A USEME lett a Nagy-Szín-Pad győztese

A győztes USEME saját, dedikált estét kap az Akvárium Klubban. Emellett minden döntős zenekar – így a Follow the Flow és a The Bluebay Foxes is 1-1 millió forintos videóklip támogatásban részesül, és a The Bluebay Foxes pedig vendégzenekari meghívást kapott a Budapest Parkba, valamint a Petőfi Rádió és az M2 Petőfi TV jóvoltából felléphet a Eurosonic Festival-on. Az elődöntők összes résztvevője fellép a Sziget, a Telekom VOLT, a STRAND és a Campus fesztiválon, valamint a MOL Nagyon Balaton eseményein. Az USNK még egy különdíjban is részesült, saját koncertestet kaptak az Akvárium Klubban.

Kezdjük akkor a három döntőssel, konkrétan a nyertessel, s azzal, hogy

mindhárman teljesen megérdemelten kerültek a döntőbe, csak azt sajnálom, hogy nem volt kiadó még egy hely, mert én adtam volna esélyt a New Level Empire-nek és a USNK-nek is.

A nyertes USEME az elődöntőben majdnem megtöltötte a Kishallt, a döntőben pedig teljesen telepakolta a Nagyhallt, szóval teljesen megérdemelten nyerték meg a versenyt. Csongor Bálint frontember úgy tüzeli fel a közönséget, ahogyan itthon nagyon kevesen, ez egyértelmű. Szinte észre sem veszi az ember és máris a pitben találja magát. A Useme számok pedig brutálisan ütősek, de nem is csoda, vérprofi zenészek rakták össze: Anga-Kis Miklós, Szalkai Tibor, Varga Pici – mindannyian megkerülhetetlenek, ha hazai modern pop-rockról van szó. Egyértelmű volt számomra, hogy bejutnak a döntőbe, ezt már a közönség számán és a koncertek elképesztő hangulatán is le lehetett mérni.

A Follow he Flow kétségtelenül hazánk egyik legnépszerűbb zenekara a Nem tudja senki óriási sikere óta. Ez látszott is az elődöntős koncertjükön, hiszen full teltházzal tolták a koncertet és bár sem hangzásban, sem tiszta hangokban nem volt tökéletes az este, a közönség maximálisan elégedett lehetett. Ők egyébként is elfogultak, s meg is kapták, amit szeretnek: természetesen volt a gigasláger, az Anyám mondta, a Valami baj van éggel és az új nóta, az egészen bizarr hangulatú Gavallér és még egy cover is: ebben leginkább BLR lehetett otthon, hiszen a Majkával és Curtis-szel közös Belehalok szólalt meg Follow the Flow köntösben. Nem ez volt az egyetlen feldolgozás az este folyamán és vélhetően ennek az is az oka, hogy a csapatnak bár van elegendő dala, de az előző frontember-énekesnővel közös szerzeményeket érezhetően nem tolják túl a koncerteken, a programot pedig valamivel meg kell tölteni. Nincs ezzel semmi baj és ismerve a tagok kvalitásait, hamarosan fullos is lesz a műsor. Fura Csé, BLR és Szakács Gergő hármasa még csak a sikereik elején tart, nagyon sok van még bennük – pláne ilyen zenekarral, s ilyen bőgőssel, mint Domján Gábor, akinek a színpadi jelenléte és játéka is óriási pluszt ad hozzá a koncerthez.

