Kiállta a Covid-próbát a magyar útdíj

A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. vezérigazgatójával, Bartal Tamással a Világgazdaság készített interjút.

Látva a Covid okozta krachot, adja magát a feltételezés, hogy az útdíjakban is visszaköszön a válság. Mennyi pénzt szedtek be tavaly?

Összesen bruttó 345,8 milliárd forintot, ami mintegy 4 százalékos visszaesés a 2019-es hasonló adathoz képest.

Akkor nagyjából 360 milliárd folyt be a büdzsébe az útdíjakból, ez egyébként rekordbevétel volt a 2013-as fennállásunk óta.

Mekkora súlyt képviselt a teher-, illetve a személyforgalom?

Az e-útdíj, tehát a 3,5 tonnánál nehezebb tehergépjárművek hozzájárulása csaknem 278,3 milliárd forintot ért el. Ebből 142,3 milliárd forintot külföldi, mintegy 136 milliárd forintot pedig hazai útdíjköteles járművek úthasználata után fizettek be.

Bármennyire meglepő, a végösszeg éppen kétmilliárddal, majdnem 1 százalékkal meghaladja a két évvel korábbi 276,3 milliárdot.

A szegmens jó teljesítménye annak köszönhető, hogy a márciusi első hullámmal megjelenő lezárások kiváltotta pánik hamar felengedett a fuvarozók körében, és már áprilistól megindult a rendeződés. Májusban éves alapon utol is érte magát a volumen. Helyes kormányzati döntés volt tehát a tranzitforgalom folyamatosan fenntartása. Sokszor felhívtuk rá a figyelmet, hogy az észak–dél és a kelet–nyugat tengelyen is tranzitország vagyunk.

Ebből viszont az következik, hogy az e-matrica kevésbé alakult fényesen.

Nyilván, hiszen az idegenforgalom bezuhant, a határzár miatt hiányoztak a külföldi turisták. A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (NÚSZ) fixen telepített kamerái 2019 januárja és decembere között összesen 341 millió áthaladást érzékeltek az e-matrica-rendszerben díjköteles járművekből.

Ugyanez 2020-ban megállt 286 milliónál, vagyis éves bázison 16 százalékos mérséklődésről beszélünk.

Ennek megfelelően változott az e-matricás bevétel 82,2 milliárdról 67,5 milliárd forintra, vagyis a 2019-es bruttó bevétel 82 százaléka folyt be. A hazai felségjelzésű mozgásokból 228,5 milliót, a külföldiekből 57,5 milliót regisztráltunk. Az e-matricák 32 százaléka kötődött a nemzetközi utazóközönséghez, holott ez korábban 45 százalék körül alakult.

Mit mutatnak a kamionos áthaladások?

A kamerarögzítések alapján elhanyagolható, 1,6 százalékos mínuszt tapasztaltunk: 72,4 millióról 71,2 millióra mérséklődött a HU-GO e-útdíj-rendszerben a díjköteles járművek mozgása. A megszolgált útdíj és a felségjelzés szempontjából Magyarország vezeti az országok rangsorát, mögötte Románia, Lengyelország, Bulgária, Szlovákia, Szerbia és Törökország következik. Egyébként ha már listázunk, 2020-ban a legtöbb e-matricát magyar, német, román, osztrák, szlovák, lengyel és bolgár rendszámú járművekre váltották ki.

Hogyan hatott a bliccelésekre a járvány?

Összességében a belföldi és a hazai személy-, valamint a teherforgalomban is javultak a mutatók, szerintem mostanra a többség belátta, hogy nincs értelme bliccelni. Együttműködünk a rendőrséggel és az adóhatósággal is, a menet közbeni ellenőrzést már teszteljük az autósokra is.

Ha valaki ki is tud slisszolni fizetés nélkül az országból, a következő belépéskor vagy a társszervek, vagy mi jó eséllyel elkapjuk, és a helyszíni bírságot visszamenőlegesen szabjuk ki rá.

Hogyan haladnak a saját fejlesztéseikkel a rendkívüli helyzetben?

Gyorsan váltottunk az „új világ” szerinti működésre, így nem álltunk le velük. Az élet úgy hozta, hogy előtérbe került az ügyfélélmény fokozása és az érintkezésmentes ügyintézés fontossága.

Ezen belül is az elektronikus ügyfélkapun történő adminisztráció kiterjesztésén dolgozunk.

Bizonyos ügycsoportokat sikerült beemelni erre a platformra, de az azonnali elintézésük még nincs megoldva, ezt szeretnénk megugrani. Mondok egy példát: ha egy autócsere során az új járműre szeretnénk átvinni a régi pályahasználati jogosultságát, ehhez jelenleg be kell menni valamelyik irodánkba a szükséges papírokkal. Ha azonban az ügyfélkapuval összekötve erre a folyamatra a kormányhivatal is rálátna, kiválthatnánk a személyes jelenlétet.

