Orbán Viktor barátként és harcostársként búcsúzott Kerényi Imrétől

A kormányfő hangsúlyozta: Kerényi Imre rendkívüli művész és példás hazafi volt; rendező, tanár, szerkesztő, a magyar kultúra fáradhatatlan harcosa.

Mindig sietett, állandóan dolga volt: megtanítani a szakma rejtelmeit, megalkuvás nélküli magyar színházat csinálni, eljuttatni kultúránkat minden magyar emberhez határon innen és túl

- emlékezett Orbán Viktor, aki hozzátette, Kerényi Imre nemcsak tudta és hirdette, hogy a kultúránk tart meg minket magyarnak, hanem művelte is ezt a kultúrát.

„Kerényi Imre keresztény magyar férfi volt, és tisztában volt azzal, micsoda becsületbéli kötelességekkel jár mindez”

- fogalmazott a miniszterelnök, felidézve: 2002-ben „négy szép, alkotó és felemelő év után” visszatértek a hatalomba a „merjünk kicsik lenni” magyarok. Kerényi Imre már egy teljes színházi életművel a háta mögött ekkor döntött úgy, hogy a magyar közélet szorítójába lép, és a tőle megszokott lelkiismeretességgel és munkabírással a polgári körök mozgalmának szellemi vezére lesz – emlékeztetett, hozzátéve: „Így lettem a bajtársa, és ő az enyém, és harcoltunk együtt jóban-rosszban.”

Mint elmondta:

Kerényi Imre felemelt fejjel és csak rá jellemző humorral viselte a támadásokat; bármihez fogott, mindenből derű, fegyelem, hit és a hozzáértés magabiztossága áradt.

Azt tanította, hogy egy előadás, egy könyv, de még egy ország is csak akkor ér valamit, ha alkotói egész személyiségüket hozzáadják. Csak így maradhat meg az ország annak a magyar világnak, amelyért még betegsége idején is küzdött és dolgozott – idézte fel Orbán Viktor.

Azt hittem, nemcsak harcolni, de célba érni is együtt fogunk; mert oda fogunk érni nélküled is, de az nem ugyanaz lesz – búcsúzott Kerényi Imrétől a miniszterelnök.

„Reneszánsz ember volt”

„Reneszánsz emberként, szellemi mecénásként élt közöttünk” – fogalmazott a Kerényi Imre ravatalnál Götz Béla Jászai Mari-díjas díszlettervező, aki számos színházi darabban dolgozott együtt Kerényi Imrével.

Mint felidézte, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán frissen végzett számos tehetséges rendező közül Ádám Ottó, a Madách Színház főrendezője Kerényi Imrét, a volt bencés diákot választotta, ő kapott szerződést a teátrumba. Pályája első szakaszából kiemelte a Csíksomlyói passió rendezését a Várban alakult Népszínházban, amelynek társszerzőjeként a nyelvújítás előtti ízes magyar beszédet teremtette újra.

Kitért arra, hogy Kerényi Imre igazi népszínházat hozott létre Szentendrén, színházat igazgatott Szolnokon, és 1990-ben, Ádám Ottó nyugalomba vonulása után szinte közfelkiáltásra lett a Madách Színház igazgatója. „Miközben a színpadon pezsgő élet folyt, a pincében színészklubot kezdett építeni” – emlékezett vissza Götz Béla, hozzátéve, hogy később, amikor Kerényi Imre már keveset rendezett, akkor is írt, szervezett és a társadalmi élet minőségét felemelő programokat segített létrehozni, „utolsó nagy ívű projektje a vörösberényi ifjúsági tábor volt”.

„Meglepő jelenség”

A régi barátok, „játszótársak” nevében Huszti Péter Kossuth-díjas színművész, a nemzet művésze búcsúzott, aki felidézte, hogy ötven évvel ezelőtt, főiskolai hallgatóként kötött barátságot Kerényi Imrével. „Meglepő jelenség voltál, hosszú fekete kabátban, elegáns fekete kalapban, hosszú sállal. Irigykedve néztük magabiztosságodat, hallgattuk álmaidat egy megújuló színházi világról” – fogalmazott Huszti Péter. Mint kiemelte, Kerényi Imre lázba hozta a főiskolát, és rendezései később is jó néhányszor felkavarták a színházi életet.

„Váratlan, újszerű megközelítései hadat üzentek a megszokottnak, a kényelmes sikernek. Félelmetes tempóban suhant át az életen, soha nem lassítva vagy megtorpanva, hívőn, elegánsan, ment a maga útján rendületlenül. Kifogyhatatlan ötletekkel, energiával, rendet teremtve rendezett, kutatta a drámák titkát, nekünk szóló üzenetét, tanításai során pedig növendékeivel együtt az élet és a halál nagy kérdéseire kereste a választ, magában és hallgatóiban is a hitet, az igazságot, a tehetséget, az erőt”

- mondta Huszti Péter.

„Maga is királlyá vált”

A művész emlékét ravatalánál családja nevében lánya, Kerényi Katalin idézte fel. Hangsúlyozta, hogy miközben édesapja rendezett drámát, komédiát, operát, „egy percre sem szűnt meg álmodni, tele volt tervekkel, vágyakkal, ötletekkel”.

„Miközben megrendezett minden királyt, Istvánt, Jánost, Leart vagy mást, közben maga is királlyá vált. Királysága szellemi királyság volt, hívei műveltségét, intellektusát, tudását tisztelték. Erkölcseiben szilárd, értékítéletében mindig józan és erős volt”

- fűzte hozzá Kerényi Katalin. Megjegyezte: édesapja kiteljesedett a tanításban, és bár bőven volt része sikerben, soha nem tudott kényelmesen hátradőlni.

Mint fogalmazott, hogy Kerényi Imre élete utolsó éveiben „száz kötetben bányászta elő a magyar irodalom legbecsesebb darabjait, festményekben méltatta a múlt történelmi eseményeit. Életútja sikeres, munkássága befejezetlenül is teljes és elvitathatatlan” – hangsúlyozta Kerényi Katalin.

A 74 éves korában, augusztus 11-én elhunyt Kerényi Imrétől több százan vettek végső búcsút a temető művészparcellájában.

Ravatalánál Orbán Viktor miniszterelnök mellett ott volt Kövér László házelnök, Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Schmitt Pál volt köztársasági elnök, Mádl Dalma, Mádl Ferenc néhai államfő özvegye, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke, Tordai Teri, Esztergályos Cecília, Dörner György, Nemcsák Károly, Eperjes Károly, Papadimitriu Athina színművész, L. Simon László volt kultúráért felelős államtitkár, Szörényi Levente és Mága Zoltán zenész, valamint Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház vezérigazgatója is.

Borítókép: Az életének 75. évében elhunyt Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, egyetemi tanár, publicista, érdemes és kiváló művész ravatala a Fiumei úti sírkert művészparcellájában 2018. augusztus 31-én

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd