Így érettségiznének ma művészeink

A napokban zajlanak az idei érettségik, amelyek mindig jó alkalmat adnak többek között arra is, hogy akik már túl vannak rajta, nosztalgiázhassanak egy kicsit. A Bors Online a hazai művészvilág jeles szereplőit kereste meg, és „tesztelte” őket a gimnazistaéveket lezáró vizsga, azon belül is a magyarérettségi választható témáiból (esszé írása egy Mándy Iván-novella elemzéseként, vagy egy József Attila- és egy Radnóti Miklós-költemény összehasonlítása). A portál arra kérte Gesztesi Károlyt, Ábel Anitát és Lukács Sándort, mondják el, melyik feladatot választanák, és annak hogyan kezdenének neki.

Gesztesi Károly inkább egy novella bemutatására voksolna, mert szerinte nem okos dolog, hogy a verselemzés érettségi tétel. „Sokkal inkább egy mű be­mutatásának veselkednék neki, két mű­vet összehasonlítani ugyanis szerintem nem lehet” – mondta. Hozzátette: szerinte nem lehet egy verset központosítva elemezni.

„Egy vers mindenkinek mást jelent,

és már amikor én érettségiztem, akkor is butaságnak tartottam, hogy úgy értelmezzük a művet, ahogy és amit az a tanárnak jelent. Szerencsére én a Bartók Béla Zeneművészeti Gimnáziumba jártam, ahol szinte mindenki művészember volt, és hagytak minket szabadon gondolkodni. Mert az úgy jó, ha olyan a tanárbrigád, hogy befogadóak, és elfogadják az egyéni látásmódokat” – fejtette ki.

„Nem tegnap volt, amikor érettségiztem, de a magyarból ma is félelem nélkül megmérettetném magam, hiszen ez volt az egyik kedvenc tantárgyam” – mondta a portálnak Ábel Anita színésznő. „Ha választanom kellene, akkor a József Attila–Radnóti Miklós egy-egy költeményének összehasonlításának kezdenék neki, mert ez egy nagyon izgalmas feladatnak tűnik. Két zseni, két rendkívül különböző ember, különböző sorssal, mégis biztos vagyok benne, hogy sok párhuzamot lehet felfedezni. Az egyiküktől elvették az életet, a másikuk eldobta magától…” – idézte fel, majd egy jókívánsággal toldotta meg a mondandóját:

„Mindenkinek nagyon drukkolok, aki idén érettségizik! Matematikaügyben ne keressenek, soha egyetlen szót sem értettem abból a tantárgyból...”

Lukács Sándor visszaemlékezése szerint a magyarral soha nem volt gondja, és mint mondta, a mai tételeket is sikerrel oldaná meg. „Arra nem em­lékszem, kiből vagy kikből érettségiztem, de azt tudom és bizonyíthatom is, ötöst kaptam. A matekot ne kérdezze senki, elég legyen annyi, átcsusszantam” – vallotta be a Kossuth-díjas művész. „Úgy érzem, ma sem lenne különösebb gondom, legfeljebb a választással, ugyanis valamennyiüket nagyon szeretem. József Attila és Radnóti Miklós versei ma is szerepelnek az önálló estemen. Mándy Iván novellái szintén közel állnak a szívemhez, olvasásuk közben a kávéházak illatát érzem ki az írásaiból” – vélekedett.

A színész jó dolognak tartja, hogy a szövegértés is része a magyarérettséginek – noha az ő idejében még nem volt rá szükség. „A mi időnkben nem kellett szövegértésből vizsgázni. Minket még megtanítottak olvasni, így értettük is, amit elolvastunk. Úgy vettem észre, a fiatalok szókincse alaposan beszűkült. Lehet, ezért sem beszélnek, inkább sms-t küldenek egymásnak valamilyen különleges nyelven” – jegyezte meg.

Borítókép: Lukács Sándor a Vígszínház Háziszínpadán, 2019. április 4-én.