Székelyföldön ma is élő hagyomány a kézművesség

Székelyföld egyik legnagyobb kiterjedésű tanyatelepülésén, Székelyvarságon generációról generációra öröklődnek a kézművesség fortélyai. Ide látogatott el az Európai Kézművesség Napja alkalmából a Kárpát Expressz stábja.

A házi szőttesek mestere

A helyi kézművesek egyike, a 83 éves Anna néni édesanyjától tanulta a szövés és fonás szeretetét. Hajlott kora ellenére ma is a nehezen kezelhető kenderből fonja a fonalat, ez lesz ugyanis a házi szőttesek alapanyaga. A kender feldolgozása azonban nem könnyű feladat, minden apró részletre figyelni kell, hogy a fonal egyenletes és szép legyen.

„Guzsalyba kell kötni ahhoz, hogy lehessen fonni.

Régebben minden háznál termesztették a kendert, mert ez volt a vászonkészítésnek az alapja. A leánygyermekek idővel megtanulták a szülőktől, hogyan kell csinálni. Egy szövőszék, ha minden háznál nem is, de a rokonságnál mindenhol akadt, azt használták”

– meséli Anna néni.

Anna néni keze alatt szédítő tempóban pörög az orsó, és a fonókerék segítségével pillanatok alatt a kender is más formát ölt. Ez a fonókerék, ha mesélni tudna, jócskán visszapörgetne bennünket az időben, és a hajdani szorgos esték hangulatát, a fonóba járó emberek küzdelmes életét mesélné el nekünk.

Az Európai Művészet és Kézművesség Napjai

A kezdeményezést a párizsi székhelyű INMA (Institut National des Métiers d’Art) indította el 2006-ban, 2012-ben több európai ország, köztük Magyarország is csatlakozott.

A rendezvénysorozat indulása óta Európa-szerte számos kulturális esemény apropójául szolgál.

„Szerintem nem lehet értékelni egy régi darabot, ha nem gondolok arra, hogy ez vajon hogyan készült. A kézi verejték, a munkának a szeretete az igazi eredmény; amit lát az ember, amit kézzel készít.”

Az idős asszony alapító és aktív tagja a Székelyföldi Kézművesek Egyesületének. Rendszeresen részt vesz a kézműves vásárokon, ahol fáradhatatlanul segít az érdeklődőknek, hogy megtanulják a fonókerék használatát vagy a szövés fortélyát.

Udvarhelyen bárki kipróbálhatta a régi eszközöket

Kézműves mestereké és népművészeké volt a tér Székelyudvarhely központjában az Európai Kézművesség Napján. A látogatók nem csak a kész termékeket vehették szemügyre, hanem ki is próbálhatták a régi eszközöket. Volt kosárfonás, fafaragás, fazekasság, nemezelés bemutató és a kesicével történő tojásírással is megpróbálkozhattak a vállalkozó kedvű vásárlátogatók.

A kihalóban lévő foglalkozások közé tartozik zsindelykészítés is. Szász Dezső már gyermekkorában elleste a zsindelykészítés minden csínját-bínját:

„Tízéves koromban már apukámtól loptam le a padról a fát, amikor ő felállt. Leültem és én is kezdtem macerálni, hogy megtanuljam. Azóta, bár állami munkás voltam, de folytattam én is” – idézte fel Dezső bácsi.

A Székelyföldi Kézművesek Egyesületének vezetője, Rigó Csilla szerint szükség van az ősi mesterségek és művelőik rendszeres bemutatására.

„A kézműves bemutatókon van a lényeg, nem is az árusításokon, bár az sem egy lényegtelen dolog. De így tudjuk megmutatni, hogy hogy készítettek régen termékeket, és reméljük, hogy a fiatal generációból is lesz, aki kedvet kap a dologra” – mondta.

Székelyföldön így próbálják kézzelfogható közelségbe hozni a múltat, ma is hasznosítani és tovább adni azt a tudást, ami egykoron az itt élők megélhetését jelentette. A bemutatók és vásárok pedig jó alkalmak arra, hogy ne forogjon üresen a fonókerék, mindig legyen friss forgács a zsindelyes műhelyben vagy száradó festék a kézzel festett bútordarabokon.