A The Bluebay Foxes nevét eddig leginkább az NKA Hangfoglaló Program támogatásával elért sikereik kapcsán lehetett hallani, most azonban volt lehetőségük arra, hogy egy szélesebb és színesebb közönségnek is megmutassák magukat. A koncert nem volt tökéletes (sem az elődöntőben, sem a döntőben), de ez nem a zenekar hibája volt: az ő koncertjük volt az, ahol a legnagyobb technikai malőr történt – s bár előfordul – mégiscsak kellemetlen, ha nem szól az énekes mikrofonja és ez fél órán belül kétszer is megtörténik. Ami azonban bravúros, hogy a csapat mennyire lazán kezelte és elegánsan oldotta meg a helyzetet. Egyébként pedig haladnak a fejlődés útján minden tekintetben, szóval simán ott van bennük a potenciál. Az összképen lehet, hogy nem ártana faragni egy picit, de ez legyen a stlyist dolga. Sokkal fontosabb, hogy ha a hangosítás is a Foxes alá dolgozott volna, akkor még egy ennél is jobb bulit toltak volna, ami azért is fontos, mert még így is sikerült annyira jónak lenniük, hogy az elegendő legyen a döntőhöz. A közönség korosztályát tekintve ez volt a legszélesebb skála: nem csak a fiatal lányok rajonganak értük, hanem jócskán voltak középkorúak is, ami még több kraftot tesz a csapatba: simán működik motoros fesztiválon, de a legmenőbb nyári fesztiválok (lásd, Strand vagy Volt) színpadain is. Most kellene megtolniuk jobban a szekeret.

S akkor lássuk azokat, akik eljutottak a döntőig, de nem kerültek a legjobbak közé.

Mindenképpen azzal kezdeném, hogy a Dj Newl vezetésével és az egykori tévés műsorvezető Zolával az énekesi poszton nagyon is jól működő New Level Empire ugyan, nem került be a döntőbe, de ha lenne még hely, én biztosan szívesen látnám őket a legjobbak között. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyetértek a szakmában azóta megjelent véleménnyel a Nagy-Szín-Pad kapcsán, amely azt mondja, hogy túl sok a 90-es évek diszkója és hogy ami a rádióban működik, arra jócskán érdemes rátolni élőben, hogy ne csak nosztalgikus házibuli legyen belőle a koncerten. Mindezt úgy, hogy a New Level Empire-re még az Akvárium ruhatárában is táncoltak a lányok, úgy, hogy – bevallásuk szerint – nem tudták, hogy ki játszik a Kishallban. Atombiztos alapokkal, ami szintén Newl érdeme. Mindezt úgy, hogy élőben nem annyira erősek, mint a stúdiófelvételeken. Talán ezen is érdemes erősíteni. Mondom ezt úgy, hogy számomra az egyik leghangulatosabb koncert volt az elődöntők során.

A USNK szintén a tehetségkutató zsűritag ByeAlex neveltje és amennyire fáztam a koncerttől a duó gyenge tévés teljesítménye és kőegyszerű szövegei hallatán, annyira nagyot ütött rajtam pozitív értelemben a koncertjük. Én őket is simán beszavaztam volna a döntőbe.

Olyan durván erősek élőben, olyan produkciót raktak össze, hogy nem én voltam az egyetlen, aki csodálkozva nézte, ami a színpadon történik:

mutatós táncoslányok rázták a többségében angol nyelvű rap-szövegekre és a Tha Shudras-ból megismert Trap kapitány egyébként is brutális drumandbass / trap alapjaira. Ez utóbbi egyértelműen a legnagyobb löket, ami a USNK-vel történhetett. Trap kapitány olyan soundot tolt bele a produkcióba, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam maradéktalanul élvezni: ha normálisan ki lett volna hangosítva a Kishall és nem szakadt volna szét a dobhártyám a keverő előtt állva – még inkább mai, friss, ütős, hatásos és kerek lett volna a produkció.

Nem véletlenül kaptak különdíjat, abszolút megérdemelték és szerintem ezt a zsűri is érezte: hiába nem kerültek a döntőbe, ezt a formációt valahogyan díjazni kell.

