Pályi Zsófia: vizuális kavalkádban élünk

A szabadúszó fotóművészként dolgozó Pályi Zsófiával, a Tranzitország és a Balaton, a magyar tenger című sorozatok készítőjével a Magyar Hírlap készített interjút kompozíciókban való gondolkodásról, hosszú távú projektekről, valamint az eltűnőben lévő búcsújáró szokásokról.

A kilenc évig az Origo fotóriporterekét dolgozó fotográfus a szabadúszó életforma mellett való döntését így indokolta: nem szeretett volna egy másik napi sajtónál kopogtatni, más irányba szeretett volna elindulni. Mint mondta, korábban is rendszeresen dolgozott magazinoknak, ami azért tetszett neki, mert ilyenkor a gyorsan készülő hírképek helyett nyugodtabban alkothatott. „Egy magazinos munka esetében az ember többet bíbelődhet a képekkel, míg a napilapos fotóriporteri lét megköveteli a gyorsaságot – persze utóbbinak köszönhetem, hogy mindig gyorsan feltalálom magam, és egy adott helyzetből ki tudom hozni a maximumot” – magyarázta. Mint mondta,

a teljes alkotói szabadság számára azt jelenti, ha nem megrendelésre, hanem saját indíttatásból fényképez, és ötletét szoros határidő nélkül tudja megvalósítani.

A fotográfus korábban arról nyilatkozott, hogy képkockákban szemléli a világot. E látásmód okát tanulmányaiban, korán elsajátított látásmódjában jelölte meg. „Az ELTE kommunikáció–portugál szakpárjának elvégzése után, 2010-ben fotográfusként diplomáztam a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Illetve a munkáim során is sok gyakorlatot szerzek, formákkal és színekkel dolgozom. Attól függően, hogy épp milyen fényképezőgép van nálam, 2:3, 6:4,5 arányban vagy négyzet formában látom a világot. Ennek az is az előnye, hogy mindenhol nagyon gyorsan képes vagyok vizuálisan feltérképezni a teret. Ugyanakkor emberközpontú fotográfus vagyok, a dokumentarista vonalon mozgok, így egy-egy emberi jelenet, történet is megfog” – foglalta össze Pályi Zsófia.

Az alkotó a tavaly a Magyar Művészeti Akadémiától (MMA) elnyert hároméves ösztöndíjáról szólva azt emelte ki, hogy „a fotográfiában különösen fontos tényező, hogy legyen idő a hosszú távú projektekre.” Kiemelte: a búcsújárást választotta témájának, ami mind térben, mind időben nagyon tág. „Egy-egy vallási ünnephez kapcsolódóan egy adott napon akár több helyen is van búcsú az országban, ilyenkor érdemes a következő évben más helyszínre menni fotózni, mint ahol korábban jártam. Illetve, ha egy emblematikus búcsút tartanak valahol, akkor oda akár többször is érdemes visszatérni” – fejtette ki, majd részletesen is beszámolt alkotói terveiről:

„Amikor kitaláltam a témát, ez a kettősség fogott meg: a búcsúk egyrészt mélyen vallásos, másrészt nagyon világi oldala.

Mivel emberközpontúan szoktam hozzányúlni minden témámhoz, ezért nagyon érdekelnek azok a karakterek, akik évről évre megfordulnak ezeken a búcsúkon. Számos nézőpontból meg lehet közelíteni a témát. Egy kegyhelyhez való zarándoklattól a falusi vurstlin át a színes programokig, valamint a viseleti kultúráig sok minden beletartozik ebbe a témakörbe, ami rohamosan eltűnőben van” – mondta.

„Tavaly jártam Csatkán, ahol csodás, színes ruhakölteményeket hordanak a cigányok. Illetve nagyon érdekel az a tárgyi kultúra is, amely minden búcsú elengedhetetlen része: a törökméz, a nyalóka, a vattacukor, a körhinta és a céllövölde. A vásárfiákat én magam is gyűjtöm, és kompozícióba rendezve stúdióban lefényképezem.

Azok a csodák és látomások is nagyon érdekelnek, amelyek ezekhez a helyekhez kötődnek.

Mindezt dokumentarista formanyelvi eszközökkel igyekszem megfogalmazni” – ismertette az alkotó.

Pályi Zsófia a jelenlegi terveiről szólva elárulta: most az elméleti háttér feldolgozásánál és a tárgyak fotózásánál tart, ám tavasztól őszig ismét útra kel: Csíksomlyóra és Balassagyarmatra, a palóc búcsúra, valamint Gyöngyösre a máriás lányok miatt szeretne ellátogatni. Tervezi, hogy elmegy Andocsra, ahol a helyi Mária Múzeumban Európában egyedülálló gyűjteménye van a Mária-ruháknak. Mint mondta, a hároméves program kifutása egy fotókiállítás lesz.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyire fogékonyak a mai fiatalok arra, hogy fotókon keresztül történeteket, emberi sorsokat lássanak egy-egy kiállításon, Pályi Zsófia azt felelte: „Vizuális kavalkádban élünk, és a fotográfia is nagyon népszerű manapság – rengeteg fotófesztivált, fotókiállítást rendeznek világszerte. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a közösségi oldalakon teljesen más elvek szerint választják ki a jó képet, mint egy-egy kiállításra készült fotó esetében – és ez kártékony is lehet.

Olyan újdonságokra, ötletekre van szükség, amelyekkel be lehet csalogatni a fiatalokat is a múzeumokba, kiállításokra.

Ilyen lehet például egy multimédiás, interaktív tárlatvezetés vagy épp egy beszélgetés az alkotóval, ami párbeszédet indít el az érdeklődők között” – sorolta ötleteit a fotográfus.

A teljes interjú a Magyar Hírlap oldalán olvasható.

Borítókép: Pályi Zsófia fotóriporter áll Balaton, a magyar tenger című fotósorozata egyik képe előtt a szentendrei Ferenczy Múzeumban megnyílt kiállításon 2015. október 16-án