Egyre többet tudunk a gólyákról

Ezekben a hetekben már az idősebb madarak gyülekeznek, a fiatal gólyák már korábban elindulnak – olvasható a Vasárnap Reggelben.

Indulás előtt jól belakmároznak

Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője azt mondta: a nagy, tömeges vonulás, jellemzően augusztus 20-án indul és bő két hét alatt az összes madár elhagyja az országot. A madarak előbb körbejárják a legjobb élőhelyeket és alaposan belakmároznak. A kifejezetten a magas cukor- és zsírtartalmú táplálékot keresik, hogy minél többet raktározhassanak a hosszú útra. Ezután néhány tapasztaltabb gólya vezetésével elindulnak, és október közepére elérik a telelőterületeiket.

Van olyan magyar gólya, amelyik több mint nyolcezer kilométert tesz meg az út során.

A jeladós madarakból lehet tudni, hogy áll a költözködés. Báró például most is gyors volt, már két hete elindult és Szírián is túl van, de vannak még többen itthon, akik csak készülődnek. Azt, hogy képesek több ezer kilométert megtenni ilyenkor a madarak, nemcsak az erőnlétüknek, a technikájuknak is köszönhetik. Aki egy kicsit is jobban megfigyelte a madarak röptét, tudhatja, hogy alapjában véve kétféle módszerrel haladnak a levegőben: szárnycsapásokkal és siklással.

„Az egyik komoly izommunkát igényel, míg a siklás lényegesen kényelmesebb – mondta Orbán Zoltán. A siklás közben azonban folyamatosan csökken a magasság. Ilyenkor a felszálló légáramlatokra, a termikekre támaszkodnak a madarak, ebből nyernek újra magasságot. Ezzel a módszerrel, termikről termikre haladva akár egyetlen szárnycsapás nélkül is több száz kilométert lehet megtenni, tehát képesek repülés közben is pihenni. Ugyanakkor a jeladók alapján azt is tudjuk, hogy nagyon gyorsan döntenek arról, hogy kerülhetik el a veszélyt.

Ha rossz az időjárás, vagy bármilyen természeti változás komolyan hátráltatja őket, megszakítják az utat és akár heteket is eltöltenek útközben valahol, amire újra biztonságban mehetnek tovább.”

Vezetők és követők

Magyar és német kutatók sokáig figyelték a gólyák repülési szokásait. Kimutatták, hogy ez alapján, a vonulásuk alatt két „személyiségtípusba” sorolhatók. Vannak köztük vezetők és követők. A vezetők ügyesen találják meg az újabb és újabb termikeket, és akadnak rá azokra a helyekre, ahol a légáramlat a legerősebben emeli őket a magasba. A követők taktikája egészen más. Nem bajlódnak a kísérletezéssel, inkább kivárják, míg a vezetők megtalálják a legerősebb felfelé szálló áramlatot, és a nyomukba szegődnek. Ahhoz azonban, hogy tartani tudják a tempót a vezetőkkel, korábban el kell hagyniuk a termiket, és erős szárnycsapásokkal rásegíteni a két termik közötti siklásra.

E két viselkedésmód nemcsak a napi repülési rutint határozza meg, de azt is, hogy meddig jutnak el a gólyák a vonulás során.

A kutatók megfigyelték, hogy míg a vezetők Nyugat-Afrika felé veszik az irányt, a követők általában megállnak Spanyolországban, jó, ha fele akkora távolságot megtéve. Az összefüggés annyira erős, hogy elég pár percnyi repülést megvizsgálni a vonulás során, és kiderül, hogy a madár Afrikába tart-e, vagy megelégszik a közelebbi telelő helyekkel.

A fecskék a gólyáknál bő egy hónappal tovább maradnak, de ha rossz az idő, augusztus végén ők is elkezdenek készülődni. Egyre nagyobb csapatokba verődnek a nádasokba, hogy közösen induljanak útnak szeptember végén. Korábban a Balaton környékén figyelték meg éjszakázó csapataikat, mostanában a Baranya megyei Sumony község határában fordul elő, akár 3-400 ezer fecske is. Ez a magyarázat arra a néphitre, ami sokáig tartotta magát és arról szólt, hogy a fecskék a tavak iszapjába ássák be magukat és ott telelnek át.

Megfejtették hol telelnek

Három kontinensen, mintegy 8 ezer kilométeres vonalon szétszóródva telelnek a magyar gólyák – ezt onnan tudjuk, hogy a Magyar Madártani Egyesület hatvan fehér gólyára szerelt műholdas jeladót az elmúlt öt évben és ezeket tavaly kielemezte. Ennek köszönhetően néhány év alatt többet lehetett megtudni a faj vonulási és telelési viselkedéséről, mint az ezt megelőző több mint száz évben, a hagyományos gyűrűzéssel.

A magyarországi állomány fő telelőterülete Csádban és Szudánban van, ám van néhány gólya, amelyik tavaly a Dél-Afrikai Köztársaságig repült, ami több mint 8 ezer kilométeres odautat jelent.

A GPS-adatokból tudható, hogy az egyes példányok telelőhely-választása akár évenként változhat. Kiderült az is, hogy a fiatal fehér gólyák az ivarérés évei alatt gyakran haza sem jönnek, a nyarat Kis-Ázsia térségében töltik. A leggyorsabban megérkező gólyáknak is megfejtették a titkát, a már tél végén visszatérő egyedek rendszerint Izraelig költöznek csak, azért gyorsabbak mint a többiek.

Borítókép: Sergen Sezgin / Anadolu Agency /AFP