Egyre kevesebb a mezei nyúl

Szemethy László egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Vidékfejlesztési Intézet igazgatója tájékoztatása nyomán a Mi Erdőnk című lap közölt cikket a mezei nyúl populációjának hazai helyzetéről. Az írás a magyarmezogazdasag.hu oldalon is napvilágot látott.a

A szakértő szerint a mezei nyúl népessége a harmadára csökkent az 1960-as évek óta, elterjedési területe mindinkább a délkelet-alföldi országrészekre szűkül. Amennyiben ez a folyamat tovább tart, a törzsállomány sűrűsége két évtizeden belül az egész ország területén elérheti azt a küszöbértéket (4 egyed / 100 hektár), aminél már föl kellene függeszteni a vadászatát.

Miért van kevesebb?

A cikkben az áll, hogy az állománycsökkenés több okra is visszavezethető, melyek közül jó néhányra nincs ráhatása a vadgazdálkodóknak. Így például az élőhelyvesztésre, az intenzív mezőgazdaság terjedésére, a nagytáblák kialakulására, a lakott területek terjeszkedésére és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, melyeknél az állatok érdekeit egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben veszik figyelembe. De a vadgazdálkodók sem használnak ki minden lehetőséget az állomány felszaporítása érdekében. A gond nem hazai sajátosság, Nyugat-Európában már régebben kialakult a „mezei-nyúl-ínség” – írják.

A csökkenésnek jellemzően három fő okát szokták említeni: az élőhelyromlást, a hibás gazdálkodást, és leggyakrabban a ragadozók okozta veszteséget.

És mi köze van mindehhez a rókáknak?

A rókák gyérítése hatással van a nyúlállomány nagyságára, ám az összefüggés felettébb bonyolult. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a mezei nyúl számára kedvezőbb területeken eltávolítják a rókaállomány szaporulatát, a mezei nyúl egyedszáma megkétszerezhető – mutat rá a cikk. Másutt viszont nem emelkedik ilyen látványosan a számuk. Sőt, ahol az első évben megduplázódott a mezei nyúl állománya a hatékony ragadozógyérítésnek köszönhetően, a második évben nincs számottevő növekedés. Ugyanakkor a szomszédos területeken, ahol kevésbé gyérítették a ragadozókat, szintén növekszik a nyulak száma, tehát mindenképp pozitív hatással jár a beavatkozás.

Élőhelyi hatások

Mint írják, a kutatások egyúttal azt is bebizonyították, hogy nem elsősorban a ragadozók felszaporodása miatt gyérül drasztikusan a nyulak egyedszáma. Az élőhelyi hatások erősebbek. Az utóbbi évtizedekben gyakori időjárási szélsőségek, az aszályos és túlságosan csapadékos időszakok, a belvíz, a szokatlanul meleg telek vagy éppen a kései fagyok és havazás, mind jelentősen megváltoztathatják a mezei nyúl állományát.

A nyári elhullás a lehetséges őszi állománynak akár a 80 százaléka is lehet.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az őszi kilövéseket nem a vadászati idény elején végzett, hanem a februári állománybecslés alapján tervezik. Így az állományváltozásokra olykor csak késéssel reagálnak a vadgazdák. Egy-egy állomány csökkenésében szerepet játszhat a túlzott vadászat mellett a decemberi élőnyúlbefogás, mellyel elsősorban olasz és francia igényeket elégítenek ki.

Mi a megoldás?

Sok szakembernek az a véleménye, hogy a magyarországi állomány megőrzéséhez az élőhelyfejlesztés a legfontosabb – hangsúlyozza az írás. Ha ez nem történik meg, úgy semmiféle tartós állománynövekedést nem lehet elérni. Ez a tény vezetett el nagy európai uniós programok elindításához. Dr. Szemethy László a Szent István Egyetemen dolgozó kollégáival értékelte a mezei nyúl élőhelyét érintő célprogramok eredményességét. Bebizonyították, hogy hatásukra egyes területeken növekedett az állomány, ám gyakorta az intenzív beavatkozások ellenére is csökkent.

A tapasztalatok szerint a nagy kiterjedésű gyepek, illetve legelők nem kedveztek a nyulaknak. Különösen rossz hatással volt rájuk az is, hogy nagy területeken az őszi időszakban nincs folyamatos növényborítás – feketék a parcellák.

Emellett a nyulak számára alkalmas élőhelyeket sem határolták dús vegetációjú szegélyek. A helyzetet súlyosbította, hogy a nyulak számára kedvező területek között gyakran nem volt megfelelő kapcsolat. Tehát bebizonyosodott, hogy a mezei nyúl állományának élőhelyfejlesztését gyakorta nem a faj igényeinek megfelelően végezték.

Ezért is indultak kutatások a szaktárca támogatásával, amelyek során a legkorszerűbb eszközök (GPS- és SMS-technológia) segítségével próbálnak minél többet megtudni a szakemberek a mezei nyúlról. Azt már korábban is tudták, hogy a mezei nyúl a változatos táplálékot szereti, s még a mezőgazdasági területeken sem elsősorban a kultúrnövényeket fogyasztja. A természetes vagy ahhoz közeli élőhelytípusokban, a szegélyekben, tanyahelyek környékén lelhetők fel kedvelt növényfajai. A búvóhelyek viszont jellemzően nem a jó táplálkozóhelyek környékén találhatók, így a nyulak naponta többször is megteszik az utat közöttük.

Tehát a nyulak számára olyan mozaikos művelésű területekre van szükség, ahol a táplálkozó- és búvóhelyek közel fekszenek egymáshoz.

Ahhoz, hogy a mezei nyúl állománya bővüljön, akár sövénytelepítéssel is fejleszteni kell élőhelyét. Az is fontos, hogy az erdőt, mezőt járók a kijelölt útvonalakon közlekedjenek, s mindig vegyék figyelembe a vad érdekeit, életritmusát.

A cikk a Mi Erdőnk 2018/5 számában jelent meg, az utánközlés forrása: magyarmezogazdasag.hu

Borítóképünk illusztráció. Forrás: Shutterstock