Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!

Első körben a legalapvetőbb okot, a világ felénk támasztott elvárását említhetjük, mellyel nap mint nap szembesülünk a televízióban, újságban, plakátokon. A „jó nő” vékony, izmos, feszes, tökéletesen ápolt és természetesen intellektuálisan is szárnyaló. Ezért pedig tenni kell, mégpedig keményen dolgozva – írja a Fanny magazin cikke nyomán a Vasárnap Reggel.

Ehhez jön még, hogy egyre inkább elidegenedő világban élünk, ami különösen a nagyvárosokban szembetűnő. Szociális kapcsolataink lazábbak, a párkeresés is kihívást jelentő feladat. Sok embernek vannak magányosabb időszakai, amikor mintegy „program” gyanánt ellátogatnak egy edzőterembe, sportközösségbe. Ami nem rossz, hiszen úgy alakíthatnak ki kapcsolatokat, hogy közben az egészségükért is tesznek. Gond akkor van, ha az egyensúly eltolódik, és a sportolással töltött órák, napok száma extrém nagyságot ölt vagy a magánélet rovására megy.

A sport támogató is tud lenni a mai rohanó életben, hisz kikapcsol, feltölt, energetizál. Egy edzéssel töltött óra frissességet, fellélegzést adhat a mindennapi nyomás alól, arról nem is beszélve, hogy a fittebb test táplálja az önbizalmunkat, erősíti az önérzetünket.

És mi hajt még minket? A bizonyítási vágy. Valahogyan láttatni szeretnénk, hogy vagyunk, van erőnk, kvalitásunk, helyünk, jogunk. Igen, egy kicsit helykeresés is ez ebben a felborult világban és persze van, aki számára önmegvalósítás.

Ha jó célra (márpedig arra) szeretnénk használni a sportos életet, tényleg keressük meg benne önmagunkat! Próbáljunk ki olyan mozgásformát, amelyben kiteljesedhetünk. Ez két okból is lényeges: egyrészt ahhoz, hogy egy edzés testileg hatékony legyen, hosszabb ideig kell művelnünk és rendszeresen, ezt pedig akkor tudjuk megtenni, ha szeretjük, amit csinálunk. Másrészt a lelki feltöltődést is csak így találjuk meg. Az is nagyon fontos, hogy ne akarjuk folyton bizonyítani, mire vagyunk képesek! Ne mások erejéhez (legyen az férfi vagy nő) mérjük saját teljesítményünket, hanem a saját határainkat, a korlátainkat keressük.

A korral változunk

Amennyiben a fenti akadályt ügyesen vettük, válasszunk olyan mozgásformát, mely életkorunknak, adottságainknak, edzéscéljainknak megfelelő.

20-25 évesen nyugodtan (természetesen az alapozó időszakot nem kihagyva) terheljük a szervezetünket, és mind kardio-, mind súlyzós edzéseket iktassunk be az életünkbe! Heti 3-4 vagy akár 5 edzést is végezhetünk, de arra szigorúan ügyelve, hogy háromhavonta tartsunk legalább egy hét szünetet. A helyes mozgásminták megtanulása, a nyújtás szerves részét képezze az életünknek, de ekkor tényleg minden jöhet, ami jólesik: aerobik, futás, konditerem, cross tréning, funkcionális edzés.

A 30-as éveinkben sok minden nem változik, ha csak nem született közben gyermekünk. Ekkor már ügyelnünk kell arra, hogy a szétnyílt hasizom például miben és hogyan korlátoz. Ez esetben ugyanis a klasszikus hasizomgyakorlatokkal, hasprésekkel teletűzdelt edzések nem tűnnek épp a legjobb választásnak. Súlyzós edzés viszont mindenképp kell, a nyújtás, lazítás (akár jóga, BodyArt vagy pilates formájában) képezze heti rutinunk részét.

40 év felett a befelé figyelés a lényeg és az alázat. Figyeljünk a testünk jelzéseire, mert a szervezetünk folyamatosan változik. Adjunk helyet, teret annak az esetlegesen felmerülő igénynek, hogy már kevésbé intenzív edzésekre és kevesebb edzésingerre vágyunk, viszont a súlyzós edzéseket itt se iktassuk ki! A változó kor előtt a csontsűrűség megőrzése, esetleg növelése, az izomtömeg megtartása, esetleg növelése hatalmas előnyhöz juttat bennünket az idős kor beköszöntekor, hogy akkor már keresgélés nélkül is megtaláljuk a középutat, a békét önmagunkban, a sportos életben mi, nők.