Kardffy Aisha és Veréb Tamás: jól tudunk együttműködni

Vajon mennyi párhuzam van a művészek magánélete és a shakespeare-i karakterek között? Izgalmas titkokat árultak el a HOT!-magazinnak.

A műben a családjaik vitája keseríti meg a szerelmesek életét. Veletek előfordult már a magánéletben, hogy nem jöttetek ki az aktuális párotok szüleivel?

Veréb Tamás: Szerencsére ilyen még nem fordult elő! Mindig is törekedtem a jó viszonyra, ráadásul nem vagyok egy balhés srác. Mindig figyeltem arra, hogy amikor egy lány bemutatott a családjának, akkor a szülők egy kedves, jól szituált, jó étvágyú fiút lássanak. Szeretek az ilyen összejöveteleken jókat enni, ami mindig tetszik az anyukáknak, és természetesen megdicsérem a főztjüket is, ha jól sikerült. Panelban nőttem fel, de volt olyan párom, aki kertes házban lakott; akkoriban szívesen nyírtam a füvet is, de a hólapátolás sem esett nehezemre. Szóval, mindig kijöttem a barátnőim szüleivel.

Kardffy Aisha: Nem! Az eddigi kis rövid életem során még nem keveredtem ilyen szituációba.

Mennyire vagytok szenvedélyesek?

V. T.: Színészként elengedhetetlen, hogy a színpadon elő tudjak rántani bizonyos érzelmeket, vagy egyes helyzetekben úgy tudjak reagálni, ahogy azt Rómeó is teszi. Ehhez a magánéletemben is meg kell lennie ennek a fajta szenvedélynek. Alapvetően nem vagyok az olaszos temperamentum híve, de szeretem a spontaneitást. Sokan ilyen lépésnek tartották azt is, amikor meghoztam azt a döntést, hogy felmondok a Budapesti Operettszínházban. A párkapcsolatomban is arra törekszünk Szandival (Klajkó Szandra táncművész, színésznő – a szerk.), hogy mindig meg tudjunk újulni, mindig meglepjük egymást, hogy izgalmasak tudjunk lenni a másik számára. Ez a legtöbbször sikerül is.

K. A.: Szenvedélyes lány vagyok. Szeretem a színpadon és a magánéletben is kimutatni, megélni az érzelmeimet – legyen az boldogság, szomorúság vagy harag –, akár szélsőségesen is. Néha persze nem túl szerencsés, hogy túlságosan is vezérel a szenvedélyesség...

Rómeó és Júlia még a haláltól sem rettentek meg annak érdekében, hogy örökre együtt lehessenek. Egyfajta felszabadító erőként gondoltak rá. Ti féltek az elmúlástól?

V. T.: Nem igazán. Igyekszem mindent megélni az életben, amit lehet, ami érdekel. Soha nem féltem attól, hogy mi lesz, ha meghalok. Rengeteg extrém sportot kipróbáltam már. Ugyan valós életveszélyben még nem voltam, de nem igazán vigyáztam magamra gyerekként sem, és ez azóta sincs másképp. Szeretem az adrenalint! Például a Csak show és más semmi című műsorban öt méter magasban, mindenféle biztosítókötél nélkül tartottuk egymást Horváth Évával. Az ilyen helyzetek engem soha nem riasztottak meg. Nincs félelemérzetem.

K. A.: Igen, nagyon sokszor gondolok a halálra. Nem is az a folyamat érdekel elsősorban, hogy mi történne velem, a testemmel és a lelkemmel, hanem hogy mit okozna a szeretteim számára az elvesztésem, milyen űrt hagynék magam után. Féltem a családomat ettől az érzéstől. Kíváncsi vagyok rá, vajon szerzünk-e majd arról bármilyen információt, miután elmegyünk, hogy mi történik utánunk a Földön.

A történet végén a két család kibékült, a tragédia ráébresztette őket arra, hogy a viszályuk gyilkolta meg a gyerekeiket. Ti képesek vagytok a megbocsátásra?

