Gigi után Gigio: egy 196 centis srác útja a Vezúv mellől Európa csúcsáig

Egészen lenyűgöző fizikai tulajdonságai mellett számtalanszor bizonyított alázatos hozzáállása segítette Dél-Olaszországból Milánón át Európa csúcsára jutni Gianluigi Donnarummát. Az Európa-bajnokság legjobb játékosának is megválasztott kapus már 11 évesen 180 centiméter magas volt, szűk négy évre rá pedig a Milan bajnoki keretének tagja. Vasárnap óta igazi nemzeti hős, ám volt már áruló, pénzéhes és túlértékelt „Dollarumma” is. Mindezt úgy, hogy még mindig csak 22 éves. Íme, Gigio, a srác, aki kisdiákként milanos füzetbe írta a történelemórai jegyzeteit, hogy aztán milanosként írjon történelmet a futballpályán is.

Elrugaszkodik balra, kezeit kinyújtja, szemeit mindvégig a labdán tartja – a mozdulatsor, ami mindent eldönt, megpecsételi az angolok sorsát, és az egekbe emelni az olaszokat. Gianluigi Donnarumma olvasta Bukayo Saka gondolatait, és oly magabiztosan paskolta oldalra a labdát, hogy az embernek az volt az érzése, meg is tudta volna fogni.

A 22 éves olasz kapus egyébként is óriási tizenegyesölő hírében állt, a torna előtt klub- és válogatott szinten összesen 39-szer kellett (volna) büntetőt hárítania, és 14-szer sikerrel is járt – az Európa-bajnokságon pedig csak fokozta ezt a mítoszt. A spanyolok ellen egyszer, az angolok ellen kétszer tudott védeni úgy, hogy mindkét csapatnak volt még egy-egy pontatlan kísérlete a szétlövésben.

Donnarumma teljesítménye meccs közben is kimagasló volt: a csoportkörben nem kapott gólt, míg a kieséses szakaszban mindegyik találkozón egyszer vették be a kapuját: az osztrákok elleni nyolcaddöntőben több mint 1000 percen át tartó kapott gól nélküli sorozata ért véget. Nem véletlen, hogy az Eb-k történetében először kapusként ő lett a torna játékosa – tegyük hozzá, 1996 óta osztják ki egyáltalán a díjat, így például az 1960-as bajnok szovjetek legendás kapusának, Lev Jasinnak esélye sem volt megnyernie.

A kapus az ünneplést követően könnyeivel küszködve értékelt és mondott köszönetet többek közt az előtte játszó veterán védőpárosnak, Leonardo Bonuccinak és Giorgio Chiellininek a szenzációs teljesítményükért.

Ezzel az AC Milant nyáron elhagyó kapus szűk fél óra alatt két nagy erényét is bemutatta a nagyérdeműnek: amikor kellett, elképesztően higgadt maradt, s amikor már lehetett, nem félt kimutatni az érzelmeit.

Nem véletlen, hogy az itáliai lapok többször is azt állították róla az elmúlt években, olyan, mint egy olaszba oltott svéd, egyszerre érzelmes és mégis, rideg profi.

Nem mellékesen pedig 2021. július 11-e óta Európa-bajnok.

(...)

NAGYBÁTYJA VOLT AZ ELSŐ EDZŐJE

NAGY BÁTYJA AZ ELSŐ PÉLDAKÉPE

Gigio Donnarumma arra született, hogy elérhetetlennek tűnő magasságokat ostromoljon. A jó módú dél-olaszországi család negyedik gyermekeként (az egykori Pompeitől néhány kilométerre) felcseperedő fiú már tizenegy évesen 180 centi magas volt. Édesanyjának állandóan magánál kellett tartania fia születési anyakönyvi kivonatát, hogy az utánpótlástornákon játszani engedjék – annyival, de annyival magasabb volt a kortársainál, érthető kétkedés fogadta a megjelentét, bármerre is járt.

