A kuglóf eredetileg csakis élesztős tésztával készülő desszert, ám ma már sokan sütik sütőporral. Már a XVII. században is ismerték, de a biedermeier korszakban terjedt el igazán Németországban és Ausztriában, különösen a polgári családok körében – írja a Vidék íze.
Legendák is kötődnek a kuglófhoz. Az egyik szerint a bibliai három királyok útban Betlehemből hazafelé beutazták Elzászt, és a vendéglátóiknak hálából egy a turbánjukhoz hasonló kinézetű süteményt sütöttek, a kuglófot. Ennek megfelelően a franciák magukénak vallják. A másik legenda szerint a kuglóf Ausztriából származik, Mária Antónia francia királyné révén került Versailles-ba.
Nagyon fontos, hogy a formát alaposan készítsük elő. Általában sok a kis bemélyedés, ficak, mindenütt gondosan ki kell kenni a kiválasztott zsiradékkal. A legjobb a házi zsír, de használhatunk vajat, margarint, kókuszzsírt is. Utána pedig valamilyen lisztet vagy morzsát szórunk bele, és gyengéd ütögetéssel, rázogatással egyenletesen eloszlatjuk a zsiradékon, a felesleget kiöntjük belőle. Ha szilikonformát használunk, akkor azt érdemes egy ecsettel olajjal átkenni, lisztezni nem kell. Így biztosan ki fog jönni a süti.
A kuglóf viszonylag magas sütemény, át kell sülnie. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy készen van, szúrjunk egy hurkapálcát a közepébe. Ez nem brownie, ha ragacsosan húzzuk ki, akkor még sütni kell.
Ha megsült, vegyük ki a sütőből, és hagyjuk állni a formában 10-15 percet. Utána óvatosan borítsuk át egy sütőrácsra. (Ha az nincs, akkor pár fakanál nyelére, az a lényeg, hogy alulról is tudjon szellőzni, egyébként bevizesedik.)
Bevonhatjuk melegített, áttört lekvárral is, szép fényes lesz tőle, ez mehet a meleg süteményre, de a csokit vagy cukormázat csak teljesen kihűlt tésztára rakjuk.
Borítókép: illusztráció
