Átadná tudását a földkerülő vitorlázó

Kopár István földkerülő vitorlázó – aki márciusban 263 napos út végén negyedikként ért célba a Golden Globe emlékversenyen – mentorként adná át tudását a jövő generációjának.

Kopár István a célba érés után már utalt rá: nem tervez hasonló kihívást teljesíteni, helyette inkább a földkerülő vitorlázók között hozzá hasonlóan magyar legendának számító Fa Nándorral és Gál Józseffel közösen stafétaátadásra készül, hogy ezzel is inspirálják a fiatal vitorlázó honfitársakat.

„Nemcsak élménybeszámolókra gondolok, hanem arra, hogy a gyakorlati tapasztalatainkat is megosszuk velük, akár a Balatonon. Vétek lenni veszni hagyni azt a tudást és tapasztalatot, amit mi az életünk során felhalmoztunk. Mentorként vagy trénerként, bárki számára elérhető vagyok” – mondta a vitorlázó egy csütörtöki sajtóeseményen.

Hozzátette: akadt már néhány jelentkező, és amelyikük elég elszántnak, illetve kitartónak bizonyul, az nem csupán a versenyekre készülhet fel szakmailag, fizikailag és lelkileg, hanem ezzel együtt jellemformáló hatása mellett egy életformával is gazdagodik.

Kopár István kétgenerációs tengerészcsalád tagja, édesapja 50, ő 25 évet dolgozott a MAHART-nál. Amint jelezte, tengerészként a világ számtalan helyére eljuttatta a magyarok jó hírnevét, ami a mostani versenyen – bár amerikai zászló alatt indult – is fontos volt számára.

„Egyik személyes célom volt ezen kívül, hogy édesapám hamvainak egy részét szétszórjam a Horn foknál. Ezt sikerült megvalósítanom, a hamvak másik része édesapám kedvenc hajójáról majd a Balatonba kerül” – mondta.

A 66 éves Kopár István kiemelte: példát is akar mutatni kortársainak, hogy hozzá hasonlóan másban is legyen még kellő erő életvitelében a lendület megtartására.

„Ez legalább olyan kurázsi, mint felvenni a lendületet. Azért mert nyugdíjasok vagyunk, még nem kell lelassulni és visszafogni magunkat, hogy csak és kizárólag az élet örömeire koncentráljunk” – folytatta.

A vitorlázó a Golden Globe kapcsán kiemelte: a verseny lényegi kérdése már a rajt előtt, a szárazföldi felkészülésnél eldőlt, a győzteshez képest ő „filléres költségvetéssel” készült. Kopár István emlékeztetett rá: az 1968-as, első megmérettetésen kilenc indulóból egy ért célba, Robin Knox-Johnstont brit révén azonnal lovaggá is ütötték. A mostani emlékversenyen kikötés volt, hogy a vitorlázóknak az ötven évvel ezelőtt rendelkezésre álló technikákkal kellett hajózniuk.

„A szólóvitorlások nélkülözhetetlen eleme a szélkormány, amit az ember bekapcsol, amíg eszik, alszik, pihen. Nekem ezzel a verseny teljes folyamán komoly gondjaim voltak, így nagyon sokat kézzel kellett kormányoznom. Ritkán mehettem a kabinba, sokat kellett a fedélzeten dolgoznom, ezért keveset pihentem. Ez volt az egyik fő oka, hogy csak negyedikként értem célba” – fogalmazott.

A másik fő gondként azt említette, hogy az egyik felborulása során egy nyílászárója nyitva maradt, így 300-400 liter víz került a kabinba, ami több készülékét használhatatlanná tette. „A kommunikációs lehetőségeim minimálisra csökkentek, és amíg riválisaim napi rendszerességgel tudtak kapcsolatot tartani, számomra ez korlátozottá vált. Amikor kilenc hónapig magára marad az ember, akkor ez nagyon fontos tud lenni és nagyon tud hiányozni” – nyilatkozott.

A megérkezéssel kapcsolatban kiemelte: két markos férfi rögtön átkarolta, mert úgy gondolták, hogy ilyen hosszú idő után újra a szárazföldön majd csetlik, botlik.

„Valóban felveszi az ember a hajó, a tenger mozgását, de azért nem voltam ennyire veszélyes állapotban. Jó érzés volt újra a szárazföldre lépnem. Még inkább az, hogy a feleségem átkarolt, és amilyen fogadtatásban részesültem, hiszen nem voltam emberközelben kilenc hónapig” – elevenítette fel.

Kopár István hangsúlyozta: Budapest után a Balaton a legfontosabb idegenforgalmi hely az országban, ezért védeni és ápolni kell.

„Amíg élek, azért dolgozok, hogy édesapám tervét megvalósítsam. A Balaton sajnos az unokáinknak sem marad már meg, ha nem kotorjuk folyamatosan és a Sión nem létesítünk zsilipeket” – közölte.

Kopár először 1990-91-ben hajózta körbe a bolygót egyedül, saját építésű vitorlásával, 1996-97-ben pedig a Hong Kong Challenge földkerülő viadalon győztes magyar hajó kapitánya volt. A Golden Globe Race-t a 72 éves francia Jean-Luc van den Heede nyerte, egyben nemcsak a leggyorsabb, de a legidősebb vitorlázó is lett, aki teljesítette a földkerülő versenyt. Ideje 211 nap 23 óra 12 perc és 19 másodperc.