Már kiskölyök korában megfertőződött a futball szeretetével, fivérei közül Antonio szintén futballista, a kilenc évvel idősebb báty nyomdokaiban járt, amikor Gianluigi alig négyévesen szintén beállt a kapuba. Első tréningjeit nagybátyja, az amatőr szinten szintén védő, később több kisebb klubnál kapusedzőként is besegítő Enrico Alfano tartotta neki. Együtt kerültek a Club Napolihoz is (érdemes megjegyezni, a csapat a régióról, nem Nápoly városáról kapta a nevét).

Termete mellett a teljesítménye is figyelemfelkeltő volt: még nem töltötte be a tizennégyet, de a Juventus, a Roma, az Udinese, az Internazionale és a Milan szerződésajánlata is ott állt előtte az asztalon. Ő végül a Milant választotta – mint megannyiszor elmesélte, a csapat kissrác kora óta a kedvence volt –, iskolai füzeteit is rendre fekete-pirosba köttette anyukájával. Ebben persze vélhetően annak is szerepe lehetett, hogy testvére, Antonio is a Milan utánpótlásában pallérozódott.

Utólag kijelenthetjük, 250 ezer eurónál jóval többet is megért volna a Milannak az ifjabb Donnarumma testvér, aki rögvest a két-három évvel idősebbek közt kapott játéklehetőséget. A leírások szerint már ekkor olyan magabiztossággal mozgott, mintha nem is az évei, hanem a profik közt eltöltött idényei száma lenne a tizennégy. Hiába volt hórihorgas, hosszú végtagjai egyáltalán nem zavarták, ösztönös tehetsége pedig csakhamar korosztályos válogatott behívót is ért.

„NEGYVENES PULZUSSAL” DEBÜTÁLT

Az U17-es korosztály 2014-es Európa-bajnoki selejtezősorozatában alig több mint 15 esztendősen állt a csapat kapujába, majd védte azt magán az Eb-n is. „Mindenki ideges kicsit, amikor először válogatják be, de Donnarummánál negyvenes pulzust mértünk – nyugodt volt és józan. Az összpontosítás volt mindig is a legfőbb erőssége” – mesélte Donnarummáról a FourFourTwo által idézett Bruno Tedino, aki abban az időben a korosztályos válogatott szövetségi edzője volt.

Az ígéretes srácra a Milan felnőttcsapatánál is hamar felfigyeltek. Alfredo Magni kapusedző, aki Filippo Inzaghi segítőjeként csatlakozott a klubhoz, addig rágta a szakvezetés fülét, hogy már a 2014–2015-ös idényre kiváltották Donnarumma számára azt a sportorvosi igazolást, amellyel szükség esetén a Serie A-ban is pályára léphet. Az első nagy pillanat 2015 februárjában jött el: három nappal a 16. születésnapja előtt a Cesena elleni bajnokin leülhetett a Milan kispadjára. Innentől kezdve egyre gyakrabban készült együtt az első kerettel, sőt, Inzaghi állítólag hosszasan tépelődött azon, hogy az idény utolsó fordulójában, az Atalanta ellen bevesse az immár 196 centis játékost – végül a veterán Christian Abbiatié lett a lehetőség, aki az évad nagy részét a spanyol válogatott Diego López mögött padozta végig. Azé az Abbiatié, akinek később főszerep jutott Donnarumma karrierjének alakulásában.

A következő évadnak már Szinisa Mihajlovics irányításával vágott neki a Milan, amely az idény elején szenvedett, az első nyolc meccsen csupán három meccset nyert meg, s Lópeznek egyetlen olyan találkozója sem volt, ahol ne kapott volna gólt. Mihajlovics kétségbeesettnek tűnő lépésre szánta el magát annak érdekében, hogy felrázza a társaságot. A Sassuolo elleni bajnokira kezdőként nevezte Donnarummát – tette ezt a karrierje utolsó profi idényét futó Abbiatival folytatott beszélgetés után. A Serie A történetének második legfiatalabb kapusaként, 16 évesen és 242 naposan debütáló Gianluigi a meccs előtti nap tudta meg, micsoda feladat vár rá.