Az egyetlen énekesnő a felhozatalban a korábban vokalistaként már bizonyított Koszi Janka volt, aki az utóbbi években sokakhoz hasonlóan kilépett a színpad előterébe. Olyan profi csapattal dolgozik együtt az egyébként tiszta hangú lány, ami predesztinálná a sikerre, azonban ez most nem egészen így van. A zseniális gitárjátékáról ismert Kóródi Tamás, Gyulai Zsolt a keverőnél és olyan nevek a szerzők között, mint Szabó Zé vagy Molnár Tamás a Jetlagből és mégsem sikerült atombiztos produkciót letenni a színpadra. Ez persze nem a felsorolt nevek hibája, inkább a produkcióé: mindent, ami jó, bele akart tenni az estébe, s ettől épp átbillent az egészségesből, mind látványban, mint Janka öltözködésében, mind a hangjában túl sok volt. Jankának nagyon tiszta, ugyanakkor nagyon erőteljes hangja van, ami azt eredményezte, hogy minden más hangszert is túl kellett tolni, hogy az énekhang ne nyomja el őket, ugyanakkor azért kellőképpen megtámogassák őt: sokszor tényleg igaz a mondás, hogy a kevesebb több. Stílusban, megjelenésben és a dalok kiválasztásában is érdemes lenne picit letisztulni, s megtalálni az utat ahhoz, hogy megnyíljon az út a nagy(obb) színpadok felé.

A Nomad egy klasszik rock-metal zenekar, akikben méltán hisz nagyon és fektet óriási energiákat a kiadó. A legendás The Bedlam zenekar alapjaira épült csapat a tapasztalt veterán Jánosi „Cicó” Szabolcs vezetésével és Juhász Marci énekessel energikus volt ugyan és nem hozta rosszul a műfaj minden jól ismert kliséjét, amelytől annyira jól tud működni ez a stílus (a széles terpesztél a morcos arckifejezésen át a reszelős riffekig), most azonban beárnyékolta az olykor hamis ének és az, hogy nem volt maradéktalanul felszabadult a zenekar többi tagja sem. Biztosan nagy volt a nyomás és óriási a tét, de vélhetően a fesztiválok nagyszínpadain sem lesz kíméletesebb az akár még külföldiekből is álló közönség. Ki kellene tudni lépni a saját árnyékukból és magabiztosan a színpad elejére állni, hogy érezzem is azt, amiről énekelnek-zenélnek és ne csak halljam a szavakat. Ha ez megtörténik, biztosan a siker is gyorsabban fog bekanyarodni a Nomad utcájába.

A Stolen Beat tipikusan az a kamasz-szerelem, amelyet minden korosztály megtapasztal a maga idejében, az aktuális fiatal zenészek iránt. A csapat tehetségkutatós felfedezett és bár egyértelműen jót tett nekik, hogy ByeAlex szárnyai alatt kezdhették a pályát, az energia mára talán picit kifulladt. Harry Styles-ért is megőrültek a csajok az első pillanattól kezdve, de ő a külseje mellett hangi adottságaival és profi háttérmunkások segítségével építette fel magát a csúcsra – vagy őt építették fel, de működött. Azért a párhuzam, mert az énekes, Buzás Bence a Stolen Beat élén toronymagasan a kamaszlányok kedvence. (Utoljára anno a Bravo Otto-n hallottam zenekarért ekkora sikítozást!) Ugyan, az énekes mozdulataitól volt a legnagyobb „megőrülés”, de ez a zsűri szerint kevés volt a döntőhöz és ne feledjük, hogy a közönség szavazata is számított: s még így sem volt elég. Sokat kell még csiszolni a csapaton összességében és egyesével a tagokkal is érdemes foglalkozni. A közönséggel való kommunikáció, a kiállás is javítható, mert egyébként a zenei alapok egyáltalán nem rosszak, sőt. Érdemes odafigyelni az összekötő szövegekre is: az hogy valaki zavarban van, nem lehet magyarázat arra, hogy a KFT Afrika című dalát „jöjjön a Stolen Beat: Afrika”-ként konferálják fel. Ezek mind a tapasztalatlanságból adódó hibák és azt gondolom, hogy sok gyakorlás és egy jó menedzser nagyon sokat lendíthetne rajtuk. Értem és látom a potenciált, abszolút nem egyedi a jelenség, de a pályája elején tartó csapatnak talán jobb lett volna jövőre megmérettetnie magát ezen a versenyen.

A Nagy-Szín-Padot a Petőfi TV élőben közvetítette és a koncertek vissza is nézhetőek a tehetségmutató hivatalos " target="_blank" rel="noopener">Facebook oldalán.

Borítókép: a USEME zenekar.