Balázs Fecó: a sors rendezte, hogy későn legyen gyerekem

Tizenévesen már a Neoton tagja, később ott van a Taurus alapítói között, két évig kíséri Koncz Zsuzsát, majd megalapítja a Korált. 1979 és 1984 között az év billentyűse. Dalaiért, film- és színpadi zenéiért Liszt- és Kossuth-díjjal tüntették ki – írja a Vasárnap Reggel legfrissebb száma.

A Bakáts téri ének-zene tagozatos általánosba jártál. Ki választotta az iskolát?

A család. Ez volt az első ilyen iskola Budapesten, később nagyon híres lett. Oda járt a kiváló opera-énekesnő, Marton Éva meg Lerch István. Mindenki énekkaros volt, és hangszert kellett választani; én zongoráztam. Iskola után ledobáltuk a táskákat a téren, és fociztunk; jól ment, a Fradi kölyökcsapatába is bekerültem. Aztán focizás közben elestem, eltörött a csuklóm; elmaradt a másnapi zongoravizsgám – és a futballkarrierem is.

Viszont tovább zongoráztál, sőt a konzervatóriumba felvételiztél.

Kisgyerekként sokat betegeskedtem, talán ezért álltak közelebb hozzám a melankolikusabb szerzők, Chopint nagyon szerettem játszani. De berobbant a beatkorszak, és mindenki John Lennon, Ringo Starr, Paul McCartney, George Harrison akart lenni. A konziban tiltották az ilyen zenét, lelakatolták a zongorákat. Találtunk egyet, aminek két centire fel lehetett emelni a fedelét; ketten tartották, egy alatta játszotta szünetekben a tilos dalokat.

A klasszikus képzés után mégis a Neotonban kötöttél ki.

Indultam egy amatőr együttessel a helyi Ki mit tud?-on. Odajött hozzám a Neoton két alapítója, Pásztor és Galácz, épp elvitték katonának a billentyűsüket, megkérdezték, nem volna-e kedvem. Így lettem alig 18 évesen a zenekar tagja. Abban az időben beatzenét, tánczenét, világslágereket játszottak az együttesek. Csak Woodstock hatására, a ‘70-es években kezdtek klasszikus zenei képzettségű tagok feltűnni a zenekarokban. Nálunk felállt az Omega–Illés–Metró hármasság. A Neoton a második generációhoz tartozott a Hungáriával és a Corvinával.

Megjelent az első lemezünk, a Bolond város; Ki mit tud?-on indultunk, a Hungária lett az első, mi a másodikak. 1971-ben Afrikába küldték ki a Neotont, vittünk magunkkal egy szép szőke énekesnőt, Karda Beát; ott kezdődött a kapcsolata Som Lajossal, akinek később a felesége lett. Mi pedig a visszaúton Amszterdamban megnéztük Lajossal a világhírű Black Sabbath Paranoid című koncertjét, és már a repülőn elhatároztuk, hogy ilyen zenét akarunk játszani. Kiszálltunk a Neotonból.

Megalakult a Taurus, óriási volt a siker, a rajongótábor, mégis hamar vége lett a zenekarnak.

Som Lajos, Brunner Győző és a fantasztikus gitáros, Radics Béla mellett én voltam a legfiatalabb a magam 21 évével. És itt kezdődött az azóta is tartó barátságom Horváth Attilával, aki a legtöbb dalom szövegét írta. Abban az időben a hivatalos fórumok nem tudták a helyükön kezelni a dolgokat. Béla külvárosi rajongói azt kiabálták az utcán, hogy „Bélát a pártba, Bélát a kormányba!” Ahelyett, hogy hagyták volna kiereszteni a gőzt, megijedtek a hangos sikertől, nem adták ki a lemezünket, alig maradt felvétel abból az időből. Pedig az Ifipark-beli bemutatkozás után a Kisstadionban játszottunk az akkor nagyon népszerű Free együttes előtt.

A New Musical Express és a Melody Maker írt rólunk, és kiemelték, milyen show-t csinált Radics, a fogával gitározva; azt hitték, vérpatron volt a szájában, pedig csak elvágták a húrok az ajkát. Hiába került be a Taurusba Zorán, nem fogadta el a közönség. Ráadásul jugoszláv turnéra mentünk a Syriussal, aminek a végén a menedzser meglépett a pénzünkkel.

Külföldi vendéglátózás után Koncz Zsuzsa együttesében játszottál. Neki miért nem készültek Balázs Fecó-dalok?

Kulturális vendégmunkásként dolgoztam este 9-től hajnali 4-ig Ausztriában, Németországban. Amikor hazajöttem, 1976 és 1978 között kísértük Zsuzsát a fellépésein. Az volt az ígéret, hogy írhatok neki új szerzeményeket, de csak az Illés-, Szörényi- meg Bródy-dalok ismétlődtek. Két év után elköszöntem, és megalapítottam a Korál együttest. Eredetileg az volt az elképzelés, hogy a Korálban két énekes lesz: Vikidál Gyula viszi a kemény rockot, én a lírai dalokat. Vikidál közölte, hogy meggondolta magát. Akkor nagyon haragudtam rá, de tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy ilyen sikeres lettem.

A zenészeket mindig is szerették a lányok, neked mégis hosszú kapcsolataid voltak.

Nem éltem vissza a szakma adta lehetőségekkel. Tizennégy évig tartott az első házasságom, utána volt egy hétéves kapcsolatom, a második feleségemmel, Imolával több mint húsz éve vagyunk együtt. A sors rendezte, hogy későn legyen családom, gyerekem. A huszonegy éves fiunk egy­elő­re még nem tudja, mi lesz; a nyelvekhez van érzéke, az angol után a német felsőfokú nyelvvizsgára készül.

Borítókép: Balázs Ferenc (becenevén Balázs Fecó) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, zenész a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 3-as stúdiójában. A Fociról-kicsit másképpen című műsorban a meghívott vendégek a labdarúgásról, a mérkőzésekről idézik fel élményeiket és emlékeznek a játék legszebb, legfelemelőbb pillanataira.