„Elképesztő érzés volt – emlékezett vissza az FFT hasábjain a játékos. – Nem gondoltam, hogy betesz a csapatba. Általában magamban tartom az érzelmeimet, de aznap ezt nehéz volt megtenni. Edzés után egyből felhívtam a szüleimet, és ők eljöttek egyenesen Castellamaréból, hogy láthassanak. Furcsa érzés volt a buszban a stadion felé utazni. Aztán kifutottunk a pályára, megérintettem a keresztlécet, és kezdtünk is.”

Későbbi válogatottbeli csapattársa, Domenico Berardi volt az első, aki bevette Donnarumma kapuját az olasz élvonalban – egyesek szerint az ifjú kapus védhetett volna jobban is a bemutatkozó meccsén, ám a három pont így is zsebbe került (2–1). Mihajlovics pedig nem is változtatott a kapuban: a Chievo ellen ismét Donnarumma kapott lehetőséget, és ezúttal gól nélkül hozta le a mérkőzést. Az idény végéig már ki sem került a kezdőből, összesen 30 bajnokin és a Juventus ellen hosszabbításban elbukott Olasz Kupa-döntőben kapott lehetőséget. Összesen 30 gólt kapott, és 11 meccset hozott le hibátlanul.

Donnarumma csapatba kerülése úgy söpörte el López milánói karrierjét, mint anno a Vezúv kitörése Pompeit.

ÉRZELEM ÉS ÉRTELEM

„Legnagyobb erőssége a hatalmas alázata és áldozatkészsége – mondta Tedino. – Mindenkivel barátságos, és megérdemli, hogy a csúcsra jusson, egyrészt profi játékosként, másrészt civilként. Bár fiatal, csodálatos, ahogy a csapattársakhoz és az edzőkhöz viszonyul. Ezt nem lehet megtanítani – ehhez jó neveltetés kell.”

Az évad utolsó meccsén könnyek közt tört ki – no nem a Romától elszenvedett 3–1-es vereség volt ennek a fő oka, hanem a kapustárs, az atyai tanácsaival rengeteget segítő Abbiati búcsúja. A tar fejű veterán az ifjú kolléga karjait a magasba emelve jelezte a San Siro közönségének, itt az új kapushős, átadta a stafétát.

Ekkor már olasz felnőttválogatott volt, Antonio Conte az Eb-t követően, szeptemberben a franciák elleni (1–3) felkészülési meccsen vetette be, csereként egy félidőt kapott, ezzel ő lett minden idők legfiatalabb kapusa a nemzeti csapatban (17 év 189 nap).

Míg a drukkerek a finoman szólva is feledhetőre sikerült idény egyetlen üde színfoltjaként üdvözölték Donnarumma „berobbanását” a felnőttek között, addig a háttérben elkezdtek gyülekezni a viharfellegek is. Legalábbis a klub szempontjából. A portugál játékosügynök, Mino Raiola vette át Donnarumma apjától, Alfonsótól a fiú karrierjének menedzselését.

A kapus nemcsak végigvédte a következő idényt a Milanban (Diego Lópezt kölcsönadták, majd egy évvel később el is passzolták az Espanyolnak), hanem az olasz válogatottnak is állandó kerettagja lett. Míg a vb-selejtezők alatt testközelből figyelhette egyik gyermekkori idolját, Gianluigi Buffont (a Juve-kapus mellett a volt milanos, Dida posztereivel „tapétázta” még a szobáját), addig az U21-esekkel kijutott a soros kontinensbajnokságra, majd ott – többek között a németektől sem kapva gólt – az elődöntőig menetelt.

