Téli napot készítette el. A Kanalak I–II. című munkákon Tóth-Pócs Judit egy világosszürke nemez „festővászonra” csillogó kanálmintát nemezelt. Fentebb Németh Bea nemezkészítő, tanár Útkeresés és Útvesztő című alkotásai Lesznai Anna virág­ornamentikára épülő hímzéster­veit juttatják eszünkbe. Míg a terem közepén a svájci Ursina Hitz Jörimann nemezkészítő Nyitva-csukva című munkája leginkább egy legyezőre emlékeztet.

Továbbá látunk itt labdákat, takarókat, falvédőket és templomot is nemezből. Az igényes, művészi munkák közül talán kettőt érdemes kiemelnünk: az egyik Józsa-Szaka Kata Nemezikon I. – Szűz Mária című alkotása, a másik Kovács-Túri Emese székelykapu-mintás nemeztakarója – festményszerű alkotás mindkettő.

A tárlat harmadik egysége az alagsori kiállító térben folytatódik. Itt könyvespolcokon sorakoznak a különböző nyelvű könyvek, kiadványok, amelyek a nemezkészítésbe vezetik be az érdeklődőket. Különféle ruhadarabok is ki vannak itt állítva a kalapoktól, kabátoktól kezdve a kesztyűkön és sálakon át az alkalmi ruhákig, táskákig. Említést érdemel az az installáció, amelyet hat magyar alkotó készített.

Egy kisebb, elkülönített részen különböző játékokat formáltak meg nemezből, és olyan az egész, mintha egy mesébe csöppentünk volna: labdák, állatfigurák, bábok és a háttérben egy hatalmas fali nemez is helyet kapott.

Ahogy Vidák István egy korábbi, a Magyar Hírlapnak adott interjúban fogalmazott, meg szeretnék még érni, hogy az emberiség kultúrkincsévé, a kulturális világörökség részévé nyilvánítsák a nemezelést. Jelen tárlat minden bizonnyal hozzá-járul ehhez.

Borítókép: illusztráció

Látogatók Vidák István népművész, textilművész, nemezművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja Noé bárkáján című életmű-kiállításának megnyitóján a Pesti Vigadóban 2017. augusztus 2-án