Götz Anna: a színház egy terápia is számomra

Götz Anna a Vasárnap Reggelnek mesélt mesélt ikergyermekeiről, élete legfontosabb színtereiről, introvertáltságról és egykori tanáráról, Kállay Ferencről is.

Éppen a férjével, Böröndi Tamással és Fésűs Nelly kolléganőjével beszélgettek, mielőtt egy asztalhoz ültünk. Sok éves munkakapcsolatból lett a szerelem és a házasság. Igaz, amit egy korábbi interjúban olvastam, hogy százszor mondott igent?

Színésznőként talán. Harminc év után hozta úgy a sors, hogy a munkakapcsolatból szerelem lehetett, méghozzá óriási. Tamás viccből a közös munka idején többször is megkérte a kezem, de akkoriban válófélben voltam, nem is tudtam komolyan venni az ajánlatot. Hosszú évekig tartott a válóperem, de miután lezárult, egy kerek szülinapi évfordulóra megleptem Tamást egy karórával, aminek a hátlapjába belevésettem egy szívbe, hogy igen. Amikor odaadtam neki, meg sem fordította, külön kérnem kellett rá, mire nevetve mondta, hogy érti: „igen, ez egy óra”. Ez azóta is egy kedves szállóige közöttünk.

Óbudán házasodtak össze, van valami kötődésük a városrészhez?

Itt nőttem fel, és most is a Szépvölgyi úton lakunk. Emiatt kézenfekvő volt, hogy Óbuda gyönyörű Fő terén házasodjunk össze. Ez a szívünknek nagyon kedves hely.

Mindig is hitt abban, hogy barátságból lehet szerelem? Vagy fordítva?

Emberfüggőnek tartottam. Van, akivel működhet, van, akivel, nem. Sajnos a második házasságom után nem lett barátság az egykori szerelemből, de az első férjemmel nagyon jó a kapcsolatunk, és szeretettel érdeklődünk egymás iránt a mai napig.

Mindkettejüknek ikergyermekeik vannak. Ez egy ritka egybeesés.

Az bizony. A gyerekek már nagyok, Tamás ikerlányai is. A fiam a Corvinus egyetemre jár, most kezdte a mesterképzést. A lányom meg a bölcsészkart cserélte színiiskolára.

Támogatta a lányát ebben a döntésében?

Minden olyan döntésükben támogatom őket, amiben azt látom, hogy boldogok és kiteljesedhetnek.

A lányomnak ez egy régi, dédelgetett, de elnyomott vágya volt, ami aztán felszínre tört. Az más kérdés, hogy a támogatásom mellett féltem. Nagyon más a világ, mint ami akkor volt, amikor én voltam pályakezdő színésznő. Minden negatív irányba változott. Szerintem már nem érték, ha valaki tiszta. A lányom pedig hasonló habitusú és értékrendű ember, mint én. Nem tud exhibicionista vagy magamutogató lenni.

A színészi hivatást azért könnyebb az extrovertáltsággal jellemezni.

Pedig nagyon sok az introvertált, szemérmes, gátlásos és befelé forduló színész. Számunkra pont a színpad az a lehetőség, ahol megnyílhatunk, ahol mások bőrébe bújhatunk „tét nélkül”. Sosem voltam egy asztalon táncoló típus, sokkal jobban érdekelnek a tartalmas beszélgetések, az emberi kapcsolatok.

A színpadon viszont felszabadul az ember, ez jó érzés, és ad egy egészséges önbizalmat is.

Átélhetünk olyan helyzeteket is, amiket az életben nem mernénk felvállalni. Ez a pálya egy terápia is számomra.

A szerepek közül sem az asztalon táncolósak találták meg a pályája során.

Nem, egyáltalán nem. A pályám első 10-15 évében folyamatosan csak a naiva szerepeket kaptam, amitől már nagyon ódzkodtam egy idő után. Karaktereket akartam játszani. Arra vágytam, hogy lehessek csúnya a színpadon vagy gonosz, szélsőséges. De ezekhez ki kellett „nőnöm” a kislány szerepekből. Itt a Vidámszínpadon meg lubickolhatok, például a Kaktusz virágában Stephanie szerepében.

A Jóisten a tenyerén hordoz, mindent eljátszhattam, amire csak vágytam.

Akkor nem is maradt szerepálma?

Boldogan mondhatom, hogy nem. Mindig annak örülök, amit játszhatok.

Utasított vissza szerepet?

Ettől is megóvott a Jóisten, sosem talált meg olyan szerep, amivel nem tudtam volna önazonos lenni, és amit vissza kellett volna éppen emiatt utasítani. Negatív szerepeim voltak, de ezeket inkább kihívásnak életem meg. Izgalmas volt a Kakukkfészekben Ratched nővért alakítani.

A széleskörű ismertséget a Nyolc évszak hozta meg Önnek.

Igen, a főiskola utolsó két évében már nagyon sok filmben játszhattam, ezt a szerepet pedig a diplomaosztó után kaptam meg. Fantasztikus lehetőség volt eljátszani Borbás Brigi szerepét, hiszen akkoriban hétfőnként még nem volt adás a televízióban és egyetlen csatornát lehetett nézni. Tényleg milliókat ültetett a film a tévé elé.

De introvertált emberként sosem érdekelt a népszerűség.

Sokkal inkább azért volt nagy öröm ez a szerep, mert 150 színészkollégával játszhattam együtt az egy éves forgatás alatt. Olyan óriásokkal, mint Kállay Ferenc, Tordy Géza, Gobbi Hilda vagy Esztergályos Cecília, és közben sok pályakezdő fiatal is itt debütált, mint Bubik István vagy Mácsai Pál.

Kapott az idősebb kollégáktól jó tanácsot?

Kállay Ferenc tanított a főiskolán, de többet tanultam tőle az életben, a partnereként. Tanácsokat nem adott, de megfigyelhettem, hogyan áll hozzá egy-egy szerephez, hogyan van jelen, miként próbál, improvizál, ha gond van. Ez volt az igazi iskola.

Néhány éve Annaként az Anna-bál díszvendége volt. Ha elhisszük, hogy a nevünkben a sorsunk, akkor mit adott önnek ez a keresztnév?

Nagyon szeretem a nevem. A szüleim sosem becéztek, Anna voltam, néha Annácska. Később nehezen tudtam, mit kezdeni a becézésekkel. Pannitól Nusiig minden voltam, de én leginkább Annaként szeretem. Azon a bizonyos Anna-bálon hárman voltunk Annák: Kubik Anna, Ráckevei Anna és én. Két éve pedig már Tamás feleségeként mentem el újra, és akkor is csodálatos élmény volt részt venni a bálon. Füred is a szívünk csücske.

Óbudán és Füreden kívül van még olyan hely, amit nagyon szeretnek?

Itália. Minden zegét-zugát boldogan járjuk be. Évek óta egy kis baráti csapattal járjuk Olaszországot, Toszkanától a Velencei karneválon át Amalfiig.

Mikor mennek legközelebb?

Tavasszal. Már alig várjuk.

Borítókép: Götz Anna színművész az MTVA gyártóbázisának 7-es stúdiójában.

MTVA Fotó: Zih Zsolt