2019.07.05. 12:09
Szabó Győző és Csernus Imre filmben feszülnek egymásnak
A színésznek a pszichiáter segített az elvonót követően, most megfilmesítik a kapcsolatukat.
Forrás: MTVA
Fotó: Zih Zsolt
Szabó Győzőt Molnár Áron, Csernus Imrét Bányai Kelemen Barna alakítja, a film producerei Illés Gabriella és Herendi Gábor lesznek. A mozit Herendi Gábor rendezi, és az alkotók közt van executive producerként Szabó Győző is. A film a drogos alfahím és az Istent játszó pszichiáter egymásnak feszüléséről és baráttá válásáról szól – írja a Magyar Hírlap.
„Szabó Győző Toxikoma című regénye különösen közel áll hozzám, hiszen a heroinizmusáról szóló személyes történetében magam is érintett vagyok” – meséli Herendi Gábor rendező.
„A Valami Amerika forgatása előtt álltunk, amikor kiderült, hogy Zsámbéki Gábor ahhoz a feltételhez kötötte Győző filmbeli szereplését, ha hajlandó bevonulni és alávetni magát az elvonókúrának.”
- mondja Herendi, aki személyesen konzultált Csernus Imrével arról, hogy vajon Győző egy ilyen megpróbáltatás után hogy tud majd dolgozni. – „Dr. Csernus megnyugtatott, hogy Győzőnek a munka egyenlő lesz a gyógyulással, nyugodtan bízzak benne. Így is tettem.”
A filmben mindketten bejárják a saját útjukat és megtanulnak valamit a másiktól, amitől a saját életüket is jobb irányba fordítják. A két főhős meghatározó közege a pszichiátriai osztály, melynek mikrovilágát fel kellett építeniük a maga sajátos szabályaival és hangsúlyosabb mellékszereplőkkel.
„Győző és Csernus egymással harcol, de egy ponton mindkettőjüknek el kell jutni a felismerésig, hogy csak közösen juthatnak előre, és hogy van valami, amiben csak a másik segíthet rajtuk” – fogalmaz Herendi Gábor.
„A film Csernus doktorral a terápia alatt kialakult kapcsolatunk fejlődését fogja bemutatni, ez a kapcsolat a végén egy nagyon jó barátsággá alakult.”
– meséli Szabó Győző. – „Izgalmas munka előtt állunk és bizonyára furcsa lesz majd az életem egy részéről szóló mozit végignézni. Az pedig nagy öröm, hogy Molnár Áron személyében sikerült egy olyan színészt találni, aki rendkívül hasonlít a fiatalkori önmagamra, ezt rögtön észrevettem, már az első közös színházi munkánk során.”