V. T.: Ez az egyetlen dolog, ami igazán fontos az életben. Ha az ember nem tud megbocsátani a másiknak, azzal saját magának árt a legtöbbet. Nyugodt ember vagyok, nehezen lehet kihozni a sodromból. De vezetés közben nem vagyok kameraképes, akkor könnyebben fel tudnak bosszantani bizonyos helyzetek. A szakmámban nehéz összeveszni velem. Barátkozó vagyok, igyekszem mindenkivel tisztelettudó lenni, ezt is kapom vissza. Az utóbbi időben voltak nehezebb helyzetek vezetőkkel, kollégákkal, de szerencsére minden jól alakult. Van az a buddhista mondás, hogy ha valakit meg akarunk dobni ürülékkel, akkor először a mi kezünk lesz olyan. Ha mindig haragot tartunk, azzal saját magunknak is rossz érzést okozunk.

K. A.: Nagyon könnyen megbocsátok. Ha megbántanak, de látom a másikon, hogy őszintén megbánta, amit tett, akkor túl tudok lépni bármilyen sérelmen. Ugyanott tudom folytatni, ahol a konfliktus előtt abbahagytuk.

Aisha, te még csak húszéves vagy, és máris Júlia szerepét játszod. Innen van még feljebb? Lehet egyáltalán ezen túl szerepálom?

K. A.: Eddigi életem talán legkülönlegesebbje ez a szerep. Majdnem hátast dobtam, amikor a háromkörös meghallgatás után a producer felhívott, és azt mondta, hogy Gerard Presgurvic, a Rómeó és Júlia musical zeneszerzője engem választott a kiküldött felvételek alapján. Várom a vele való találkozást, mert állítólag eljön az előadásra az Arénába. Szerintem még nem is éltem, amikor kottázta a darabot. Kislánykorom óta arról álmodoztam, hogy egyszer majd magamra ölthetem Júlia gyönyörű hófehér ruháját, de minden álmomat felülmúlja, hogy ez a csodálatos lehetőség már 20 évesen megtalált. Jelen pillanatban teljesen meg akarom élni ezt az időszakot, és nem előre vágyakozni. Azt gondolom, hogy az itt és mosttal kell foglalkozni, valamint a múlt tapasztalásaival. Hogy mit tartogat számomra a jövő, az most nem fontos, mert boldog vagyok a mostban. Tomival pedig zseniálisan tudunk együttműködni a színpadon, nagyon jó partner.

Úgy tudom, félig perzsa származású vagy. Innen ered az egzotikus szépséged?

K. A.: A szüleim 18 évesen találkoztak itt, Budapesten az egyetemen, és egymásba szerettek. Apukám úgy tervezte, hogy mindössze az egyetemi éveit tölti Magyarországon, de mint oly sokszor, náluk is közbeszólt a szerelem, és győzött. Apai nagypapám adta nekem az Aisha nevet, ami pacsirtát jelent, és a darabban az egyik legszebb szerelmes duettnek is Pacsirta a címe. Biztos vagyok benne, hogy szeptember 14-én büszkén tekint majd le rám odafentről.

Tamás, mit szólt hozzá a kedvesed, hogy egy ilyen gyönyörű nővel dolgozol együtt a színpadon? Jelen van a kapcsolatotokban bármilyen szinten a féltékenység?

V. T.: Mindketten színpadi emberek vagyunk. Számunkra mindennapos, hogy én megnősülök egy előadásban, vagy szeretőm van, netán meztelenül jelenek meg a nézők előtt. Ha jelen lenne az életünkben a féltékenység, akkor nem működhetne ez a kapcsolat. Mindketten művészek vagyunk. Én is elfogadom, ha ő Jázminként csókolózik Aladdinnal. Néha nevetünk is rajta, amikor úgy látom, hogy az a csók hosszabb a megszokottnál. Tudunk ezekből viccet csinálni.

Jelenleg milyen projekteken dolgozol még a Kerényi Miklós Gábor által rendezett Rómeó és Júlián kívül?

V. T.: Augusztus elején mutatjuk be a Titanic című musicalt. Ez nem a film színpadi adaptációja, hanem a regényből készült. Egyénként hamarabb láthatta a közönség, mint a filmet. Gyönyörű történet, iszonyatosan jó zenékkel. Valamint Szulák Andreával készülünk egy közös estre, nagyívű musical- és popkoncert lesz Csillebércen augusztus végén.