Magyar kutatók vizsgálták, hogyan jut el Izlandig a szaharai por

Az éghajlatváltozással összefüggő megváltozó légköri szállítási mechanizmusok következtében egyre több esetben észlelhetők hasonló események a magasabb szélességi területeken. Különös jelentőséggel bír, hogy a vizsgálat magyar kutatói nagy mennyiségű óriási (tizedmillimétert meghaladó átmérőjű) ásványi porszemcsét is találtak, melyek a földi energiaháztartásban éppen ellentétes szerepet töltenek be a finomszemcsés por hűtő hatásával szemben: nem visszaverik, hanem elnyelik a Napból érkező sugárzást, melegedést okozva a légkörben – olvasható az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) hétfői közleményben.

A szaharai por nagy távolságú szállítására vonatkozó kutatások eredményei a Nature lapcsaládhoz tartozó Scientific Reports szaklapban jelentek meg. Varga György, a CSFK FTI tudományos főmunkatársa, Holman-Gresina Fruzsina (a CSFK tudományos segédmunkatársa; ELTE PhD-hallgató) és cseh, valamint izlandi társszerzőik a most megjelent tanulmányukban az elmúlt mintegy másfél évtizedben Izland térségében azonosított szaharai porviharos eseményeket, valamint azok meteorológiai hátterét, a porszállítás útvonalait, lehetséges forrásterületeit, a porszemcsék általános jellemzőit mutatják be.

A beszámoló szerint a távérzékeléses módszerek és számítógépes modellek eredményei alapján azonosított 15 porviharos esemény jól mutatja, hogy a szaharai forrásterületekről több ezer kilométeres távolságra is eljuthat a finomszemcsés ásványi por.

Sőt, a Reykjavík térségében begyűjtött por szemcseméret- és szemcsealak-elemzései rámutattak arra, hogy nem csupán finomszemcsés, maximum néhány tíz mikron átmérőjű por jut el ilyen távolságokra, ahogy korábban gondolták, hanem nagyszámú, 100 mikront is meghaladó, kifejezetten nagy méretűnek számító ásványi szemcsék is – összegezték eredményeiket a kutatók, akik vizsgálataikat az automata képfeldolgozáson alapuló granulometriai karakterizáló műszer segítségével végezték a CSFK FTI Kőzet- és Talajvizsgáló Laboratóriumában.

A kutatók vizsgálata több szálon is kötődik a jelenleg zajló éghajlatváltozás témaköréhez, méréseik újabb eredményeket szolgáltattak a sarkvidéki területek fokozott felmelegedése, és ennek következtében a magasabb és alacsonyabb szélességi területek közti lecsökkenő hőmérséklet-különbség, valamint a megváltozó légköri áramlási rendszerek kapcsolatáról.

Mint megjegyzik, a globális átlaghőmérséklet az 1880-as évek óta rendelkezésre álló megbízható műszeres mérési adatok alapján csaknem 1 Celsius-fokot emelkedett. Ez a melegedés döntő többségében az elmúlt 10-15 évben történt és térbeli eloszlása sem egyenletes.