DOLLARUMMA

Amennyire biztos pont volt a csapat kapujában, legalább akkora kérdőjelet jelentett a jövője. A helyzet épp az U21-es Eb alatt kezdett elfajulni. A dánok elleni csoportmeccsen az olaszok „Dollarumma” feliratú molinót feszítettek ki, és aprót, no meg külön neki nyomtatott „pénzeket” dobáltak feléje, majd a milánói szerződése az idény végén lejárt. Júniusban a felek bejelentették, nem is lesz hosszabbítás. Július 11-én viszont mégis megszületett a megállapodás. A kapus 6 millió eurós fizetést kapott, emellett a Milan „visszaigazolta” az ekkor már Görögországban légióskodó fivérét, Antoniót – egyetlen alkalommal pályára nem küldött cserekapushoz képest igen busás, 1 milliós fizetés mellett. Mindkét kontraktus 2021 nyaráig szólt.

Az ügy azonban még ekkor sem ért véget. A 2017 őszén mutatott gyatra eredmények (a Milan csupán a középmezőny élére fért oda) után Donnarumma állítólag a szerződése felbontását kérte. A vezetőségnek megküldött levelében azt írva, nyáron „óriási pszichés nyomás” volt rajta, ezen „kényszer” miatt döntött a maradás mellett, ami viszont megkérdőjelezi a szerződés érvényességét.

A játékos és Raiola egyaránt azt hangsúlyozta, nem pénzéhség, hanem szigorú szakmai elképzelések és kérdések vezettek a feszült helyzethez. A Leicester Cityvel ebben az időben bravúros angol bajnoki címet nyerő edző, Claudio Ranieri például ekképpen foglalta össze Donnarumma helyzetét: „Ez az egész az ambíciókról, a szakmai fejlődésről és a professzionális útvonalról szól. Ha Donnarumma a Real Madridhoz igazolna, valószínű, hogy a következő két-három évben több Bajnokok Ligáját nyerne, nem igaz? Teljesen normális, hogy ennek fényében kétségei támadtak, őt most mégis azzal vádolják, hogy áruló.”

Donnarumma azonban nemcsak a szerződésével és a Milan teljesítményével volt elégedetlen – magától is többet várt. Magni elmesélte, a kapus ebben az időben önszorgalomból Manuel Neuer védéseit kezdte elemezni, emellett saját listát készített a Serie A leggyakoribb tizenegyeslövőiről. Ez a hozzáállás segített neki átvészelni a viharos időszakot, s tette a következő három és fél évben a Milan történetének, valamint a Serie A jelenének egyik legjobb kapusává.

A TIZENEGYESÖLŐ ÓRIÁST CSAK A LÁBAI ZAVARJÁK – NÉHA

Az olasz válogatottban a 2018-as sikertelen vb-kvalifikáció után vette át a stafétát Buffontól. „Szerintem jó párhuzam – mondta Tedino, amikor a két kapus állandó összehasonlításáról beszélt. – Buffon sosem bújik ki a felelősség alól. Őszinte és szerény – tényleg tudja, milyen a csapatmunka. Morális szempontból Gigio tényleg olyan, mint Buffon, bár a technikájuk különbözik.”

Donnarumma stílusáról, no meg arról, hogy mennyire jó kapus is, a Scouted Football nevű portál készített részletes elemzést. Az oldal az elképesztő fizikai adottságai mellett a helyezkedését és gyors reakcióit, továbbá a tizenegyesekkel szembeni hatékonyságát nevezte meg a fő erősségeinek, míg lábmunkáját (főleg a kirúgások pontosságát és hosszát illetően) és időnként ingadozó teljesítményét jelölték meg gyengeségeként. S ha már tizenegyesek: ahogyan az a vasárnap esti televíziós közvetítésben is elhangzott, mindegy, hol olasz Szuperkupáról, Európa-liga-selejtezőről vagy Eb-meccsekről beszélünk, Donnarumma képtelen tizenegyespárbajban alulmaradni.

