2019.12.12. 11:31
Vízer Dániel: aki hétszeres Vasember lett
Hetedszer teljesítette a nagyatádi Ironman versenyt.
Vízer Dániel idén sem tétlenkedett: immár hetedszer teljesítette a nagyatádi Ironman versenyt, ötödször is nekivágott a Balaton Szupermaratonnak, futott az Ultra Tisza-tón, és a Szentlászló Trailen is – írja a Csupasport.
Igencsak mozgalmas évet zárt Vízer Dániel. A székesfehérvári fiatalembernek ugyan sokkal kevesebb ideje volt idén arra, hogy a sportra koncentráljon, hiszen Luca lánya januárban lesz kétéves, a kis Anna pedig januárban fog megszületni, így ez az év inkább a házfelújításról és a családról szólt.
„Ettől függetlenül persze igyekeztem edzeni, de sajnos tudtam annyi energiát a sportba fektetni, hogy az igazán jó eredményeket hozzon – mesélte. – Voltam azért pár emlékezetes versenyen, de ezeknek inkább a teljesítése volt a cél, nem az eredmény.”
Szerénysége alaptalan, hiszen a márciusi Balaton Szupermaraton négynapos versenyén – ahol összesen 196 kilométert kell futni – immár ötödször állt egyéniben a rajthoz, és most is (ahogy eddig minden évben) sikerült javítania egyéni csúcsán.
„A Balaton mindig nagy élmény, nagyon szeretem megkerülni futva vagy biciklivel, és átúszni is már összesen tízszer sikerült – ahogy idén is”
– vallotta be.
Ezen kívül hatalmas élményt nyújtott neki a Pilisben és a Budai hegyekben megrendezett Szentlászló Trail, ahol 84 kilométert futott terepen, több mint három kilométernyi összes emelkedés legyőzésével.
„Éjjel kettőkor indult a verseny, és nagyon érdekes volt, ahogy Szentendréről kifutottam teljes sötétségben nagyjából kétszáz másik fejlámpás sportolóval – emlékezett vissza. – A hajnal a Dobogókő tetején ért, és nagyon meleg volt. Az egész óriási katarzist jelentett. Meglepetésként a sógoromék is eljöttek a délutáni befutóra, aminek nagyon örültem.”
Sőt, a Dániel által alapított Fehérvári Futótűz SE több tagja is részt vett a versenyen – és szép eredményeket értek el, így ez a megmérettetés különösen kedves emlék marad a fehérvári fiatalember számára. Dánielnek egyébként ez volt az első ilyen hosszúságú terepfutása, amire már régóta várt és úgy megtetszett neki, hogy már le is adta a jövő évi nevezését is.
Aztán jött az Ultra Tisza-tó 111 kilométeres versenye, ahol tavaly Bujdos Tamás barátját kísérte biciklivel. Akkor annyira megfogta a verseny helyszíne, hogy most újra visszatért – immár kerékpár nélkül.
„A Tisza-tó számomra egy ismeretlen vidék volt, de egy igazán gyönyörű része országunknak – mondta. – A versenynek az igazi nehézsége az, hogy júliusban általában igen meleg van, itt pedig az úton kilencvenöt százalékban nincsen árnyék. Tehát tűző napon, 35 fokban kell 111 kilométert futni – ami ugye árnyékban mért hőmérsékletet jelent. Nem volt nagyon merev időtervem, de sikerült az elejét kicsit túltolnom, így a második fele elég nehéz lett. A szúnyogok pedig különösen megnehezítették a versenyt. Egészen hihetetlen, hogy napnyugta után mekkora mennyiségű szúnyog éled fel. Túlzás nélkül mondhatom, hogy dekákban mérhető, amennyit végül lenyeltem…”
S időrendben haladva el is érkeztünk a nyár sport szempontjából legfontosabb eseményéhez, a nagyatádi vasember versenyhez.
A fehérvári fiatalember idén hetedszer teljesítette a 3800 méter úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és 42 kilométer futásból álló próbatételt.
Ez már egy ideje egyben családi nyaralásnak is számít náluk, mivel a sógora is el szokott indulni ezen a próbán. Idén már pár nappal korábban elutaztak a helyszínre, hogy egy egész hetet eltöltsenek a Gyékényesi-tó partján egy kisházban – feleségestől, gyerekestől, együtt a família.
„A verseny elég nehéz volt, mivel egy buta baleset miatt kiment a bokám szerda este, a rajt pedig szombat reggel volt – emlékezett vissza. – Szerencsére egy kedves ismerősöm, Sőr Mariann a segítségemre sietett és a rajt előtti este leragasztotta egy speciális rögzítőszalaggal a bokámat, így az úszáson kívül nem igazán éreztem a részleges szalagszakadás negatív következményeit. A verseny nagyon gyengén sikerült, több mint másfél órával mentem rosszabbat, mint az elmúlt években, ráadásul a sérülés miatt utána még hosszú hetekig nem tudtam futni.”
Ennek ellenére büszke lehet magára Dániel, hiszen nem sokan mondhatják el magukról, hogy hétszeres Ironman-ek!
Az év utolsó hónapjaiban is volt pár megmérettetésen, de ezeket nem tartja olyan jelentősnek, hogy megemlékezzen róluk, inkább előre tekint, és a 2020-as Ultrabalaton egyéni számának biztonságos beérkezésére koncentrál – ami tavaly is sikerült neki.
„Ez a fő versenycélom a jövőre gondolva. Minden más másodlagossá vált, mióta a családom lett a fő örömforrásom. Szeretnék minél többet velük lenni. Persze, több versenyen is részt veszek majd, de ezeknek az időeredményei nem annyira fontosak. Más lett most a prioritás.”
Borítókép: csupasport