Szakértő: van kapcsolat a profitok és az infláció alakulása között

A gazdasági szereplők a 2010-es években hozzászokhattak az alacsony, a jegybanki céloktól is elmaradó inflációhoz, amely segítette a tervezést. Ehhez képest 2021 során a pénzromlási ütem – a koronavírus-járvány utáni újraindulás időszakában – gyakorlatilag egyik napról a másikra megemelkedett úgy az Egyesült Államokban, mint az Európai Unió tagországaiban – emlékeztetett Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője. A szakértő jelezte: a jegybankok egy része (Európai Központi Bank, Fed) az inflációt átmenetinek tekintette, a koronavírus miatti lezárások után hirtelen felpattanó kereslet következményének, így nem reagált rá. A 2022-es év azonban rácáfolt erre, több országban évtizedes csúcsok dőltek meg az infláció terén, amely mellett nem mehettek már el a monetáris döntéshozók.

Elszálló energia- és élelmiszerárak

A pénzromlási ütem megugrása mögötti okokat sokan, sok irányból igyekeztek megvizsgálni. Európában nem lehetett figyelmen kívül hagyni a háború és a szankciók szerepét sem, tekintve, hogy az energiaárak elszabadulása járult hozzá leginkább az infláció alakulásához. Tavaly az Európai Unió mutatójának a 31,3 százalékát közvetlenül a lakossági energiaárak (elektromos áram, gáz, illetve üzemanyag) drágulása eredményezte, miközben ezen termékcsoport súlya nem érte el a hét százalékot sem. Ebben pedig nincs is benne a közvetett hatás, amely abból következik, hogy a vállalatok energiaköltségei is emelkednek, és azt az árak növelésén keresztül áthárítják a fogyasztókra – magyarázta az elemző.

Az infláció megugrásáért felelős másik termékcsoport az élelmiszereké volt. Az energia árának szerepe itt is fontos, mivel az előállításhoz szükséges, jelentős földgázigénnyel rendelkező műtrágyaárak is az egekbe szöktek. A dráguláshoz hozzájárult a rendkívül száraz tavalyi év miatti alacsony mezőgazdasági termés is, valamint a háborúzó felek részleges kiesése a világpiacról.

Mit jelent a kapzsinfláció?

Született azonban más megfejtés is az infláció mögött meghúzódó tényezőkről, amelyekről a Makronóm Intézet is többször beszámolt. Ez pedig a vállalati profitráták szerepét járta körül. 

A szakértők egy része szerint azonban a gazdaság egészét tekintve nem létezhet profit-húzta infláció, maximum kisebb szegmensekben, például az ellátási lánc végén a kiskereskedelemben, vagy ahol piaci erőfölénye van a vállalatoknak. Továbbá amellett érvelnek, hogy a vállalati profitok megugrása nem ok, hanem tünet, a pandémia során végrehajtott fiskális és monetáris lazítás miatt megugró keresletre adott normális vállalati reakció, figyelembe véve a kínálati korlátokat. Vagyis ne hibáztassuk a vállalati szférát, mert ők nem tettek mást, csak amit a közgazdasági tankönyvek is előírnak: amikor magas kereslettel találkoztak, megemelték az áraikat – ismertette a véleményeket Molnár Dániel.

Kiderült, hová folyt a többletbevétel

Az elemző szerint érdemes megnézni, hogy a vállalatok mit kezdtek a többletbevétellel. A cégek a megtermelt többletjövedelmet alapvetően kétfelé oszthatják: egyrészt emelhetik a béreket, másrészről a tulajdonosi jövedelmeket, a profitokat.

Az adatok azt mutatják, hogy az Európai Unióban az utóbbi örvendett nagyobb népszerűségnek: 2021-ben a működési eredmény és vegyes jövedelmek (a profit) tíz százalékkal nőttek, míg a munkavállalói jövedelmek csak 5,8 százalékkal. Tavaly a két növekedési ütem 9,6, illetve 7,1 százalékot tett ki. Vagyis látható az elmúlt két évet nézve, amikor a jövedelmek eloszlásáról kellett a vállalatoknak dönteniük, a munkavállalók helyett maguk felé húzott a kezük. Ugyanezt mutatják a magyar adatok is, amíg a profitok 19,0, illetve 24,5 százalékkal emelkedtek 2021-ben, valamint 2022-ben, addig a munkavállalói jövedelmek csak 9,6, illetve 17,0 százalékkal – mutatta be a számokat a makrogazdasági elemző.

Molnár Dániel hozzátette: ez önmagában még nem jelent profithúzta inflációt, csak azt, hogy az energiaválság időszakában a tőketulajdonosok jobban jártak, mint a munkavállalók. A probléma az, hogy emögött nincs valós többlet gazdasági teljesítmény.

A profitráták növekedése az unióban elsősorban a mezőgazdaságot, az ipart, valamint a szolgáltatásokon belül a kereskedelmet, a szállítást, illetve a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatot érintette.

Magyarország esetében is ezen ágazatokat emelhetjük ki elsősorban, kivéve a mezőgazdaságot, ahol a súlyos aszályhelyzet miatt visszaesett a profit. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy amíg az unióban az iparban a profitok 18,3 százalékos bővülése áll szemben a munkavállalói jövedelmek 5,4 százalékos növekedésével, addig hazánkban a két növekedési ráta 43,5 és 14,5 százalékot tett ki. Az adatok tehát azt mutatják, hogy a külföldi tulajdonban lévő, jelentős részben a külföldi piacra termelő iparvállalatok, amelyeket a forint árfolyamának gyengülése kedvezően érintett, a profitok növelésére fordították a többletbevételeiket, miközben a munkavállalói jövedelmek emelkedése átlagos mértékű volt – magyarázta a szakértő.

A teljes cikket a Magyar Nemzeten olvashatja el.