A 2018–2019-es évad rajtja óta például tizenkét góllal kapott kevesebbet, mint ami az ellenfelek összesített helyzetminőségéből (xG) következett volna. Érdekesség, hogy ebben a hároméves periódusban a legjobb harmincban csupán egy szintén 23 év alatti kapust találunk, akinek szintén pozitív a meccsenkénti helyzetminőség alapján elkerült góljainak átlaga (PSxG/90).

„196 centiméteres testmagassága tekintélyt parancsoló, és képes fizikai adottságainak minden centijét kihasználni. Remek a robinzonádoknál, jól rugaszkodik el, és a karjai lehetővé teszik számára, hogy kikapja a labdákat a felső sarkokból is. Kirobbanó fizikai adottságait jól ötvözi a tudatos helyezkedésével. Nagyon ritka, hogy rosszul helyezkedne a gólvonalon” – írják a jellemzésében.

Könnyű lenne kijelenteni, hogy ezt az Eb-n is bizonyította, ám a döntőben Luke Shaw korai góljánál talán épp a helyezkedése nem volt a legtökéletesebb.

A Scouted Football hozzáteszi, a legtöbbet a lábával kellene fejlődnie, legyen szó akár a kirúgásokról, akár a labdák saját tizenhatosán belüli megjátszásáról.

„A kapusokkal szembeni modern elvárások megkövetelik tőle, hogy fejlessze ezt a készségét, amely karrierje jelenlegi szakaszában még látványosan hiányzik a játékából.”

NINCS AZ A PÉNZ...

DE TALÁN MÉGIS?

Idén nyárig összesen 251 tétmeccsen lépett pályára a Milanban – 265 gólt kapott, s 88 találkozót hozott le kapott gól nélkül. Ám miközben posztján a világ legjobbjai között tartották számon, a Bajnokok Ligájában mind a mai napig nem mutatkozhatott be. Hat idény alatt csupán egyszer végzett az 5. helynél előrébb az olasz bajnokságban nevelőegyesületével – épp a legutóbbi kiírásban.

„Gigiót ismerve nincs az a pénz, amiért elhagyná a Milant. Boldogan viseli a vörös-feketét, világ­életében Milan-drukker volt” – mondta még 2017-ben öccséről Antonio Donnarumma.

Ha pénz nem is, szakmai kihívás akadt. (Aztán persze kiderülhet, hogy Raiola pénzéhsége volt mégis a fő ok...)

Sajtóhírek szerint már csak napok kérdése, hogy az elmúlt években a Bajnokok Ligájában messzire jutó Paris Saint-Germain bejelentse a 33-szoros válogatott kapust.

Gianluigi Donnarummát – az Európa-bajnokot.

EMLÉKEZTETŐ

EURÓPA-BAJNOKSÁG

DÖNTŐ

OLASZORSZÁG–ANGLIA 1–1 (0–1, 1–1, 1–1) – 11-esekkel 3–2

London, Wembley Stadion, 67 173 néző. Vezette: Kuipers (holland)

Olaszország: G. Donnarumma – Di Lorenzo, Bonucci, Chiellini, Emerson (Florenzi, 118.) – Barella (Cristante, 54.), Jorginho, Verratti (Locatelli, 96.) – Chiesa (Bernardeschi, 86.), Immobile (D. Berardi, 55.), L. Insigne (Belotti, 91.). Szövetségi kapitány: Roberto Mancini

Anglia: Pickford – Walker, (Sancho, 120.) Stones, Maguire – Trippier (Saka, 70.), Rice (J. Henderson, 74.; Rashford, 120.), Mount (Grealish, 99.), Phillips, Shaw – Kane, Sterling. Szövetségi kapitány: Gareth Southgate

Gólszerző: Bonucci (67.), ill. Shaw (2.)

References