2017.11.17. 17:04
A vízimadarakat soha, semmivel ne etessük!
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felhívást tett közzé, amely az országszerte érinti a vadon élő szárnyasok életét.
Összefagyott csőrű bütykös hattyú – veszély napközben is jelentkezhet – Tokaj, 2017.01.26.
Forrás: mme.hu
Fotó: Papp Ferenc
Bizonyára sokan sokszor találkoztak már a Balaton-parton, padon üldögélő, kenyérrel hattyúkat etető emberekkel, vagy vízimadarakat chipsszel etető gyerekekkel. Az MME határozottan felhívja a figyelmünket arra, hogy, ha tényleg a jószándék hajt minket, és jót akarunk, akkor ne etessük a vízimadarakat! A madarakat ezzel nem segítjük, éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg, és ítéli pusztulásra az állatokat! – olvasható a veol.hu honlapján Horváth Virág tollából.
A harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról – írja az mme.hu.
A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük:
Gyakorlati megvalósulását, hatásmechanizmusát tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik:
A vízimadár-etetés legszomorúbb következménye, hogy élettanilag és viselkedéstorzító hatását tekintve különösen hátrányosan hat a fiókákra. A szüleiket a nyári etetőhelyekre is követő és utánzó, még repülni sem tudó, tehát jócskán fejlődésben lévő fiatalok a nem megfelelő táplálék miatt visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el (ennek külön neve is van – „angyalszárny-betegség”), ami röpképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullását okozza. Az etetéssel elkényelmesített, tapasztalatlan fiatalok a tél közeledtével nem vonulnak el, ami újabb veszélyforrást jelent számukra.
Az etetés éppen az ösztönös túlélési viselkedést kapcsolja ki.
Az elkényelmesedő madarak a közeledő rosszidő-frontot érzékelve sem húzódnak délebbre (miközben az énekesmadár-etetők vendégei ezt megteszik), még akkor sem, amikor a befagyó vizeken egyre kisebb szabadon maradó vízfoltokra szorulnak vissza.
Ezeknek a lihogónak nevezett „kacsalékeknek” az a veszélye, hogy a vízen úszó madarak keltette mozgás hatására a víz a fagyhatárt elérve sem tud megszilárdulni. Éjjel aztán, amikor a madarak a vízen lebegve mozdulatlanul alszanak, a lihogó vize hirtelen fagy be,
tömegesen csapdába ejtve és hosszú éhhalálra ítélve a madarakat.
Amikor még fizetünk is érte …
A vízimadarak teljesen felesleges és veszélyes etetésének egyik szomorú eredményeként megjelentek olyan vállalkozások, melyek egészségesnek hirdetett, de értéktelen ballasztot jelentő „eleséggel” töltött automatákat helyeznek ki a vizes élőhelyek partjára. Ha ilyet láttunk, jusson eszünkbe, hogy a vízimadaraknak zöld növényeket kellene legelniük a gyepeken, illetve vízinövényeket a vízben, nem pedig összesöpört malomipari hulladékból pelletált „csemegét”. Viselkedést megváltoztató, a madarakat elkényelmesítő hatásuk miatt ezek ugyanolyan károsak, mint az összes többi bedobált étel, azzal a nem mellékes különbséggel, hogy az emberek megtévesztését bevételszerzésre használják fel. Azaz a madarak és az emberek kárára nyerészkednek, amihez a jó szándékú, de kellő ismeretekkel nem rendelkező önkormányzatokat, területtulajdonosokat is megtévesztik a kihelyezési engedély megszerzése érdekében.
Ne dőljünk be tehát az ezeken az automatákon olvasható hamis ígéreteknek, ne pazaroljuk a pénzünket a madaraknak kárt okozó, hulladék eledel megvásárlására és bedobálására! Jó lenne, ha a terület tulajdonosa, többnyire a helyi önkormányzat, nem adna ki ilyen automaták telepítésére engedélyt.
Látva teljesen felesleges etetésük veszélyeit, valóban olyan nehéz mellőzni ezt és tiszteletben tartva őket, csendes szemlélőként „csak” megfigyelni őket? – teszi fel a kérdést az MME.