Mindent egybevetve, milyennek értékeli a 2020-as évet?

Kifejezetten erősen indult, soha ilyen magas számban nem értékesítettünk éves országos és megyei matricákat, de a havi engedélyek kihasználtsága is drasztikusan megnőtt. A tendenciát azután persze megtörte a járvány elleni védekezés, márciusban a lezárások miatt a 30 százalékára zuhant a forgalom.

Április közepétől a második zárásig végig emelkedtek az áthaladások, a nyáron szó szerint kirajzottunk, júniusban éves alapon 30 százalékos pluszt mértünk. A belföldi turizmus a reneszánszát élte, működött a „maradj itthon” kampány. A másik csúcs a szeptemberi munka- és iskolakezdéssel állt be, a tömegközlekedés kerülése és az ingyenes parkolás látványosan megdobta az autóhasználatot. A pandémia ellenére nem sok híja volt, hogy újabb rekordévet zárjunk, amit komoly eredménynek tartok. Ha eddig kérdés volt, hogy a NÚSZ válságálló-e, itt a bizonyíték.

Miért lényeges ez?

Mert a magyar államnak és az adófizetőknek is fontos. Tevékenységünknek szerepe van a költségvetési egyensúly megőrzésében, ami gazdasági visszaesés idején különösen felértékelődik. Az általunk beszedett útdíjak a költségvetés egyik alappillérét adják, minden egyes forint a közös pénztárcánkat gazdagítja.

Abban a kormányzati törekvésben, hogy egy gyors oltási programmal párhuzamosan a gazdaságot fokozatosan újra lehessen indítani, a NÚSZ biztos támaszkodási pont, mivel a gazdaság visszaépítésében bázist jelent. Az is kormányzati törekvés, hogy minél több magyar kifektetés valósuljon meg. Indonéziában egy hazai konzorcium építheti ki az e-útdíj-rendszert, ennek a NÚSZ is tagja.

Mi áll az exportjuk fókuszában?

Meggyőződésünk, hogy a hazai útdíjrendszer exportképes, de nem az a célunk, hogy mi telepítsünk külföldön rendszereket. Ennek a folyamatnak csak úttörői vagyunk, felderítjük azokat a területeket, ahol a magyar útdíjrendszer működésében részt vevő cégek piacot szerezhetnek. Így történt Indonéziában is. Az indonéz állam a NÚSZ-t kérte fel, hogy készítsen megvalósíthatósági tanulmányt, amelyben javaslatot tettünk a technológiai alkalmazásra.

Talán nem meglepő, hogy a magyar innovációt ajánlottuk.

Ebben semmi különös nincs, a horvátok a saját útdíjrendszerük megreformálása kapcsán egy spanyol céggel működnek együtt, amely a Spanyolországban alkalmazott rendszer kiépítését szorgalmazza. Megjegyzem, ez eggyel régebbi technológia, mint a miénk. Indonézia mindenesetre megfogadta a tanácsunkat, és olyan tendert írt ki, amely kikötötte a magyar megoldást. A megbízást pedig magyar társulás nyerte el. Ennek valóban a NÚSZ is tagja, hogy mi lesz a pontos feladatunk, arról jelenleg tárgyalunk. Egy biztos: a konzorcium ragaszkodik hozzánk a megvalósításban.

Hol lehet a folytatás?

Dél-Amerikában, Ecuadorban nagyon közel állunk ehhez.

A megvalósíthatósági tanulmányt ugyancsak mi készítettük. A folyamatot hátráltatják az ottani választások, de egy ilyen szituációt Indonéziában is átvészeltünk. Szerbiában Kragujevac városával az úgynevezett Demo City projekten dolgozunk, amely okosváros-megoldásokat tartalmaz. Itt is a megvalósíthatósági tanulmánynál járunk.

Milyen reményeket fűz 2021-hez?

Ha visszarendeződik a turizmus, akkor hozni tudjuk a 2019-es szintet, sőt a visszarendeződés mértékétől függően el is léphetünk tőle. Ennél többet nem merek ígérni.

De ha az idegenforgalom nem billen helyre, akkor is látok esélyt a két évvel ezelőtti eredményre.

Az előértékesítés némiképp felülmúlta a tavalyi, még Covid-mentes időszakét, ami egyrészt masszív siker, másrészt azt mutatja, hogy a társadalomban megmaradt az optimizmus. Az emberek utazásokat terveznek, csak arra várnak, hogy indulhassanak, tehát adva van a bővülés alapja.

Borítókép: Bartal Tamás